Álarc {Jikook} /BEFEJEZETT/

XXIV. Repedés

Nem alszom be, mivel le kéne fürdenünk... Jimin teste tele van különbözőbbnél-különbözőbb nedvekkel, amiktől csak úgy csillog minden porcikája, mintha egy vámpír lenne az Alkonyatból.

-Gyere Jimin, muszáj lefürödnünk... - kelek fel nagy nehezen az ágyról, fájdalmasan felnyögve, mivel alig van erőm, de még így is a kezem nyújtom párom felé, aki boldogan helyezi mancsát tenyerembe. Megpróbálom felhúzni, de elvesztem minden erőm és újra ráesek. Elég balfasz vagyok ilyenkor... mindegy, majd kiverem. Mármint... kiheverem. - Asszem nem tudlak felhúzni... - kuncogok fel, majd végigsimítok érzékeny bőrén. Kelletlenül nyög egyet és ficánkolni kezd, végül pedig ráveszi magát arra, hogy felüljön és valami csoda folytán fel is álljon a kanapéról.

Sikeresen kitámogatjuk egymást a mosdóba, ahol beleültetem a kádba, majd megnyitom neki a csapot. Lehunyja gyönyörű fekete szemeit és hátát nekidönti a kád szélének.

Kicsit előrébb tolom és beülök mögé. Átölelem piciny derekát és szorítom magamhoz, mintha bárki elvehetné tőlem. Pedig tudom, hogy engem szeret. Olyan rossz lenne elveszteni. Konkrétan fáj, ahogy erre gondolok. A szívem hasog, mivel már annyira hozzászoktam Chim közelségéhez, hogy elengedni sem bírnám. Elég birtokló és féltékeny típus vagyok, ami haraggal tásul. Nem a legjobb kombó, lehet ki kéne nőnöm ezeket a gyerekes érzelmeket, de egyszerűen nem megy. Azt akarom, hogy egész nap ölelgessem, csókolgassam és hogy szeretkezzünk. Nem akarok nélküle eltölteni több napot, de sajnos, ahogy most állunk, nem úgy tűnik, mintha ez annyira kivitelezhető lenne. Talán össze kéne költöznünk... mondjuk nem vagyunk annyira idősek, hogy együtt éljünk, de én nem bánnám.

Mélyen beszippantom illatát, miközben orrom belefúrom nyakába és rá lehelek vállára, ettől ő megremeg karjaim között. Imádom amikor így megadja magát nekem és széthullik a kezem alatt. Darabjaira szedem szegényt.

Hasát kezdem el simogatni, de mivel körülbelül tíz perce élveztem egy hatalmasat, így testeink még nem állnak készen egy második menetre. Ez amolyan levezetés. Kis kényeztetés, amit megérdemel egy ilyen jószívű fiú, mint Jimin.

Elhajolok tőle és vállaira teszem mancsaim, majd megnyomkodom kicsit azokat, ettől ő egy nyögést ereszt ki ajkai közül. Tovább masszírozom hátát, mire egyre több jóleső sóhaj hagyja el kívánatos, csókolni való ajkait..

Kicsit ujjammal is megbökdösöm lapockáját, majd a tusfürdőt keresem, de mivel nem tudom, hogy melyik az övé, ezért rákérdezek:

-Jimin, melyik a te tusfürdőd? - kérdem fülébe suttogva. Kis kezét felemeli és rámutat egy eper illatú, női tubusra.

Kicsit felkuncogok, hogy női tusfürdőt használ, de nem bánom, hisz imádom az illatát. Főleg, ha az a sajátom...

Elveszem a tubust, majd kezemre nyomva kenem el hátán az enyhén rózsaszín színű anyagot, így megszabadítva őt a baciktól.

2019. November 18. ( Hétfő )

Jimin ágyában ébredek, és boldogan fordulok oldalra, hogy megpillantsam párom, de szomorúan veszem észre, hogy nem mellettem helyezkedik el. Aprót sóhajtok, majd felülök az ágyban. Kinyújtóztatom kezeim és egy ásítást is szabadon engedek, úgy, hogy számat eltakarom.

Zörgést hallok meg az ajtón beszűrődni. Mivel tegnap este még visszavettem a boxeremet, ezért nem teljesen meztelenül nyitom fel a falapot, hogy kilessek rajta. Hangos beszélgetés csapja meg fülem. Az egyik Jimin, a másikat meg mintha már hallottam volna, de nem tudom beazonosítani.

-Szóval ki is az a csávó, aki tegnap itt aludt, és vélhetőleg lefeküdtetek? - kérdezi az ismeretlen hang kicsit ridegen. Kilesek az ajtón és ekkor meglátom a tegnapi, viszonylag magas férfit, teljesen felöltözve, karjait összefonva maga előtt. Nem bújok ki jobban rejtekhelyemből, Jimin szobájából figyelem és hallgatom a lejátszódó jelenetet.

-Mondtam már, hogy ÚGY a barátom. - forgatja meg szemeit Chim. De aranyos... ahogy kihangsúlyozza az "úgy" szót, csak mégjobban magába bolondít. Komolyan minden egyes tettével egyre közelebb sodor ahhoz, hogy minél jobban megszeressem. Bár, ki ne szeretne egy ilyen cukiság bombát, mint ChimChim?

-Azt hittem heteró vagy. Meg azt, hogy tegnap csak viccből mondtad ugyanezeket... - hökken hátra a férfi egy kicsit, de tartja magát. - Ugye tudod, hogy apád nem egy fiúra, hanem egy gyönyörű, karcsú derekú lányra gondolt? - kérdi szemöldökét felvonva. Körmeim kissé belemélyesztem az ajtóba, de szerencsére nem hallják meg. - Amúgy sem tudom milyen lény és ez idegesít... - morogja. - Te sem árulod el...

-Ha elmondom, akkor megnyugszol és nem ítélsz el? - kérdezi Jimin sóhajtva. Felnéz az előtte álló férfira, akinek szemei zölden világítanak.

-Perce, hogy nem... - mondja, kicsit furán ejtve a szavakat. - Cak mondjad már!

-Szóval... Ő... - megfogja fejét és beletúr szőke tincsei közé. - Elég nehéz ez... ő egy... bukott angyal... - szinte suttogja a szavakat, de a démon meghallja és szemei elkerekednek.

-Aszta kurva büdösz élet... - sziszegi. Komolyan olyan, mint egy kibaszott kígyó. Az egy soros káromkodás után lehajtja fejét, mintha a padló sokkal érdekesebb lenne Chim-nél. Pedig semmi sem lehet nála érdekesebb.

Ezt a pillanatot választom arra, hogy felfedjem magam és úgy tegyek, mintha semmit sem hallottam volna. Még el is ásítom magam, hogy hiteles legyek és sikerüljön elhitetnem velük, hogy bizony egy árva szót sem tudok arról, amit az előbb beszéltek és most keltem fel egy perccel ezelőtt.

-Jó reggelt. - köszönök mosolyogva, majd Jimin mellé sétálok és összefűzöm ujjaim az övéivel. Egy puszit nyomok arca szélére, majd a kígyó démon felé fordulok. Asszem Namjoon volt, vagy mi a neve...

-Szia... - gondolkodik el a barna hajú.

-Jeong Guk. - segítek neki, mire szinte fejbekólintja magát, mint aki amúgy tudta, hogy mi a nevem. Na persze, biztos a nyelve hegyén volt...

-Szia Jeongguk. - mosolyog rám, de abban az ajak görbületben van valami meghatározhatatlan. Valami titokzatos... nem értem miért kell ilyen sejtelmesen mosolyognia. Talán az a baja, hogy nem ő tömi Chim-et, hanem én?

-Fúj... - horkant fel Jimin mellettem. Most mi bajod? - Namjoon olyan nekem, mintha a bátyám lenne. Vele soha nem lennék úgy, mint veled. Rossz belegondolni... - meg is borzong a gondolatra, hogy ezzel a valakivel, akiről semmit sem tudok, legyen együtt. Mármint egy ágyban. De nem egymás mellett, hanem alatta. Szóval értitek... kicsit talán sokat gondolkodom ilyen hülyeségeken.

-Ajánlom is. Tudod, ez a jel még mindig azt jelzi, hogy az enyém vagy... - simítok végig nyakán gyengéden, mire megremeg.

-De rajtad is van... - motyogja halkan. Szemem elkerekedik és kezem azonnal nyakamra helyezem. Nem hazudott... tényleg rücskösebb ott a bőröm, mint máshol. Baszd ki... akkor mostmár végleg egymáshoz tartozunk? Ő hozzám, én hozzá. De miért nem vettem ezt eddig észre? Talán azért, mert most jelent meg, nemrég. Minden bizonnyal így van. Ha hamarabb rám rakta volna, már tegnap este fürdés után kellett volna látnom a tükörben. Hát... elég érdekes lesz kiszívott, megjelölt nyakkal suliba menni. Tényleg, mennyi lehet az idő?

Keresek egy órát, nem messze látok is egyet. Szemem elkerekedik, ahogy meglátom az időt. Negyed nyolc... Mindig ez van, amikor Chim a közelben van! Az időérzékem egyenlő lesz a nullával.

-Elkésünk! - üvöltök fel és visszarohanok Jimin szobájába.