Vajon tényleg létezik a természetfeletti...?
"-Mit szeretnél, Kookie? - hangjától csak még jobban beindulok. Halkan belekuncog a végébe, de a szoba csendjében angyalian cseng. Hajába túrok erőszakosan és ugyanilyen erővel visszanyomom fejét farkamma...
Reggel arra kelek, hogy valaki böködi a vállam. Szokásosan morogva válaszolok a mély Jimin-nel teli álmaim megszakítójának egy "Hagyj, Jimin fontosabb, mint te"-t.
-Igazán? - kuncog rajtam lágy hangon Chim. Azonnal kikelek az ágyból és magamhoz ölelem annyira szorosan amennyire csak tudom. - Kookh... megfojtassz. - makogja. Kicsit engedek szorításomból.
-Annyira sajnálom, hogy ilyen vagyok veled. - nézek rá bűnbánóan. - Sokkal kedvesebb párt érdemelne egy olyan tökéletes személy maga mellé, mint te. - motyogom hajába amibe bele is puszilok. - De tudd... nagyon imádlak! - mondom határozottan.
-Én is téged Kook... - kezdi el simogatni hátam. - És nálad jobbat nehezen találnék. - kuncog fel.
Pár percig még ölelkezünk, de lassan elengedem, mert én még meztelen vagyok, szóval nem ártana lefürödnöm és felöltöznöm.
Jimin egy maci füles köntösben van, tehát gondolom ő már lefürdött. De amúgy... ez a köntös nagyon cuki. Mindjárt megzabálom benne!
-Elmegyek letusolni. Mindjárt jövök. - villantok felé egy féloldalas mosolyt. Aprót bólint, én pedig nem is várok, befoglalom a fürdőszobát, viszont nem zárom be az ajtót. Úgyis csak Chim van itthon.
Elkezdem beállítani a víz hőmérsékletét és a zuhanyfej alá állva várom, hogy végigfojjon rajtam a meleg víz.
Ahogy a bőrömhöz ér, megborzongok. Jól esik ez a fajta kényeztetés, ennyi mocskos dolog után.
A tusfürdőmért nyúlok és egy picit nyomva kezemre kenem el testem minden szegeletén — az intim területeim nem kihagyva —. Amíg ezt elvégzem leállítom a vizet, majd újra megnyitom a csapot és magamra folyatom a éltető elemet, ezzel lemosva rólam a sok-sok felgyülemlett koszt és egyéb bacit.
A saponom kezembe veszem és felpöccintem a tetejét, majd jobb végtagommal beletúrok tincseimbe, így elkenve benne a sampont.
Megmosom a hajam, majd pár percet állni hagyom és utána újra megnyitom a vizet, és hajamra folyatom.
Valaki kopog az ajtón.
-Ki az? - szólok ki oda se pillantva. Kilépek a zuhanykabin alól és a törölközőmért nyúlok. Elsőre testemet egy kicsit megtörlöm, majd hajamra rakom egy kicsit, hogy beszívja a víz egy részét.
-Jiminie. - szól vissza a kint álló. Leveszek egy köntöst a fogasról, felveszem, majd kiszólok neki:
-Gyere! - mondom és az angyal-démon-ember belép a szobába. Felsőtestem kezdi stírölni, mire nekem egy önelégült mosoly kúszik arcomra. - Tetszem? - vigyorgok, mint a tejbetök.
-El sem tudnám mondani mennyire... - nyel egyet és feje egyre jobban kezdi felvenni a vörös árnyalatot.
-Ha ki bámészkodtad magad, akkor elmondhatnád miért kerestél. - célzok arra, hogy miért akart bejönni miközben fürödtem.
-Reggel négy óra van... és péntek... ami azt jelenti... Jin volt itthon. Akkor keltem amikor bejött a lakásba. Elég furcsa arcot vágott... - baszki... hogy Jinnie mindig a legjobb pillanatban jön haza. Nem mellesleg... REGGEL VAN?! Mármint... oké, meg minden, de akkor is rohadt sokat aludtunk. - Tudom. - sóhajt fel. - És mégcsak nem is tanultunk.
-Hát hogyne. Tegnap olyan jót dugtam... miért akarnék tanulni? - mosolygok kacéran, mire pír önti el arcát és gyengén vállamba bokszol.
-Ne csináld már. - mondja szégyenlősen a fürdőkövet nézve. - Amúgy... csináltam reggelit. - ragyog fel arca és nagy mosolyra húzza ajkait, így szemei eltűnnek. Olyan aranyos ilyenkor... komolyan megzabálom. Mint egy mókus maci jelmezben.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
-És mit csináltál? - kérdezem érdeklődést mutatva. A tegnapi kajám egyedül az a süti és asszem talán ettem reggelit is... azután a jó kis ágytorna után rámférne az evés.
-Tükörtojást baconnal, és pirítóssal. - mondja büszkén, mire elmosolyodom. Nem érdemlem meg őt... túl jó hozzám.
-Rendben! Menjünk! - lelkesedek fel és a konyha felé veszem az irányt ahol az asztalon meg is találom a két gőzölgő ételt. Megnyalom szám és beleszippantok a levegőbe. Imádom a tojás és a bacon illatát.
Odasétálunk az asztalhoz és leülünk oda. Miután Jimin is lerakta formás eperseggét a székre, nem is tétlenkedek, mint egy éheztetett farkas úgy kezdem el befalni a kaját. Már kijárt nekem ez a jó kis reggeli. Ebédelni meg elviszem Chim-et.
-Tényleg Jiminie... - köszörülöm meg torkom. Rám emeli tekintetét és látom ahogy egy falat pirítóst még lenyel. Én tudok várni. - Mi lenne ha ma elmennénk egy randira? - kérdem kedvesen.
-Benne vagyok! - tovább folytatja a zabálást miután megadta a választ. Kicsit elmosolyodom mohóságán, de nem lehetne rá haragudni. Nem tudom miért érzek így... soha nem voltam még ennyire szerelmes, mint most.
{Time Skip}
Már a suli felé tartunk. Én Chim derekát fogva sétálok, minél közelebb vonva ezt a gyönyörűséget magamhoz. Mostmár az sem érdekel, hogy megtudják azt, hogy biszex vagyok. Egyszerűen tudatni akarom mindenkivel, hogy aki csak egy rossz pillantást vet Jimin-re az megkeserüli, hogy megszületett. Komolyan olyan vagyok, mint az ÁVH az ötvenes években...
-Itt vagyunk. - állok meg a suli kapuja előtt, Jimin-t magammal húzva. Nem szólal meg csak várja az eseményeket. Ő akarta annyira, hogy felvállaljam. Én pedig nem vagyok rest ezt megtenni! Boldog vagyok, hogy kimondhatom, hogy ez a személy itt a jobbomon a párom. Örülök, hogy egy ilyen embert — igazából démont, ezzel még mindig nem békéltem meg — tudhatok a nap huszonnégy órájában magam mellet, és hogy csak az enyém. Enyém és senki másé.
-Te kis birtoklás mániás. - kuncog a mellettem levő a gondolataimon. Csak megforgatom szemeim. Na ja... ezt is meg kell szoknom mellette.
Miközben sétálunk a suli folyosóján már elengedem Jimin derekát és az ujjainkat fonom össze, ezzel jelezve, hogy van valakije, és ez a valaki — nagy szerencsémre — én vagyok.
A terembe beérve ledobom a helyemre a cuccom és a székbe ülök, miközben Jimin is lerakja a táskáját a helyére. Egy pillanatra behunyom a szemem és máris emlékképek ugranak be a tegnapról. Ezen az sem segít, hogy Chim egy gondolattól vezérelve az ölembe helyezkedik el.
