Álarc {Jikook} /BEFEJEZETT/

VI. Repedés

Fel szeretném hívni mindenki figyelmét, hogy erőszakos jeleneteket tartalmaz, felnőtt tartalommal spékelve. Ha esetleg ez nincs ínyedre hagyd el a könyvet. Köszi. Aki meg továbbra is itt maradt... annak annyit, hogy szentelt vizet, majd viszek téli Conra szóval... készítsétek a részhez.

2019. November 13. (Szerda)

Ma jön át Jimin megint korrepetálni. Hogy félek-e? Őszintén? Rohadtul. De várom is valahol legbelül. Vegyes érzelmeim vannak Jimin-nel kapcsolatban. Izgulok igazából. Nem is kicsit. Nem tudom megmagyarázni ezt a dolgot, hogy pontosan mit érzek. Sok mindent.

Yoongi-val sétálok haza mikor egy nálam alacsonyabb személy böki meg vállam. Lenézek a szőke hajkoronára amiről azonnal levágom, hogy Jimin az. Elköszönök Yoongi-tól aki egy másik irányba indul meg haza, majd a róka maszkos fiúval az oldalamon sétálok haza.

Az út csendben telik. Nem szól egyikünk sem semmit. Nem az a feszült ez a csönd, inkább nevezném annak a kellemes csöndnek. Tudjátok az amikor már csak arra vártok, hogy a barátotok befogja a pofáját és hagyjon egy kis csöndet. Ez a fajta dolog van most köztünk ami megnyugtat. A félelmem már egy kicsit csillapodott és nem izgulok annyira, mint amikor kiléptem az igazgatói irodából hétfőn. Megnyugodtam lelkiekben.

Lassan hazaérünk. Az ajtó nyitva van, gondolom Seokjin hazaért már előttem. Szerdánként hamarabb szokott végezni, mint a többi nap. Jimin-t illedelmesen előre engedem és becsukom mögötte az ajtót. A fürdőből a víz csobogása hallatszik.

-Megjöttünk! - szólok Jin-nek aki visszaüvölt egy "mindjárt kész vagyok"-ot. Jimin-t csuklójánál fogva kezdem el húzni a szobám felé, a szőke nem is ellenkezik csak sodródik az árral. Ahogy beérek a szobába az ágyra dobom, majd egy kicsit felbőszülten kutatok a cuccaim után.

Én sem tudom mi ez a hirtelen jött hangulatingadozás, de ahogy beléptünk a házba, mintha egyre dühösebb és idegesebb lennék pillanatról-pillanatra. Furcsa érzés. Miközben hazafelé sétáltunk még tök nyugodt voltam és ha valaki beverte volna a képem, még akkor sem tudtam volna visszaütni. Csak mosolyogtam volna. Most meg ez a dühkitörésem annyira megmagyarázhatatlan. Mintha nem is én irányítanám a testem, hanem valami külső erő amit befolyásolni nem tudok. Pedig mennyire szeretném újra én irányítani az érzéseim! De valami visszatart. Egy láthatatlan fal amibe újra és újra beleütközök. Nem tudom, hogy az agyam gátol meg ebben vagy valami más, de magaménak akarom tudni a testem!

Tancuccaim még mindig idegesen dobom az ágyamra, majd felpillantok Jimin-re akinek arcát maszkja takarja. Nem lepődöm meg rajta, de a düh miatt mérgesen nézek rá. Közelebb lépek hozzá. De én nem akarok közeledni felé! Meg akarok állni!

Nem tudok ellene mit tenni. A testem magától cselekszik és letépem Jimin arcáról a maszkot. A maszk alatt a szőke... fölényesen vigyorog. Mint aki megnyert vagy legyőzött valamit.

Hirtelen egész testemben remegni kezdek és vérem délebbre kezd vándorolni. Minden porcikámat átjárja a forróság és egy pillanat alatt kanosodok be. Érzem ahogy megrándul a nadrágomban méretes farkam ahogy a szőkére pillantok, majd rávetem magam, ő pedig még mindig rajtam mosolyog. Nyakára hajolok és ott kezdem szívni ahol csak érem. Végig nyalok kulcscsontján, majd feljebb mászok, lábammal lelökve a tankönyveket. A szőke arcára pillantok, aki még most is csak halványan mosolyog rajtam. Most nem cicózok, ajkaira hajolok és marcangolni kezdem mézédes száját. Ráharapok alsó ajkára, mire belenyög a csókba, így át tudom juttatni nyelvem szájüregébe. Nyelvemmel feltérképezem szája minden kis zeg-zugát, majd mikor már pirosra duzzadtak ajkai a sok harapástól és szívástól elengedem őket.