Mindenki sokkos állapotba kerül és az egész nagy tornaterem csöndbe burkolózik. Nyelek egyet, majd hátrébb lépek és lesétálok a tatamiról. Mielőtt valaki feleszmélne a sokkból, azelőtt rángatom magammal Jimin-t az öltözőbe.
-Jungoo... - suttogja a levegőbe. Tudom mit akar mondani, lebuktunk. - Lebuktunk. - valahogy éreztem.
-Mihez kezdjünk? - túrok idegesen hajamba, miközben fel-alá járkálok. Bezártuk az öltözőt, mivel valaki volt olyan balfasz, hogy otthagyta a zárban a kulcsot. Ez most pont kapóra jött, legalább ezzel is időt nyerünk.
-Ki fogják hívni a rendőrséget, meg mindenkit! Vagy harcolunk vagy megadjuk magunkat és kísérleti patkányt csinálnak belőlünk. - lesi a földet, hogy kigondoljon valamit, de nem jut eszébe semmi.
-Akkor egyértelműen harcolunk! Én nem fogom megadni magam! - feszítem meg állkapcsom és kezdek bedühödni. Bármi is lesz, minden áron megvédem Chim-et. Miattam vagyunk itt, mert elbasztam.
-Reméltem, hogy ezt fogod mondani. - mosolyodik el fáradalmasan. Hangos dörömbölésre leszünk figyelmesek, mire megkezdem az átváltozásom. Nem tudok mihez kezdeni, ezzel kell együtt élni. Jimin is átváltozik, lassan farkai és fülei előbújnak és szeme is izzani kezd. Nekem is megjelennek éjfekete szárnyaim és íriszeim is ezt a színt veszik fel, miközben sötét erek tarkítják be nyakam minden szegletét.
Az ajtó kitörik, én pedig Jimin mögé állok és szárnyaimat köré helyezem, mint egy védőpajzs, de e ként is fognak most szolgálni fekete tollaim.
Izzó tekintetem ráemelem arra, aki betörte az ajtót, majd elkezdem képezni a sötétlilás tollakat, amik el is kezdenek egy gömb alakban körülöttünk repkedni. Mindig meglep, hogy milyen gyönyörű ez a sok halálos toll, amit elő tudok hozni. Elkápráztató látvány.
Egy rendőr áll az ajtóban, akinek szemei azonnal elkerekednek, ahogy meglát minket, majd kiáltana is, de még időben belemélyesztek öt darab tollat, így csak egy adag véret köp ki, miközben teste teljesen megfeszül, majd lehull a földre és kiterül a hideg csempén. Nagy vörös tócsa keletkezik a férfi alatt, mivel olyan nyíl egyenesen a szívéhez és a mellkasához lőttem tollaimat, hogy abba még a legjobb golyóálló felszereléssel rendelkező ember is azonnal belehalt volna, de így, hogy testét csak a rendőri ruha fedte, még könnyebb célponttá vált.
Hallom, ahogy a rendőrautók szirénáznak, ezzel az adrenalin szintemet az egekbe tornázva. Még mindig ideges vagyok és csak Chim-et védelmezem, mert félek, hogy bármi baja esik, és ha ez történne akkor abba belehalnék. Nem bírnám ki, ha még egy ilyen közeli családtagom elveszítem. Fontosnak tartom a védelmet, mégha tudom, hogy az egyik legerősebb démon lehet.
YOU ARE READING
Álarc {Jikook} /BEFEJEZETT/
FanfictionVajon tényleg létezik a természetfeletti...? "-Mit szeretnél, Kookie? - hangjától csak még jobban beindulok. Halkan belekuncog a végébe, de a szoba csendjében angyalian cseng. Hajába túrok erőszakosan és ugyanilyen erővel visszanyomom fejét farkamma...