Álarc {Jikook} /BEFEJEZETT/

XII. Repedés

Kedvenc cukrászdám felé vesszük az irányt. Nincs túl messze, innen körülbelül tíz perc sétálva. Az utcán menve nem kevesen bámultak meg minket. Ugyanolyan fintor volt mindegyik arcán. Ez van emberiség! Megbaszhatjátok!

-Mennyi idő még, mire odaérünk? - pillant fel rám Jimin. Lenézek rá, mélyen már-már majdnem fekete szemeibe bámulok.

-Tíz perc. - indulok tovább. Mellettem sétál és próbálja felvenni a séta tempóm, de túl gyors neki, hisz lábai olyan picik, hogy amíg én egyet lépek, addig ő legalább kettőt. Egy halk kuncogás kíséretében lassítok lépteimen és megvárom, hogy normálisan beérjen. - Tényleg... biztos nem volt semmi suli után? - váltok át komolyba. Nem nézek rá, inkább a járdát lesem. Nagyon érdekel mi volt vele. Tudom, hogy nem véletlenül zihált annyira. Egy kapcsolat alapja az, hogy bízzunk egymásban, igaz?

-Igen... - suttogja. - Ha, majd kész leszek kitálalni, megígérem elmondom. Elég fontos dolog és nem akarom, hogy ez miatt itthagyj. Nagyon fontos lettél nekem az elmúlt hétben, Kook-ah. - az ő hangja is komorabban cseng az átlagosnál. Nem tudom hova tenni ezt a viselkedését. Egyszer azt mondja, minden rendben, máskor pedig van valami baja. Miért vannak hangulatingadozásai? Annyira furává teszi az alapból is természetfeletti helyzetet. - Mondom... mindent meg fogsz tudni idejében, csak bízz bennem. Rendben, Kook?

-Persze baba. - nézek rá, és szélesen elmosolyodom. Időközben ideértünk a cukrászdához. Udvariasan kinyitom előtte az ajtót és magam elé engedem. Mosolyogva megy be a helyiségbe ami leginkább kék színű, de egy-két része rózsaszín és lila színekben pompázik. Az asztalok üvegből vannak és aranyos, szintén türkizes színű székek veszik körül őket. Gyorsan keresek egy kétszemélyes asztalt, Jimin felé fordulok és a szék felé biccentek. Ő veszi az adást és azt a szép, harapnivaló eperseggét, lerakja az ülőalkalmatosságra. - Milyen sütit szeretnél? - kérdezem tőle lágy hangon.

-Valami csokisat... mondjuk Sachert. - én is szeretem azt a sütit. Bólintok egyet, jelezve, hogy tudomásul vettem. Hátat fordítok Chim-nek és a pult felé veszem az irányt.

-Jó n-napot. - jön ki egy hölgy a raktárból — gondolom — ott tartják a sütiket, amiket nem raknak ide ki. Soha nem láttam még, biztos új. Ahogy megpillant, úgy remeg meg a hangja. Fekete rövid haja van, és elég fiatalnak néz ki. Lehet tőlünk nem sokkal idősebb, sőt, lehet fiatalabb nálam. Elkezdi tekergetni vállig érő haját, és úgy folytatja a velem való kommunikációt, mostmár sokkalta flörtölősebb hangsúllyal. - Miben segíthetek? - vigyorog rám ezzel kivillantva ezer wattos mosolyát. A fogai ápolatlanok és sárgák. Megborzongok a nem túl kellemes látványra és inkább a kirakatot figyelem.

-Egy Sacher lesz és négy darab csokis mochi. - mosolygok a lányra aki szerintem helyben elélvezett a látványomtól. Egy pillanatra meg is fagy, majd megrázza a fejét és a kért sütikért nyúl.

-Négyezer won lesz. - mosolyog továbbra is. Pénztárcámért nyúlok, de ekkor a fülembe súg. - A ház ajándéka. Tedd csak el a pénzt. - kuncog bele a végébe, mire feláll a szőr a hátamon és nem a jó értelemben.

-Rendben. - nyúlok a sütikért, de amikor megpróbálom elvenni azokat a kezemre rakja saját, koszos mancsait. Egyre idegesebb vagyok. Ha nem enged el... eskü kinyírom.

Gyere ide Chim. - próbálok páromhoz szólni. Nem kell csalódnom, pár másodperc múlva mellettem is terem. Furcsán méregeti kezeinket, de én csak segélykérően pillantok rá. A lány enyhén elnyitja ajkait Jimin látványára, és szinte látom, ahogy azt tervezi, hogy hármasban csináljuk. Chim elfintorodik. Biztos hallotta a gondolatom. - Én sem lennék benne, ne aggódj. A gondolattól is hányhatnékom van. - Jimin csak somolyog mellettem.

-Elengedné a kezem? - nyelek egyet.

-Persze... bocsánat. - szabatkozik. Végigfuttatja mély barna szemeit Chim-en, mire még ennél is jobban felmegy bennem a pumpa. Ráfogok Jimin bal kezére, másik kezemben pedig a kért sütiket tartom.

-Gyere Chim. - mosolygok rá. Próbálom elnyomni a feltörekvő féltékenységem azzal, hogy visszaültetem a helyére. Mielőtt újra helyet foglalna, egy kis puszit nyomok telt ajkaira és a lányra pillantok, majd vissza Jimin-re. A lány feje vörösbe megy át, mint ahogy páromé is, csak nem ugyanabból az okból. Míg Jimin zavarban van, addig a lány feltehetően dühös, és minket méreget gyilkos tekintetével. Csak kinyújtom rá a nyelvem és neki is kezdek a mochijaimnak. Jimin is elveszi a villát és belevág a tortába, amiből kifolyik egy kicsi lekvár. Felszúrja villájára, lassan szájához emeli és bekapja. Akaratlanul is rossz dolgok jutnak eszembe és csak nyeldesem a nyálam. Mocskosabbnál mocskosabb dolgok... ha Chim tudná, mit ki nem hoz belőlem egy sima evéssel... azonnal arra gondolok milyen lenne ha a farkam lenne a szájába és ugyanilyen ártatlansággal nézne fel rám, miközben én hajába markolva élvezkedem ajkai közt. A gondolatra egy aprót sóhajtok, miközben érzem ahogy megrándul farkam nadrágomban és elkapom tekintetem Jimin-ről, de már késő. Kis Kook már készen áll a bevetésre. Na, majd ha hazaérünk...

-Ohh Kook... te mocskos... - suttog maga elé, ugyanúgy sóhajtva egyet, mint én csak az övé kéjesebben hat. - Mégh mindig tudok a gondolataidban olvasnih. - halkan beszél és inkább a kajának szenteli figyelmét. Jól is teszi, mielőtt még a piszkos fantáziám őt is felizgatja.

Végre valahára nekikezdek az első mochinak. Egy kicsit leharapok belőle és hagyom, hogy átérezzem a finom édes ízét. Nagyon szeretem a mochit, jobban, mint a gumicukrokat. Tudni kell rólam, hogy ugyan édes szájú vagyok, de a cukorkáknál sokkalta jobban kedvelem a csokit. Néhányan azt mondják, hogy furcsa szerzet vagyok.

-Finom? - kérdezi Jimin arcomat fürkészve. Csak elhümmögök egy "igen"-t, és minél gyorsabban befalom a többi kis sütit is.

-Neked ízlik? - kérdem, megtörölve szám a szalvétával, mivel a ajkam széle is csokis lett egy kicsit. Egy gondolattól vezérelve ujjamal törlöm le a szószt ajkaimról és kéjesen lenyalogatom, majd ugyanilyen beleéléssel a számat is benedvesítem. Jimin csak tágra nyílt szemekkel nézi mozdulatsorom és nyeli le az utolsó falat sütit is. - Minden rendben? - kérdezem összevont szemöldökkel, mivel Jimin már legalább egy perce csak vizslat szemeivel.

-P-Persze... - na már megint dadog. Kezdődik. Mondjuk szeretem zavarba hozni. Akkor ő olyan mint egy... epres mochi. Az pirosas. - Most ezzel azt akarod mondani, hogy dagadt vagyok? - fújja fel arcát, mostmár inkább hasonlít egy mókusra.

-Nem... csak olyan pufi és édes arcod van, mint egy mochinak. - mosolygok rá. Gyorsan megtörli az arcát a szalvéta segítségével én pedig felállok az asztaltól és kiviszem a tányérokat. Próbálom takargatni, még mindig rendesen látszó merevedésem több-kevesebb sikerrel. Lerakom a pultra az üvegeket, ahol már nem a lány áll hanem, egy tőlünk idősebb férfi.

Visszasétálok Chim-hez és a kezemet nyújtva neki, húzom fel a székből.

-Köszönöm ezt a sütizést. - néz fel rám vigyorogva. - Nagyon jól éreztem magam.

-Én is. - viszonzom vigyorát és elindulunk kifelé a cukrászdából, egy jó élményt magunk után hagyva, persze magunkban elraktározva egy életre.

Gondoltam így 24-én megkapjátok előre a részt, de holnap is hozok nektek egyet! Szóval most ilyen adakozó kedvemben vagyok.

Amúgy boldog karácsonyt és kellemes ünnepeket mindenkinek!

Sziasztok