Álarc {Jikook} /BEFEJEZETT/

XXX. Repedés

Nincs átolvasva! Helyesírási hibákért bocsi, ha találtok kérlek nyugodtan írjátok meg commentben!

Lassan bandukolunk egymás mellett. Nem szólunk egymáshoz, de a pillanat nagyon idilli. Ahogy összefűzött ujjainkkal sétálunk végig az utcán, a csendet megtörő autók zaja és a madarak csiripelése egyszerre ad különleges érzetet. Néhány ember elhalad mellettünk, meg is nézi kezünket, néhánynak kiül a fintor az arcukra, akiket egy gyilkos pillantással tudok le.

Nem beszélünk egymáshoz, csak figyeljük a mellettünk elsuhanó gyönyörűen felépített felhőkarcolókat, tömblakásokat. A belváros már csak ilyen, de lassan beérünk a kertváros részbe, ami sokkalta szebb, mint ez a hely. Mondjuk Jimin mellett minden eltörpül. Csak rá tudok figyelni. Az összes porcikájára. Az arcmimikájára. Formás, ívelt ajkaira, amiket annyira imádok csókolni. Fekete szembogaraira, amikben el lehet veszni. Aranyos kis orrocskájára, amire úgy szeretek egy puszit nyomni. Remélem ő is meg van elégedve velem. Én vele száz százalékban. Csodálatos párt találtam magamnak, jobbat nem is kívánhatnék.

Kiérünk végre a kertváros részhez, ahol úgy gondolom, ideje lenne beszélegetést kezdeményeznem. Szóval gyorsan téma után kutatok, majd amikor megtalálom, azonnal Jimin felé fordulok:

-Ugye majd elkísérsz a taekwondo versenyemre? - kérdezem gyermekien csillogó íriszekkel. Próbálok rá hatni kiskutya szemeimmel, hátha meg esik rajtam a szíve. Halkan felkuncog látva szinte már pitizésnek hívható viselkedésem, ami a legédesebb hangok közé tartozik számomra a világon.

-Persze, mit gondoltál? Hogy majd megszabadulsz tőlem? - kérdezi még mindig kuncogva. Hála az égnek, nem utasított vissza. Mondjuk a párja vagyok, ennek normálisnak kéne lennie, de valahogy ő olyan különleges számomra, olyan más, mint az eddigi "párjaim".

-Rendben. Amúgy te valaha sportoltál valamit? - kapom fejem irányába, majd azonnal visszanézek a macskaköves útra. A tömblakásokat és az égbe érő épületeket lassan kezdik felváltani a kertesházak. Egyre több fa, bokor és lehullott falevél vesz körül minket. Hirtelen lekanyarodok, és egy kis erdőbe vezet utnunk.

-Nem nagyon. A mi világunkban nincsenek sportok. Csak kiképzések. Elég keményen voltunk fogva. - mondja lehajtva fejét, ahogy visszagondol a régen történtekre. Talán nem olyan boldogsággal tölti el a gyerekkora, mint ami az enyémet. Fényes volt és boldog. Probléma mentes. Vagyis, egy ideig... - Hova megyünk, Kookie? - kérdezi furcsállva a helyzetet, mivel éppen az erdő kellős közepén sétálgatunk. Ide már nem fúj be a szél, nincsenek autók és hangos emberek. Csak mi, és a természet.

Erre van az étterem, egészen az erdő mélyén. Kocsival be sem lehet menni és teljesen környezetbarát a hely. Nagyon drága ugyan, de amilyen élményt ott átélsz, azt sehol máshol nem kaphatod meg. A zenészek nagyon jól játszanak, a pincérek gyorsan végzik dolgukat, mint ahogy a szakácsok is. A kaja pedig a legjobb, amit valaha ettem. Elég forgalmas ugyan, de az erdő mégis csendes.

-Majd meglátod. - mondom sejtelemesen mosolyogva. Jimin véve a lapot nem kérdez többet, hanem tovább halad mellettem és egyre közelebb bújik hozzám. Úgy döntök, átölelem piciny derekánál fogva és így vonom közelebb magamhoz. Oldalunk összeér, ahol testünk érintkezik, bőröm felforrósik Chim érintésétől.

Lassan odaérünk az étteremhez. Kedvesen előreengedem Jimin-t, aki megmosolyogja úriemberes tettem, majd belép a helyiségbe. Egy kis csengő jelzi jöttünk, ami akkor hangzik fel, amikor kinyitom az ajtót, majd becsukom azt.

Odamegyek az első pincérhez akit meglátok.

-Jó napot! Jeon Jeong Guk névre van két foglalásom tizenkettő tizenötre. - mondom kedvesen mosolyogva.

-Máris mutatom. - viszonozza gesztusom a viszonylag fiatal nő, majd elvezet egy kétszemélyes asztalhoz minket. Kedveskedek Chim-nek és kihúzom alatta a széket. Amikor beengedtem előre már akkor mosolyogott, most pedig vigyora még nagyobb lett. Örülök, hogy tetszik neki. - Itt az étlap. - teszi le elénk az előbb gyorsan elment nő a két "könyvecskét" vagy nem is tudom minek nevezzem.

Mindketten beletelepszünk a jobbnál jobb ételekbe, hogy kiválasszuk azt, ami a legjobban megfogott minket.

-Te mit kérsz? - teszem le az étlapot, majd illedelmesen Jimin-t kérdezem meg először.

-Szerintem ezt a.... párolt kacsát, pirított zöldségekkel és törtburgonyával. - mondja aranyosan mosolyogva.

-Én ezt a tenger gyümölcsei tésztát fogom kérni. - ekkor pont ideér a pincér, akinek leadom a rendelést, plussz még kérek egy üveg bort. Igaz nem töltöttem még be tizennyolcadik életévem, de szerintem senkinek nem tűnik fel, hogy egy tini vagyok.

Nagyon gyorsan beszélgetésbe elegyedünk Jimin-nel. Megtudom, hogy ki az a Hoseok, aki múltkor csak úgy ránk nyitott. Még most is megmosolyogtat az emléke. Azt is elmondja, hogy van egy testvére, akit Jihyun-nak hívnak. Persze én is elmondok néhány dolgot magamról, amit esetleg még nem tud. Az ilyenek például a sporteredményeim, az ezelőtti éveim és még sok más.

Ilyenkor gondolkodom el azon, hogy nem is ismerjük annyira egymást. Elvileg most tudta meg, hogy a piros, a fehér, a szürke és a fekete a kedvenc színeim. Igazából elég érdekes dolgokra derül fény. Arról is tudomást szerzek, hogy volt régen egy barátja, akivel együtt is voltak, de a srác otthagyta. Eléggé felhúztam magam azon a tényen, hogy valaki képes volt kidobni Jimin-t. Magát a tökéletességet.

Végszóra pedig meg is hozták az ételeket. A bort még nem nyitottuk ki, jobban szeretem ha az ételhez iszom. Valahogy finomabb a bor, ráadásul kaptunk hozzá ajándékba sajtot, ami csak mégjobban fokozza a hangulatot.

Lassan falatozni kezdünk, miközben beszéletésünk abba marad. Ez az egész helyzet olyan hihetetlen. Soha nem gondoltam volna, hogy egy emberrel én valaha ilyen gyönyörű, romantikus vacsorát fogok elfogyasztani, ráadásul úgy, hogy imádom ezt a személyt. Mindennél jobban. Még ha nem is egy szép lány, helyette egy ilyen fegfoghatatatlan fiú.

Nem tudom mikor lettem ilyen érzelmes, de asszem Jimin teljesen átformál belülről. Mármint nem a szerveimet, de na...

-Hogy ízlett? - kérdezem, amikor végez és az utolsó falatot is lenyeli.

-Finom volt. - mosolyog rám úgy, hogy szemei kis vonalakká préselődnek. Ezt nevezzük asszem szem mosolynak. És neki ez is kifejezetten jól áll. Mint minden más.

-Meg vannak elégedve az étellel? - jön oda az egyik pincér. Belekortyolok az időközben kitöltött vörös italba, ami már lassan el fog fogyni.

-Minden nagyon finom volt. - veszem elő csábos tekintetem, mire elvörösödik... hajh... én csak egy nyugodt ebédet szerettem volna a párommal, erre kifogunk egy ilyen pincért. De ez sem ronathatja el a kedvem. Most olyan boldog vagyok, olyan eufórikus állapotba kerültem, hogy az elmondhatatlan. Szemem elé telepedett nem tudom mikor az a bizonyos rózsaszín felhő, amit akkor látok, amikor Jimin a közelemben van.

Kikérem a számlát, közben elkortyolgatjuk a bor végét is. Már egy kicsit meg is érzem a hatását. Egész erős volt, de nem kibírhatatlan.

Meghozza a nőci a számlát én pedig fizetek és a szokásos tíz százalékot adok borravalónak.

-Mi? - nézi Jimin, ahogy az ő részét is kifizetem. - KOOK! - szól rám. - Hagyjad, hogy kifizessem.

-Te megkergültél? Ha már elhoztalak, annyit megérdemelsz, hogy kifizetem. Amúgy is én vagyok a férfi a kapcsolatunkban. - nézek rá perverzen, mire visszakapom ezt az arckifejezést tőle. Talán megszokta már, hogy ilyen vagyok. Vagy csak kezdi átvenni a perverz személyiségem.

Amúgy a pincérnő elég értetlenül bámul ránk, de jelenleg nem tudok vele foglalkozni. Csak Chim-mel, de vele rengeteget szeretnék. Minden időmet vele akarom tölteni, nem lehetnek elvesztegetett perceim. Fontos nekem és én is az vagyok neki, ami remélem így marad.

Kinek hogy tetszik az új album? Én beleszerettem 😍. Nagyon bejön a stílusa és az "On" videóklippje zseniális (😏)

Sziasztok