Álarc {Jikook} /BEFEJEZETT/

XXV. Repedés

Olyan hiper-szónikus sebességgel készülünk el, hogy még maga Flash is megirigyelné a rohamlépteinket. De komolyan... már csak a vörös szett kéne és belőlem lehetne a következő szuperhős, aki Flash 2 néven futna... Miért gondolkodok ilyeneken, miközben mindjárt elkezdődik az első óra?! Komolyan, néha nem értem saját magam és a gondolataim. Akkora hülyeségeket szoktam összehordani. Van amikor tökre elmés dolgok jutnak eszembe, például, hogy mi lesz velem pár év múlva? De van amikor olyan érdekes kérdéseket teszek fel magamban, hogy az elképesztő. Ilyen a "hol a telefonom?", miközben éppen telefonálok valakivel. Az lenne a furcsa, ha egyszer beszélgetek valakivel telefonon és tőle kérdezném meg, hogy nem-e látta a készüléket.

Halk kuncogást hallok magam mellől. Amúgy éppen már hála égnek a suli felé sétálunk, vagyis gyors lépésekben szelem az utcákat, nyomomban Jimin-nel.

-Most meg min röhögsz? - kérdezem rá pillantva, felvonva mindkét szemöldököm. Csak legyint egyet, mintha nem lenne olyan nagy dolog, pedig igenis érdekel. Minden érdekel, ami vele kapcsolatos. Mondjuk a testét kívülről-belülről fújom... khmm... nem is tudom miért...

-Naaa Jungkook-shi... alig tíz órája voltunk együtt úgy, erre te megint ilyeneken gondolkodsz? - rázza fejét rosszallóan, egy apró mosollyal az ajkain. Szóval megint túl hangosak a gondolataim. Azért elég nehéz elnyomni a perverz belső énem. Egy domináns vadállat vagyok, ráadásul Jimin mellett sétálok... ez akkora kibaszás velem! Ki ne lenne kanos egy ilyen tündér mellett? Majdnem mindenben tökéletes! A hangja, a szeme, a belső tulajdonságai, igazából... úgy körülbelül mindene! Mellette még a legártatlanabb pasi is kanos idiótává válik! Minden Chim hibája! Ha nem lenne ennyire szexi és aranyos egyszerre, akkor vissza tudnám fogni magam. Ne kérjenek már tőlem lehetetleneket! - Van az a mondás, hogy... - gondolkodik el állát vakarva. - Nincs lehetetlen! - jelenti ki mosolyogva, majd hirtelen megtorpan. Nem tudom miért állt meg, annyira belemerültem egész testének és az összes porcikájának analizálásába, hogy azt sem tudom milyen világban vagyunk, milyen időben. - Kooooooksiiiieeeee... - legyezi pici kezét arcom előtt. Megrázom fejem, majd egy kis mosolyt elengedve felé nézek körbe. Ohhh... megérkeztünk.

Előveszem telefonom, hogy megnézzem mennyi az idő. Szerencsére nem késtünk el, hét óra ötven van, egészkor csöngetnek be. Yoongi-ék ilyenkor már bent szoktak ülni a tanteremben és csevegnek egymáshoz, egészen ötvenötig, amikor a jelző csengő van. Tae akkor szokta otthagyni párját és elmenni a saját osztályához. Vagy ezt megcsinálják fordítva, és Yoongi megy el Taehyung-hoz. Vagy Taehyung-gal... jó... még a barátaimról is perverz megjegyzéseket teszek! Nem vagyok normális! Pontosan, normálatlan vagyok.

Zsebre vágom kezeim. Amúgy az outfitem eléggé szimpla, mivel Namjoon-tól kértem ruhákat. Nem vittem magammal tegnap este váltó cuccot, szóval valahogy meg kellett oldani. Jimin ruhái nem jók rám, de Nam-éi pedig egy kicsit nagyok... amúgy is szeretem az oversized cuccokat, szinte mindenből mindig XL-eset veszek. Kényelmesebb azokban, mint a szűk ruházatban.

Elballagunk az osztályteremhez, illedelmesen beengedem Jimin-t az ajtón, hisz a kapcsolatunkban ő a nő. Erre megfordul és kapok tőle egy gyilkos pillantást, de végül perverzen elmosolyodik és kihasználja azt, hogy ilyen szűk nadrágban battyog előttem, rázni kezdi seggét, amit ajkaimat nyalogatva lesek, le nem véve hátsójáról szemem. Végül sajnos elér a székéhez és leteszi azt a jó kis eperfenekét az ülőalkalmatosságra. Pedig már pont kezdtem volna látványosan felizgulni... mondjuk lehet nem lenne jó az egész napot álló fasszal töletni.

Az osztálytársaink szokásosan csoportokba gyülekezve beszélgetnek egymással. Néha hallani egy-egy nagyobb kacajt a lányoktól, ha valami vicces elhangzik, de ennyi.

Végül a "nagyon" jófej történelem tanár belép az ajtón. A tanszereit szinte rábassza az asztalra, amik nagyot csörömpölve érkeznek rá a szegény tárgyra. Mindenki felkapja a fejét a zajra, majd a kis csoportok feloszlanak és mindenki a helyére sétál.

-Jó reggelt kívánok tanár nő! - szólal meg a hetes egy kisebb mosoly kíséretében. Kihúzza magát az osztály és meghajol, ahogy itt szokás Koreában. Leint minket a tanár, ezért helyet foglalunk. A kint lévő diák, név szerint Chaeyoung, gyorsan jelent, majd ő is megkeresi a székét, ami neki maradt.

Nem kertel a negyvenes éveiben járó nőszemély a táblánál, gyors darálásba kezd és kihívja Eunwoo-t felelni. Sajnálom szegényt.

Nem olyan érdekes ez a feleltetés, kivéve azt, hogy a tanár elkezd a természetfelettiről beszélni. Hárman azonnal felkapjuk fejünket, Jimin, Yoongi és én. Amúgy... Yoongi mostanában tökre furcsán viselkedik velem. Mintha máshogy nézne rám. Olyan titokzatosan, mintha valamit nem mondana el nekem. Nem szeretem, ha a barátaim nem beszélnek őszintén hozzám. És most Yoongi-ban kétejeket látok. Lehet csak fáradt, mégiscsak a legjobb barátom, nem kérdőjelezhetek meg ilyen piti dolgokat. A morcossága megmaradt, csak sokkal figyelmesebb, ha éber. Nem tudom... de ez nem is vall fáradtságra...

Visszatérve a feleltetésre, Eunwoo kicsit megszeppen, ahogy a tanár mostmár a démonokról beszél:

-Tudjátok gyerekek, egyes "legendák" szerint léteznek állat démonok. - magyarázza a tanár, mire automatikusan hegyezem a fülem. - Azt beszéltem meg pár másik osztállyal, hogy ezekről a lényekről egy kisebb bemutatót szeretnék tartani a következő órában. Utána a többi tanár úgy gondolta jónak, hogy akkor már engedjünk haza titeket a kis beszédem után, mit szóltok hozzá? - mosolyog kicsit sem bizalomgerjesztően. Olyan furcsa fejet vág, mondjuk az is igaz, hogy alapból nem valami olyan személyiség, akit mindenki szeret. Ráfogom erre.

Az osztálytársaink értetlen fejet vágnak, de egy aprót bólintanak, hogy megértették.

Várjunk csak... azt mondta, hogy hamarabb haza enged. Ez azt jelenti... hamarabb kefélhetem halálra Jimin-t újra... vagy elvihetem romantikázni. Lehet megérdemelne a tegnapi után még egy randit. Majdnem megerőszakolták azért, mert figyelemetlen vagyok... jobban kéne egy ilyen kincsre vigyáznom, mint ő.

Gondoltam megkérdezem, hogy inkább romantikus részek következzenek és utána a khmm... vagy azonnal, megint csapjunk bele a közepébe? Ti mit olvasnátok szívesebben? Akármilyen kommentet elfogadok, ami építő jellegű!

Sziasztok