Álarc {Jikook} /BEFEJEZETT/

II. Repedés

-Köszönöm az ételt! - teszem le a villát és a kést a tányérra.

-Semmiség. - mosolyog rám testvérem, majd elveszi a tányért és elkezdi elmosogatni. Szinte olyan mintha nem is a testvérem, hanem az anyám lenne. Gondoskodik rólam, meghallgat és nem ítéli el a szexuális beállítottságom. Örülök, hogy ilyen jó a kapcsolatom vele. - Kookie, tanultál? - kérdezi miközben én már a szobám felé sietek.

-Most akartam elkezdeni tanulni! - szólok vissza, majd magamra csukom az ajtót és előhalászom táskám mélyéről, és szekrényemből tankönyveim.

2019. November 5. (Kedd)

-Kook! El fogsz késni! - lép be a szobámba reggel, kedves bátyám. Morcosan átfordulok másik oldalamra.

-Adj öt percet. - morgom a párnámba. Jin egy sóhaj kíséretében elhagyja a helyiséget és bemegy a fürdőbe. Még fészkelődök 5 percig egészen addig, amíg a bátyám le nem önt hideg vízzel. Szemeim kipattannak és azonnal felülök az ágyban. - Baszd meg, Jin! - üvöltöm neki és felkelek ágyamból, majd SeokJin felé közelítek. Egyfolytában hátrál, míg el nem éri a falat és bele nem ütközik.

-Kook. Jó reggelt. - köszön nekem egy pimasz mosoly kíséretében. Sóhajtok egyet és a hirtelen jött düh, úgy száll el ahogy jött. Elengedem Jin-t aki máris kifut a szobámból.

{Time Skip}

Az iskolába menet összetalálkoztam Yoongi-val és Taehyung-gal. Hárman kullogunk az iskola felé. Egyikünknek sincs volt ínyére reggel hatkor felkeni aztán összepakolni, majd suliba menni ahol tanulni kell és "figyelni". Melyik az a diák aki szeret tanulni? Jó a strébereken kívül... Nincs senki. Ezért is utálunk mi is iskolába menni. Csak a normális diákok körét tesszük ki, annyi kivétellel, hogy mindenki fél tőlünk.

-Utat! - üvöltök fel mire megint az a csend telepszik le. Csak a szokásos. Taehyung időközben a saját terméhez lefordult, így Yoongi-val jobbomon megyek be a tanterembe ahol csak egy ember tartózkodik. Jimin.

Ledobom táskám a helyére és onnan fűrkészem a fiút. Egy hasonló róka maszk van rajta, mint tegnap. Csak ez zöld és egy harmadik szem van rárajzolva. Nagyon precízek ezek az álarcok és gyönyörűek. Egy baj van velük: Kitakarják az arcod ami tükrözi érzelmeid. Egy ilyen álarcról, mint amilyen Jimin-en van, nem lehet leolvasni semmi érzelmet. Nem tudom miért nem mutatja arcát, de érdekel. Testalkatából ítélve biztos gyönyörűek a szemei és dúsak az ajkai. Teste kidolgozott de nem annyira, mint az enyém.

-Ne bámuld már ennyire feltűnően. - bök oldalba barátom, mire kizuhanok a Jimin-nel teli álomvilágból és megérkezek a valóságba, ahol már az osztály nagy része beszélgetve várja a tanárt.

-Nem bámultam! - förmedek barátomra. Yoongi-t ez nem zavarja és inkább tovább pötyögi telefonját. Egy pillanatra belelesek és látom, hogy mennyi csajjal beszél egyszerre. Nem elég neki Taehyung? Suga megnyit egy beszélgetést és ekkor látom meg, hogy éppen lekoptatja a csajt. Akkor nem ő kezdeményez. Az kéne még, hogy megcsalja Tae-t. Igaz nem sokat beszélek vele, csak akkor amikor Yoongi odahívja, de rendes gyereknek tűnik — az a "kis" incidens ellenére —.

Az ajtó hirtelen kicsapódik és az igazgató szét zihálva, izzadva lép be a tantermünkbe. Ideérve kihúzza magát miközben az ajtókeretnek támaszkodik és próbálja légzését korrigálni miközben felém néz. Futott volna? Ez az öreg fószer még képes ilyenekre? Az igazgató egy,  már rég őszhajú férfi hosszú fehéres-szürkés szakállal, hatalmas szemöldökkel, a ruhái pedig olyanok mintha éppen egy cirkuszból szabadult volna. Nem ápolja bőrét, tele van ráncokkal. Utálom az ilyen embereket akik saját magukkal sem tudnak törődni. Még innen az ablaknál lévő padból is látszik, hogy gombás a nagyujján a köröm ami elég visszataszító látvány.

Miután befejeztem kedves igazgatónk analizálását, felnézek rá unottan és várom, hogy elkezdje, biztos nagyon fontos mondandóját.

-Park Ji-Min-t és Jeon Jeong-Guk-t kérem az igazgatóiba! Most! Fontos! - hadarja el.

Fél szemmel Jimin-re pillantok aki felém fordítja maszkkal eltakart arcát, majd feláll a helyéről és elindul az igazgató irányába. Én is követem őt. Ahogy előttem sétál láthatóva válik számomra az a dugni való segge, amit eddig meg sem néztem magamnak. Pedig azért valljuk be: Nem rossz. Megnyalom ajkaimat miközben fenekét bámulom amit ez a farmer különösen kiemel rajta. Alig bírok felnézni az igazgatóra. Nagyon jó látványt nyújt Jimin de muszáj az igazgató szemébe nézni amikor vele beszélek. Ez olyan illemszabály.

-Kérem kövessenek. - köszörüli meg a torkát és hátat fordít. Az ajtóban már Jimin mellett állok és úgy követem az igazgatót. Látszik a szőkén, hogy nagyon feszeng de nem tudok vele mit kezdeni. Biztos nem szereti ha behivatják az igazgatóiba, vagy csak utálja ha gyanúsítgatják.

Beérve az irodába a vén fószer ülésre int, mi pedig szófogadó gyerek módjára leülünk. Pontosabban én ledobom magam a kanapéra, míg Jimin küszködve elhelyezi magát a tárgyon.

-Mit szeretne? - hangom arrogánsan cseng miközben Jimin maszkját fűrkészem. Nem kell ennek a sörhasú embernek a tisztelet. Itt mindenki engem figyel. A diákok engem követnek nem az igazgatót, ami azért már egy kicsit ciki.

-Azt szeretném Mr. Park-tól kérni, hogy korrepetálja magát matematikából. - kicsit fél, ez hallatszik, de mégis próbál kemény lenni. Tudja, hogy nem ő uralja az iskolát. Mindenben magasabb vagyok nála — kivéve súlyban és korban —.

-M-Mégis m-mi-miért? - kérdi dadogva Jimin. Ez a fiú teljesen ártatlan. Egy légynek sem tudna ártani.

-Mert Mr. Jeon-nak nagyon rosszak a jegyei és szeretném látni a javulást. Maga pedig Park, kitűnő minden tantárgyból, ezért gondoltam magára első sorban.

-Felőlem. - forgatom szemeim hanyagan.

-Azt egyből gondoltam, hogy magának mindegy lesz. - teszi ugyanazt mint én az előbb, majd Jimin-hez fordul. - Neked rendben van ez így? - néz rá kedvesen és a hangja is arról árulkodik, hogy nem akar rosszat. Jimin egy kicsit megemeli fejét és aprót bólint. - Rendben. Mehetnek. - ezzel elkezd kitolni az ajtón.

-Mikor kezdjük? - kérdezem lenézve rá. Hangosan nyel egyet, majd felpillant az én íriszeimbe.

-A-Akár m-ma s-suli után. - csak bólintok egyet és visszaindulok Jimin-nel a tanterembe.