Álarc {Jikook} /BEFEJEZETT/

XXXIX. Repedés

Az a bizonyos aura egyre erősebbé válik, nem gyengül semmit. Határozottságot sugall magából, pedig még nincs annyira a közelben. Jimin illatát sokkal intenzívebben éreztem, mint ezt az aurát. Az ő aromája egyszerűen teljesen elbódított és elvette a maradék eszemet is. Olyan finom volt. Mint ő maga... szinte felfalom minden egyes pillantássommal szegényt, bár lehet nem bánja.

Érzem, hogy mindjárt ideér az "erősítés"-nek nevezett csapat, amit már várunk egy ideje. Az FBI teljesen készenlétben áll, hogy lelőjjön minket, de sajnos a szárnyaimról az összes golyó lepattan, ami nekik nem valami szerencsés.

A következő lövedék, ami tollaimat éri, szintén lepattan, sőt, ezt már lassan meg sem érzem. Talán ilyen gyorsan fejlődnék? Meglehet.

Pár percig még néha-néha rálőnek csodás végtagjaimra, majd végre megérkezik előkelően a segítség. Ez annyit tesz, hogy a meglepetés szerűséget akarják kihasználni azzal, hogy kibaszottul beugranak az ablakokon keresztül! Mindegyik reped és törik, az üvegek a földön végzik. Az FBI ügynökök azonnal nézelődni kezdenek, hogy mi volt ez, de nem látnak semmit. Ez lenne a kaméleon démon? Nagyon jól álcázzák magukat, viszont a szaguk nagyon erős, ideérzem, bár, ha ember alakban lennék, akkor lehet azt sem tudnám mi történik körülöttem. A szaglásom is kiélesedett, akár a többi szervem. Minden neszre és mozdulatra felfigyelek. Egy egyszerű megingás és máris megvan a célpontom.

A két hermelin — azaz Yoongi és Taehyung — kiszakadnak védőpajzsom közül és beugranak a többi démon közé. Namjoon és Hoseok is követi őket, így teljesen körbevédhetem Jimin-t, aki még mindig magabiztos kisugárzással áll előttem, és halványan mosolyog is a maszkja alatt. Érzem, hogy ezt teszi, pedig nem kéne. Túlságosan jól tudom mikor mit érez, ilyenkor meg pláne. Derekánál fogva húzom közel magamhoz, egy ölelésbe vonva őt, majd leülök a földre, ölembe rántva Chim-et, aki nem ellenkezik. Vállára hajtom fejem és onnan nézem a csatát. Lehet aktivizálni kéne magunkat, de egyszerűen lélegzetelállító hallgatni a fegyverek dörgését, a vér csobogását és az emberek hangos sikolyait. Kezdek lehet megőrülni, vagy az állatias, bukott angyali valóm kezd a felszínre törni bennem. Valószínűleg csak ezért tetszik ez. Olyan, mint egy film, ami teljesen 5D-be megy. Nekünk nem árthat senki, mivel a falhoz közel húzódtam, hogy még véletlenül se tudjanak hátba támadni minket.

Szorosan tartom Chimmie-t, nehogy elszakadjon tőlem. Olyan jó a karjaimban tartani. Mint egy kisgyerek, aki az anyjához bújik. Nagyon aranyos, amikor ilyen, de körülbelül mindig imádnivaló az én egyetlenem. Nem tudnám elengedni, túlságosan beleszerettem.

Figyelemmel kísérjük, ahogy a többi démon harcol. Nem érdekel az sem, ha gyengének hisznek, amiért nem küzdök velük. Ha Jimin-nek fáj, akkor nekem ezerszer jobban. Mintha többszáz tűt szúrkodnának a mellkasomba, már akkor is, amikor csak arra gondolok, hogy elengedjem.

-Jungoo, ha itt maradunk, akkor nem tudunk nekik segíteni. - sóhajt fel, körbenézve a "csatatéren". - Nyerésre állunk, de ez bármikor megváltozhat. Én vagyok a legerősebb lény, te pedig egy bukott vagy! - emeli meg kicsit hangját. - Konkrétan nincs ellenfeled, erre mi, akik a legjobban tudnánk harcolni, itt ülünk a koszos padlón, és csak nézzük, ahogy a többi társunkat mészárolják! - hátrafordul és mélyen szemembe néz, mintha csak azt akarná mondani: Kérlek, engedd, hogy azt tegyek, amit akarok. Annyira elszánt a tekintete, hogy egy pillanatra meg is ingok, de csak újra megkeményítem arckifejezésem. - Kérlek, Jeongguk... - könyörög nekem, mostmár lehajtott fejjel. Elég hangosan kell beszélnie, mivel a harc kellős közepén elég sok sikoly és pisztoly lövés hallatszik. Csak a szokásos.

Megéri nekem hagyni, hogy harcoljon? Lehet meg kéne engedni neki, akkor biztos hogy a természetfelettiek nyernék ezt a harcot. Simán át tudnánk venni az emberiség felett a hatalmat, ha már itt tartunk. Viszont kissé tartok Jimin szüleitől. Még nem támadt meg minket senki, de egy egyszerű parancs a felsőbb rendtől és olyan könnyűszerrel végeznek velem, mint a vérszomjas gyilkosok. Mindent teljesítenek, Jimin egy szavába került az, hogy harcoljanak és áldozzák fel magukat értünk. Nem tudom mikor adott le vészjelzést, de jól jött. Hatan kevesek lettünk volna. Hatan... hatan... mintha valami hiányozna. Hányan jöttünk? Hatan... nem... dehogyis... heten. Heten vagyunk! Valaki... Seokjin!