Álarc {Jikook} /BEFEJEZETT/

XXXIV. Repedés

Lassacskán megjött a tömeg és mindenki a kirakott padokra vagy székekre helyezkedett el. Van egy magasabb szint, onnan lefelé lehet nézni a versenyt. Nagyon sokan jöttek el és ott fent még többen vannak. Tudom, hogy Jimin feszengeni szokott ilyen sok ember miatt, de próbálom nyugtatni a gyengéd érintéseimmel. Teljesen be van feszülve, ezt akkor is érzékelem, amikor összerezzen attól, hogy finoman végigsimítok oldalán.

-Nyugi, baba. - suttogom neki. Kifújja a levegőt. Miért van ennyire ettől befeszülve? Direkt megkérdeztem, hogy nem bánja-e, és igent mondott. Most pedig úgy viselkedik, mint aki rohadtul nem akar itt lenni. Bár lehet van ebben valami igazság. - Mi a baj? - kérdezem, amikor lelöki kezemet magáról.

-Rossz előérzetem van. - szűkíti össze szemeit és gyanakvóan néz körbe, mintha mindenki gyanús lenne.

-Csak paranoiás vagy. Nem tesz jót neked a tömeg. - rázom rosszallóan fejemet. - Seokjin, te is ilyen voltál kiskorodban. Nem szeretted a sok embert. Hogyan küzdötted le ezt a félelmed? - fordulok a mellettem ülő bátyám felé, érdeklődő tekintettel.

-Rájöttem, hogy nincs mitől félnem, mert meg tudom védeni magam. - ránt vállat, majd visszafordul Namjoon-hoz, hogy tovább beszélgessenek arról, hogy mit is együnk vacsorára. Elég érdekes ételeket hoznak fel, de mindenképpen megkóstolnám mindet. Például az a hagymaszószos lazac nagyon hívogatóan hangzik, főleg, ha Jinnie csinálja. Az egyik specialitása elvileg. Bezzeg nekem soha nem csinált ilyen pöpec ételeket...

-Köszi a tanácsot, de azt hiszem valahogy csak leküzdöm. - somolyog Jimin.

-Üdvözlök minden itteni embert. - szól bele a mikrofonba egy egész aranyos lány. Jó viccei vannak amúgy. Ember, ha-ha, szakadok. - Lassan kezdetét veszi a verseny. A legfiatalabb korosztály a tizenegy-tizenkét évesek. Velük kezdünk, aztán mindig két évente haladunk felfele. Az utolsó korosztály a huszonkettő-huszonhárom évesek lesznek. A mérések szerint csoportokat is állítottunk, így sokkal kiegyenlítetteb lesz. Aki sok ilyen versenyen volt, az tudja ezeket, de kötelező vagyok elmondani. - teszi le a papírt, majd egy enyhe mosolyt enged el a tömeg felé, akik szépen végighallgatták és itták szavait. Annyi versenyen voltam már, hogy semmi újat nem tudnak mondani, de mindig csöndben végighallgatom a tájékoztatót.

-Cső, Jeon! - köszön rám valaki. Azonnal felé kapom a tekintetem és nem kicsit lepődöm meg. Jongin!

-Kim! De rég láttalak, haver! - mosolygok rá. Régen egy tanár alatt voltunk. Lehet ő is itt lesz? De imádtam azt az edzőt! Nagyon kedves volt, viszont sokat kellett erősítenünk. Onnan is maradt meg a nagyobb része az izmaimnak. Elvileg még mindig náluk vagyok leszerződtetve, viszont sajnos nincs időm bejárni az edzésekre. Mindent Jimin-re fordítok, hisz most ő a No.1 az életemben.

-Mizu veled? - húz ide elénk egy széket. Átnézek a hét fős csapaton, majd egy enyhe mosoly kíséretében válaszolok.

-Megvagyok. Veled mi van? Seojoon bácsi is itt van? - kérdezem idős tanárom után kutatva.

-Igen, jelenleg pont a kisebb korosztálynak segít. - biccent maga mögé, oda ahol az edzőm éppen bemelegítést tart a kicsiknek. - Velem nagyon nincs semmi. Képzeld! Lehet híres leszek! - meséli boldog mosollyal az arcán. Régen nagyon sokat lógtunk együtt, mivel nagyon jóban lettünk, de a középiskola minket is ketté választott, sajnos. Nincs semmi, de lehet híres leszek? Hmm...

-Hogyhogy? - kérdeztem, és tagadni sem tudtam volna, hogy nagyon meglepett kijelentése. Régen is mesélte, hogy lépett fel tánccal és énekléssel, de soha nem mondta, hogy komolyan is gondolta volna ezt az egész Idol karriert.

-Felvételiztem az SM-hez! Ma kaptam meg az értesítőt! Elvileg felvettek! - vigyorog. Na, neki összejött. - Még ezen a héten elkezdhetek gyakornokoskodni! - olyan boldogan meséli, hogy képtelen vagyok nem kuncogni.