Álarc {Jikook} /BEFEJEZETT/

XXXI. Repedés

Véres jeleneteket tartalmaz! Csak saját felelősségre!

-Ugye élvezted a randit? - kérdem kissé aggódva, amikor kilépünk az étteremből. Remélem nem egész végig jópofizott, mert én a falnak megyek!

-Persze, hogy élveztem. Veled minden percet. - néz fel rám mosolyogva. Kezemet nyújtom neki, hogy megint összekulcsoljuk ujjainkat. Ezt meg is teszi, ami melegséggel önti el a szívem. Megnyugtató mellette lenni. Ha kitörne a harmadik világháború, de Chim mellettem lenne, szerintem ketten, együtt élnénk túl. Vagy ha nem... akkor közösen halnánk meg. De ilyenekbe ne is gondoljunk bele! Nem fog kitörni a harmadik világháború, mi pedig nem fogunk meghalni.

-Ennek örülök. - viszonzom mosolyát. - Mi lenne, ha otthon lefeküdnénk filmezni? - kérdezem érdeklődve felé pillantva, miközben lassan kiérünk az erdőből a kertvárosi részhez.

-Jó ötlet! Ugorjunk be a kisboltba popcornért. Múltkor kerestem nálatok és nem volt... - mondja lehajtva fejét, enyhén mogorva hangsúlyt megütve.

-Elnézést, őfelsége. - hajolok meg előtte, hogy még hitelesebb legyek. Kezét nem engedem el, sőt, egy apró puszit nyomok rá.

-Legközelebb ne felejtse el! - mondja vigyorogva. Alázatosan letérdelek a földre és felpillantok rá.

-Nem lesz ilyen többet, megígérem. Önnek a legjobb jár. - hajtom le újra fejem és egyik kezem szívemre rakom. Komolyan már csak a lovag szerkó kéne és teljesen az alattvalójává válhatnék.

-Ezért vagy velem. - mondja ki, de azonnal elpirul, ahogy realizálja mit is mondott.

-Ne legyél zavarban. - emelem fel fejét, hogy szemeimbe nézzen. Pofikája teljesen vörös színben pompázik. Elég gyorsan változik a hozzáállása a dolgokhoz. Én is miatta változtam meg, nem szólhatok be.

-De ez nagyon kínos volt. - rejti el arcocskáját pici kezei mögé. Néha-néha kiles mögülük, mint egy kisgyerek.

-Szerintem aranyos volt. - veszem el kezecskéit arca elöl, majd rásímitok almácskáira. - És te is az vagy. - hajolok ajkaira. Dús szája egyszerűen elveszi az eszem. Olyan jó érzés őket megízlelni. Ha csókjaival jól lehetne lakni, soha el nem engedném. Igazán mesebeli érzés az, hogy ajkai érinthetik az enyéim. Közelebb húzodom hozzá és átölelem derekát, ennek hála teljes testemet érezheti, ami tűzforró már pár érintésétől. Olyan dolgokat hoz ki belőlem, amit még senki más.

Lassan elhúzódom tőle és csak nézem gyönyörű mosolyát, ahogy végignéz rajtam. Kezét szívemre teszi, ami olyan hevesen dobog, mintha éppen egy hullámvasúton ülnék.

Megfogja mancsom, majd a mellkasára rakja azt, pontosan oda, ahol az ő szíve van. Érzem, ahogy gyors tempóban ver és megállíthatatlan. Egymás szívén tartva kezeinket, újra ráhajolok ajkaira. Gyorsul. Lassan végignyalok alsó ajkán, hogy szájába tehessem nyelvem, amit meg is teszek, miután leengedte állkapcsát, szabad utat adva nekem. Megbökdösöm az ő nyelvét is, hogy vesse be szervét a "csatába" és aktivizálja magát. Pár perc után észre is veszi gondom és nyelvével végigsimít az enyémen. Finoman csókolom tovább, miközben még mindig szívverését hallgatom. Látszik rajta, hogy ő is teljesen kizárta a külvilágot és próbál minél többet érezni belőlem.

-Ne itt nyeljék le egymást, ha szabad kérnem! - szól ránk egy férfi hang. Hogy ezeknek a homofób geciknek is ilyenkor kell errefelé sétálgatniuk! Pedig eddig senki hozzánk sem szólt.