Álarc {Jikook} /BEFEJEZETT/

XXI. Repedés

Ahogy odaérünk, Chim elsőre megrökönyödik, majd elmosolyodik a "Gay Bar" felirat láttán. Odamegyünk az egyik testőrhöz, aki átnéz minket, hogy nincs-e nálunk valami fegyver, vagy esetleg bomba. A személyimet el sem kéri, bár nem értem miért. Még nem töltöttem be a tizennyolcat, mint ahogy Jiminie sem.

-Köszönjük. - mosolygok, amikor félreáll az ajtóból és beenged minket. Azonnal a bárpult felé megyek, de elveszítem Jimin-t a tömegben... na szépen vagyunk.

Na mindegy. Ki kérem az italokat, mindkettőnknek két-két tequilát kértem. Remélem szereti. Körbenézek a sok táncoló férfin, majd fel a színpadra, ahol a hímkurvák kedvük szerint rázzák magukat... egyszer Mochi is sztriptízelhetne nekem. Milyen jó is lenne, mondjuk egy öltáncot kapni. Megborzongok már a gondolatára is, hogy mondjuk Chim kikötöz az ágyhoz engem és kedvére dörgölőzik hozzám.

-Kérem tudna vigyázni az italokra? - kérdezem meg a pultost. Aprót bólint, amit mosolyogva fogadok és elkezdem Jimin-t keresni a tömegben.

Elsőre a táncoló népen nézek át. Nincs köztük.

Kimegyek a kinti részlegre, ott sincs. Összeráncolt szemöldökkel haladok tovább. A mosdót veszem célba és benyitok. De ami ott van... azt nem akarom látni.

Egy férfi a falhoz szorítva szerelmem, csókolja őt. Szegény Chim már zihál, fejéről folyik vörös vére. Arcán csak folynak megállás nélkül a könnyek. Már egyszál alsónadrágban van miközben a kurva magas férfi a fenekét fogdossa és ha jól látom... már ujjazza is. Babám teljesen le van gyengülve és még ellenállni sem tud... nem kellett volna otthagynom.

Hirtelen nagyon mérges leszek. Sok minden miatt. Jimin miatt, hisz folyik a vére a verejtéke, és a könnyei csak úgy szántják át az arcát. A férfire, aki éppen megerőszakolni készül őt, és utolsó sorban magamra... magamra amiért egyedül hagytam és nem figyeltem rá eléggé.

Egy sötét aura vesz körül, ahogy nézem a két férfi testet egymással érintkezni. Elkap az undor, hogy nem én vagyok ott. Várjunk csak... most komolyan az ÉN tulajdonom akarja bántani? Vagyis nem is akarja, hiszen már bántotta is. Na azt már nem!

A düh egyre csak nő, amíg azt nem veszem észre, hogy egy sötét burok vesz körül. Fekete és lila tollak repkednek körbe-körbe. Azt sem tudom, hogy kerültek ide. Végül megállítom a madártollakat és a férfi felé irányítom őket, éles felükkel felfelé. Jimin ekkor vesz észre és mégjobban könnyezni kezd és fel is zokog jó hangosan. Szája szét van harapdálva. Mondjuk a nyakát nem tudja kiszívni, hisz annyi foltot hagytam rajta, hogy nincs is hely azoknak. A férfi ahogy meglátja a lámpa villodzását, amit gondolom szintén én kreáltam, azonnal elképed és lassan, óvatosan fordul meg. Ezek az utolsó perceid drága fiam...

A tollakat magam mellett tartva, szegezem a férfi felé a "fegyvereimet".

-Hogy hívnak?! - kérdezem üvöltve. Mély hangnememre összerezzen, de megadja a választ.

-K-Kim Seo J-Joon... - makogja alig hallhatóan. Ohh de nagyon férfiasak lettünk hirtelen...

-Kedves Seojoon. Most meghalsz. Tudod mit tettél te kis senki?! - rivallok rá, mire mégkisebbre húzza magát. - Nem tudod? Egyáltalán nem? - húzom fel orrom és felhorkantok. Megrázza fejét és a fal felé kezd közelíteni. Biztos nagyon ijesztő lehetek. Egy gondolattól vezérelve oldalra pillantok.

Baszd ki úgy nézek ki, mint Geralt a Witcher-ből... teljesen feketék az íriszeim és néhány ugyanilyen színű ér is megjelent arcomon. Komolyan megijedek magamtól. De más is szembetűnik. Holló színű szárnyaim szinte kiszúrják a szemem. Aztakurvaéletgeci...

Elképedek saját magamtól, de nincs időm ezzel foglalkozni.

-Szóval mit is tettél? - nézek végig rajta megvetően. - Rá- - mutatok Jimin-re. - -mertél nézni.

-És ki ő neked, hogy ennyire baj legyen?! - kérdezi halkan, de mégis idegesen. Adok én neked mindjárt olyat, hogy visszapofázz... egy életre megemlegeted.

-Ő. Az. Enyém. - tagolom neki el. - Gyere ide Baba. - nyúlok kezéért kicsit mosolyogva. Pici mancsát ugyan remegve, de belehelyezi tenyerembe. Hátam mögé húzom, hogy a tollakkal még véletlenül se sértsem meg.

-Sz-szóval ti - mutat ránk remegő kezével. - együtt vagytok? - elkezdek tapsolni és rémisztően mély tonusú hangon szólok hozzá.

-Wow! Ön megnyerte a tíz millió wont. - röhögök fel. - Viszont most. - keményítem meg tekintetem. - Te meghalsz. - mosolyodok el. Olyan pszichopatának tűnhetek most...

Válaszolni sem engedem, a kezemet felemelem, rámutatok ujjammal a nem kívánatos személyre. Szinte egy pillanat az egész. Egy szempillantás. A tollak mélyen mellkasába fúródnak, néhány a repülés közben leesik a földre amikor egy másikhoz ütődik, de még így is vagy ötven darab eltalálja felsőtestét. Mellkasából elkezd csurogni vére, egyenesen a padlóra. Teste elernyed és a padlón köt ki. Vért köp fel, miközben egyre lassabban, szaggatottabban veszi a levegőt. Végül már térdelni sem tud a sok fájdalomtól és a vérveszteségtől, teste elterül a padlón, ezzel az átveszi a vőrős színt. Még a padlót is összekoszolja ez a korcs.

-Egy senki vagy. - köpöm le a különböző testnedvektől tacsakos testét. Az izzadságtól kezdve a könnyeken át a vérig, minden a földre érkezik. - Jól vagy Jimin? - kérdezem felé fordulva aggódva.

-Ijesztő vagy Kook... - remeg meg. Nem is tudom hogyan változtam át, de már lenyugodtam. Remélem hamar visszaváltozom.

Belenézek a tükörbe és rájövök, hogy szárnyam egyre kisebb, de még utoljára azokkal megsimogatom arcát, amíg van. Végül eltűnnek és a szemem is visszaváltozik. Ahogy már újra teljesen ember vagyok, odamegyek Chim-hez és szorosan magamhoz ölelem. Az érzésre, hogy végre én ölelem és nem más, azonnal felsóhajt és mellkasomba temeti cuki, pufi arcát.

-Köszönöm... - motyogja halkan.

-Ne köszönd, bár nem igazán tudom mi történt... - vakarom tarkóm zavartan, elválva tőle. Nem sokáig maradunk külön egymástól, kezeimet ajkammal helyettesítem és szájára hajolok, egy lassú csókba hívva őt.

-Nem igazán láttam még ilyet. - lép hátrébb és gondolkozóba esik, miközben halántékát vakarja. - Egyszer... de azok rég kihaltak. - gondolkodik továbbra is.

-Mire gondolsz? - vonom fel szemöldököm érdeklődve.

-Ugye vannak az angyalok. Hát hogy is mondjam... mi démonok a legtöbbet száműztük, így váltak bukottá, de ez a faj kihalt több ezer éve. Az angyalok másik felét, pedig könyörtelenül lemészárultok és megkínoztuk. Ezt azért kellett, mert elárultak minket. - néz fel a fehér plafonra. - Gyorsan eltűntetem a testet. - lép oda. Kezei a szokásos vörös és türkiz színekben világítanak, miközben a férfi felé hajol és kezét fejére helyezve tűntet el mindent, ami hozzá köthető. Ezt egy fénycsóva kíséri végig, ami szemkápráztató látvány.

Mikor a test teljesen eltűnik, Jimin felém fordul.

-Mikor eltűnt, éreztem milyen erő ölte meg. Sajnos igazam volt. Bukott angyal vagy, Jeon Jeong-Guk. - néz fel rám. Azt sem tudom mit mondjak, a szavak a torkomon akadnak. Szemeim elkerekednek, miközben a padlót kezdem tanulmányozni, ami már nem véres, hála Chim-nek.

Egy kibaszott bukott angyal vagyok...