Álarc {Jikook} /BEFEJEZETT/

XXIII. Repedés

Elég messze lakik... már lassan lelohad a lábam, mire odaérünk.

Lehet csak azért éreztem ezt a tíz perces utat olyan hosszúnak, mert már igazán megdugnám Jimin-t, mivel eléggé felizgatott ez a "tánc" vagy mi. Szeretnék végre általa kielégülni, mert nekem annyi nem elég, hogy naponta kiverem magamnak... nem... nekem meg kell dugnom őt, mivel két napja nem csináltam semmit, ez pedig nekem nagyon sok idő. Egy szóval: Kibaszottul ki vagyok éhezve Jimin-re.

Amikor végre kinyitja az ajtót, nem várok semmit, belököm a lakásba, ő a földre esik, én pedig rávetem magam.

Azonnal nyakát kezdem kényeztetni apró puszikkal, már a pólója aljába is beakasztottam ujjam, mikor egy torok köszörülést hallok meg.

-Khmmm... - köhint valaki. Vérben forgó szemeim ráemelem arra aki megzavart minket. Egy nálam talán három centivel magasabb férfi áll a konyhapult mögött. Morogva kelek fel Jimin-ről és a férfi felé nézek karba tett kézzel. Chim is feltápászkodik a földről és szorosan mellém áll.

-Szia Namjoon... - köszön halkan párom. Kicsit fél szerintem, hogy most mit fog kapni, de a férfi csak elmosolyodik.

-Szia Jimin, bemutatnád a "barátod"? - tesz idézőjeleket ujjaival. Chim aprót bólint, majd egy nagy levegővétel után belekezd.

-Ő itt a párom Jeon Jeong Guk... - megborzongok nevem hallatán. Annyira kurvára fel vagyok izgulva, hogy simán megbasztam volna a padlón, ha VALAKI nem zavar meg.

-Nem valaki vagyok, hanem még mindig Kim Nam Joon. - mi van, te is valami démon vagy? - Igen, egész pontosan kígyó vagyok. - nyitja nagyra a száját, amiben két hatalmas fog helyezkedik el. - A kígyókon belül pedig kobra, ha érdekel. Te milyen lény vagy? Csak, mert ide nem léphet be ember. - nyitnám a szám, de Chim beelőz.

-Mi lenne, ha Namjoon elmenne itthonról egy pár órára? - tereli a témát, miközben pólója alját gyűrögetve takargatja merevedését, amit én okoztam.

-Hogy ez megdugjon? Na még mit nem! - rivall ránk.

-Ha akarod, végig is nézheted... - morgom orrom alatt, de balszerencsémre, vagy inkább szerencsémre? Meghallja.

-Nem, inkább elmegyek... - mondja, mire nekem ajkaimra egy elégedett mosoly kúszik. Namjoon leveszi a fogasról kabátját, majd a kulcstartóról is leveszi a zörgő tárgyat, végül elhagyja a lakást.

-Végre... - perverz arckifejezésem láttán Chim picit megijed, de én csak a közeli kanapéra lököm. - Mostmár tehetem azt amit akarok... - tépem le ruháit. - Annyira kívánlak... annyira akarlak... - hajolok hasára és szívni kezdem azt. Azonnal hangos nyögdécselésbe kezd, nem fogva vissza hangját. Minek, hisz imádom hallgatni a nyögéseit, amikből ki lehet venni a nevem. - Nyögj még! Nyögj nekem! - azt hiszem tényleg nagyon kanos lehetek. A nadrágom is egyre szűkösebb és már fáj, hogy ott van a ruhadarab, ezért lecipzározom azt, majd az alsómmal együtt húzom le magamról. Felsóhajtok, hisz eszméletlenül kényelmetlen volt és jól esik ahogy átsüvít merevedésemen a hideg levegő. Felmászok én is a kanapéra és Jimin vállai felett megtámaszkodom, miközben hasfalán nyalakodom még mindig. Ahogy ajkam ráhelyezem hasára, egy cuppanó hangot képez, ami csak mégjobban felizgat.

Végül hasától elválva mászok fel hozzá és csűcsörítő alakot képzek számmal. Párom lassan nyitogatja szemeit, miközben még mindig zihál, mellkasa pedig kétszeres gyorsasággal emelkedik. Amikor meglátja idétlen, kisgyerekes viselkedésem, egy kis puszit nyom kuncogva a számra. Ennyivel én sajnos nem érem be, nagy bánatára. Lehajolok piros, telt ajkaira és egy elsőre gyengédnek induló csókot lehelek szájára. Hát a gyengédből az lett, hogy már az alsó ajkát harapdálom, ő pedig sóhajtozik, ezzel elősegítve nyelvem bejutását szájüregébe. A csók egyre vadabb lesz, ahogy hasát simogatom mutató ujjammal. Egyre több sóhaj hagyja el ajkait, amiket egyenesen számba intéz, ezzel tovább csigázva és izgatva engem.