Jungkook mögött lépkedek, aki éppen a gépekhez vezet. Egy fal mellettihez megy. Nem igazán tudom minek mi a neve, de majd megtanulom. Vagy nem...
Leülök a falhoz, leteszem a vizet és onnan figyelem páromat, akinek hasa szellőzik. Nem is tudtam, hogy póló nélkül szokott edzeni, azt sem, hogy az edzőtermekben ez megengedett. Ha elmondta volna, biztos máskor is megkértem volna, hogy mutasson már nekem pár gyakorlatot.
A gondolatra elkezdem nyalogatni a számat, miközben Kooksie leveszi az egyik súlyt és felrakja a helyére, majd ezt a másik oldalon is megteszi. Ahogy megfogja a húsz kilogrammot... izmai befeszülnek alkarján, ahol egy ért is felfedezni vélek.
Hátán is látni, hogy a gyerek nem szarozik.
Számat nyalogatva figyelem minden mozzanatát, néha-néha pedig a nyálamat nyeldesem.
Direkt feszít nekem, tudom jól. Azt akarja, hogy soha többe ne engedjem el. Hát az nem fog egyhamar megtörténni. Ahogy a jelenlegi állást nézem biztos, hogy nem.
Felfekszik a súlyok alá, majd leveszi a súlyzót. Asszem éppen negyven kilót emelget, mintha pille könnyű lenne. Nem értem, hogy megy ez neki.
Még legalább harmincszor kitolja a súlyzót, és még csak egy kis csepp izzadságot sem vélek felfedezni rajta. Ez a gyerek tényleg rohadt erős. Nekem azért nincs ennyi energiám, néha volt, hogy hasizmoztam én is, esetleg guggolgattam, de soha nem volt bennem olyan sok, hogy eddig eljussak. Pedig rohadt jó nézni, ahogy a domináns párod éppen körülbelül negyven kilógrammot emelget. Szerintem ő engem simán fel tudna kapni a karjaiba, és tudna velem edzeni. Vagyok körülbelül hatvan kiló, mivel a hasamon azért meglátszik az izom.
YOU ARE READING
Álarc {Jikook} /BEFEJEZETT/
FanfictionVajon tényleg létezik a természetfeletti...? "-Mit szeretnél, Kookie? - hangjától csak még jobban beindulok. Halkan belekuncog a végébe, de a szoba csendjében angyalian cseng. Hajába túrok erőszakosan és ugyanilyen erővel visszanyomom fejét farkamma...