Álarc {Jikook} /BEFEJEZETT/

XXVII. Repedés

Jimin szemszög

Hogy is mondjam? Nagyon meglepett, hogy Amerikában lebuktunk. Soha az életben nem volt ilyen. A démonok össze vannak kötve és igaz, hogy már egy ideje nem vettem fel velük a kapcsolatot, de nem lehetnek ennyire amatőrök! Apám nagyon nehéz feladattal bízott meg. Pontosabban kettővel. Az első, hogy fedezzem fel egy kicsit jobban az embereket és férközzek a közelükbe, beszélgessek velük. A másik pedig, hogy keresnem kell legalább egy földön élő természetfeletti lényt, aki kisegít engem és majd átveszi apám helyét. Nem tudom miért nem lehetek én a következő vezető... bár mondjuk igaz, hogy Kooksie sokkal jobban dominál. Több szempontból is.

Ki derült az is, hogy rohadt ritka vagyok... rohadt ritka? Nincs még egy olyan démon, mint én. Ezt direkt nem mondtam el Jungkook-nak, mivel úgy gondoltam, feleslegesen aggódna értem. Tudom, hogy nagyon szeret, ahogy én is őt. Nem akartam kitenni ennek a tehernek. Az is igaz, hogy erős, de szerintem ezzel a ritkasággal egyedül kell megküzdenem. Vagyis ezt hittem. Elég csúnyán lebuktam.

Továbbá az sem elhanyagolható, fény derült a báros esetre. Bár... rohadtul nem fogják tudni megállapítani, hogy mi a jó büdös franc történt ott, de azért jobb lesz óvatosabbnak lenni. Ahogy hallottam Kook gondolatait, ő is azt mondja, hogy nem jövünk az ellenőrzésre. Az kéne még.

Összefoglalva: Nagyon sok gondom van. Hamar meg tudok oldani egy problémát, de akkor jön a másik. Komolyan olyan, mintha szaporodnának a gondok... nem is! Osztódnak! Sejtek... megártott a "biosz".

{Time Skip}

Végre vége a nyanya beszédének. Komolyan kezdett irritálni a banya. Ha lesz rá sor, ő lesz az első, akit a sírba küldök. Olyan hülyeségeket beszélt... de az sokkal fontosabb, hogy majd fel kell vegyem a kapcsolatot megint Amerikával... szombaton éppen az Európaiakkal beszéltem. Oda egy aranyos lányt küldtünk ki, meg néhány barátját, akik kutya démonok. Ugye Amerikába egy lány nyulat és egy fiú teknőst. Afrikába kígyókat, összesen hármat. Namjoon is az ő fajukba tartozik, de mivel ő a személyes testőröm és szinte a bátyámként tekintek rá, ezért velem maradt. Ausztráliába került két koala és egy lajhár, ami azért fura, mert ha ilyen démon vagy, akkor nem lassú, hanem különösen gyors vagy... Az utolsó társaság pedig Antarktisz, ahova öt darab jegesmedve démont kiküldtünk. Ők nagyon önfejűek, ezért ha több van ott, talán jobban fog az agyuk.

Jungkook azonnal feláll a helyéről, ahogy a nagyon "aranyos" és "kedves" töri tanárom befejezi a hegyi beszédet. Én is felállok a székből. Páran odajönnenk beszélgetni hozzánk, köztük Eunwoo és Lalisa is, akit a hátam közepére sem kívánok. Mármint Eunwoo-val semmi bajom. A lánnyal annál inkább.

-Sziasztok skacok. - köszön mosolyogva párom. Elég félénk vagyok, ha sok ember van körülöttem. Olyan kiismerhetetlen mindegyik és nem lehet tudni, melyik pillanatban bánthatnak meg. Persze ez sajnos a mi világunkban sincs máshogy. Ott is vannak csaló, hazudozó szemetek. Nem véletlenül hordtam maszkot... le is gyengültem, mert már rég hordtam. Pedig mindig itt van a közelben. Igazából elő is tudom hívni, ha nagy szükség lenne rá. A képességeim erejét növeli.

Mivel egyre többen jönnek a közelünkbe, ezért Kooksie mögé húzódok, aki kezét nekem nyújtja, majd kedvesen rám mosolyog. Belerakom pici tenyerem az ő lapát kezébe. Szinte elvesznek benne miniatűr ujjaim. Kicsit megszorítja csontos végtagjaim és visszafordul a többiekhez.

-Szerintem mi megyünk. - rázza le az ottlévő tömeget és próbál utat törni.

Mikor végre kijutunk az ember halmazból, megadóan sóhajt fel. Szinte elmehetne út törőnek.