Vajon tényleg létezik a természetfeletti...?
"-Mit szeretnél, Kookie? - hangjától csak még jobban beindulok. Halkan belekuncog a végébe, de a szoba csendjében angyalian cseng. Hajába túrok erőszakosan és ugyanilyen erővel visszanyomom fejét farkamma...
-Figyelj Kook... - kezd bele Jin, mivel már vagy 20 perce megállíthatatlanul sírok. A pontos időpontjára sem emlékszem mikor sírtam ennyit utoljára. Talán 8 évesen, mikor Seokjin elvette a kisautómat és nem akarta visszaadni. Aztán végül anyához rohantam aki leszidta Jin-t, és vissza adta a kisautót. A gondolatra, hogy a szüleim nincsenek, megint csak keserves sírásban török ki. Még a szüleim halálánál sem sírtam. Nem tudom mi volt akkor velem de mintha a szívem egy darabját kiszedték volna tőlem, ezzel elvéve a sok érzelmemet, amik most törnek ki belőlem. A sok évnyi szenvedés most ebben a 20 percben jön fel. - Amint Jimin belépett a házba valami furcsa aura lengte körül a házat... - sóhajt fel. Kezeim elemelem arcomtól és könyáztatta szemekkel nézek, nagyokat pisolgva bátyámra. - Ne nézz így! - temeti most ő kezeibe arcát. - Olyan fura volt az az egész... mondd Kookie... - hangja a mondat végére egy oktávval lejjebb megy. - Te hiszel a természet felettiben? - kérdőn nézek rá. Soha nem hittem az ilyesfajta lényekben. Ezek csak mende-mondák amiket az emberek találtak ki, hogy másokat hülyítsenek vele, akik ezt el is hitték. Nekem az ilyen Supernatural szarságok nem jönnek be. Mindenki tudja: nincsenek vámpírok, vérfarkasok akik küzdenének egymással. Az Alkonyat is egy hülyeség. Mégis mi az, hogy a kicseszett vámpírok RAGYOGNAK ha napra mennek?!?! Semmi értelme. Ha pedig mégis léteznek vérfarkasok és vámpírok akkor meg azt nem értem, miért állnak egymással szemben? Annyira értelmetlen! - Jó oké... én sem... hülye kérdés. De ki kell békülnöd Jimin-nel. Jófejnek tűnt. Remélem még találkozok vele. - mosolyog negédesen, mire én is magamra tudok erőltetni egy mosolyt. - Viszont nekem mennem kell. Egy barátom elhívott sörözni. Légy jó Jungkook. - feláll mellőlem, majd az ajtóban még visszafordul hozzám. - Nagyon jó testvér vagy. - mosolyog és elhagyja a szobát.
-Te is... - motyogom magam elé. - Túl jó bátyj vagy, hogy az enyém legyél. - eldőlök ágyamban, majd megpróbálom kipihenni magam a másnapra.
2019. November. 11. ( Hétfő )
Előző héten a kis incidensünk óta Jimin nem is volt iskolában. Remélem ma már be szándékozik jönni ide.
-Elindultam. - szólok szokásosan bátyámnak, majd hátamra kapva a táskám elindulok az iskolába. Odafele összefutok Yoongi-val... meg Taehyung-gal akik éppen az egyik fa árnyékában falják egymást. Egy pillanatra elfintorodok, majd elmosolyodom. Nekik legalább összejött. Nekem úgyse lesz senki akivel azt tudnám csinálni amit ők ketten; boldognak lenni egy másik emberrel. Tudom furán hangzik de már nekem is kijárhatna a boldogság. Az egész életem meg volt keserítve. Yoongi-ra meg Jin-re támaszkodtam egyfolytában. Nem volt más ember az életemben a szüleim halála óta. Persze volt pár egy éjszakás kalandom ( innen tudom, hogy biszex vagyok ), de semmi több. Soha nem tudtam úgy szeretni valakit... nem tudtam senkire szerelemmel nézni.
Odasétálok Yoongi-hoz, majd megkocogtatom a vállát. Erre a cselekedetemre elválik Tae-től aki morcosan néz Yoongs-ra de ahogy meglát egy kicsit elkerekedik a szeme.
-Ohhh... - nyög ki valamit Taehyung. Legyintek egyet, hogy nem kell törődnie semmivel és elindulok az iskola felé, mögöttem a szerelmesekkel, akik egymás kezét fogva, nevetgélve sétálnak. Remélem lesz egyszer kapcsoltam.
Az iskola kapujához érve azonnal feltűnik egy érdekes aura. Valami nem megszokott lengi körbe az iskolát. Összevont szemöldökkel lépek be az iskola kapuin, és nézek körbe. Az első amit megpillantok egy szőke hajkorona. A tulajdonosa háttal áll nekem de amint megérzi, hogy valaki bámulja, felém kapja tekintetét.
Álarc.
Ez csak Jimin lehet. Elkezdek sietni felé, mire ő meg a másik irányba fut, egyenesen be a tanterembe.
Beérve oda — mivel nem sikerült elkapnom Jimin-t —, ballagok helyemre. A szőke már előttem ül és fejét a padra hajtva fekszik.
Egyre több kép ugrik be előző hétről amikor átjött hozzám. Az arca és a teste. Minden olyan gyorsan jut eszembe. Szinte el is felejtettem mi történt akkor. Helyemről hirtelen felállva indulok meg Jimin-hez. Kezem rácsapom padjára ezzel arra kényszerítve, hogy felnézzen rám. Hirtelen remegésbe kezd. Nem értem mi a baja. Majd meghallom hangját. Én esküszöm azt hittem azért remeg mert fél tőlem. De nem... elkezdett halkan kuncogni, így vállai meg-meg remegnek.
-Na mi van, Jungkookie? - néz fel rám a maszkja mögül. Hangja flegmán cseng. Mintha teljesen megváltozott volna. - Mit szeretnél?
-Gyere velem. - utasítom mire megrázza a fejét és újra kuncogásba kezd. Esküszöm most olyan mintha pszichopata lenne. Olyan gúnnyal beszélt eddig, és most még gyúnosan kuncog is. Nem tetszik nekem itt valami... - Figyelj Jimin... - sóhajtok egyet, majd folytatom. - Gyere szépen velem.
-Rendben Kook. - feláll helyéről, majd egy szó nélkül követ a toalettre ahol karba tett kezekkel dől a falnak. - Na mi van? Nyögd ki.
-Miért vagy ilyen? - kérdem oldalra döntve fejem, majd lassan elkezdek közeledni felé. Kezeim válla felett tartom és a maszkkal takart arcára nézek. - Minek ez ide? - kérdezem, majd egy gyors mozdulattal letépem róla a maszkot.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Még most is gyönyörű. Nincs rá jobb szó. Újra kuncogásba kezd és odaemeli egyik kezét szája elé, hogy halkabbra vegye hangerejét.
-Ha tudnád mire kell az a maszk... - kuncog tovább, majd felnéz szemeimbe. Megbabonázva nézem csillogó íriszeit. Szám kiszárad, szívem hevesebben kezd verni, ahogy arca minden porcikáját megnézem. Dús ajkait, varázslatos szemeit és pisze orrát. Ez a fiú egyszerűen... tökéletes. Szájával kezdek szemezni. Néha íriszeit, néha ajkait bámulom miközben ő ugyanezt csinálja. Meg kéne csókolnom? Az lenne most a legkézenfekvőbb... de nem tehetem.
Viszont amennyire próbálok ellenkezni annyira érdekel csókja. Tudom, hogy elmámorítana és nem bírnék betelni vele. De nem tehetem.
Mégis eszemre nem hallgatva közelebb kezdek hajolni hozzá. Ő is ezt teszi, majd hirtelen olyan dolgot csinál amit nem gondoltam, hogy képes lesz megtenni egy ilyen helyzetben...
Nem tudom ki mennyit tud erről de... lehet Jin jövőre bevonul. Olvastam egy cikket amiben idézem:
"The oldest member, Jin is up first for the military enlistment. According to Korean Military he must enlist by 2020."
Ha esetleg valaki nem tud angolul:
"A legidősebb tag, Jin lesz az első akinek be kell lépnie a katonaságba. A koreai katonaság szerint 2020-ig be kell vonulnia."
