Álarc {Jikook} /BEFEJEZETT/

XXVI. Repedés

Vége van a töri órának, mivel a tanár hamarabb befejezte, hogy még tudjunk székeket pakolni. Erről annyit, hogy a menzáról átcipeljük az ülőhelyeket a tornaterembe. Szinte minden évben mi pakolunk, ami már kezd egy kicsit — tényleg csak egy pöppet — felbaszni. Mondjuk már megszokhattam volna. Azért elég edzett vagyok... a sok ágytorna... khmm... ja meg az edzőteremben töltött időm... lehet az több. Tényleg... oda is elmehetnék megint. Régen voltam, mivel amióta éjjeli módba kapcsoltam, nem volt időm elmenni és az ottani ismerőseim is elhanyagoltam. Asszem iskola után elviszem oda Jimin-t. Hagy csorgassa a nyálát, miközben én keményen dolgozom, most kivételesen nem rajta. Ha már póló nélkül szoktam edzeni, legyen már valami értelme.

A tanár az étkező felé kezd terelni minket, mi pedig illedelmesen ballagunk arra felé. Az osztálytársaink elkezdenek pusmogni, ezért mi is odasétálunk Jimin-nel, hogy megtudjuk miről szól a trécs. Éppen Hyungwon ecsetel valamit amikor oda lépünk:

-...a híreket? - csak ennyit hallok belőle, ezért inkább melléjük vetülök, Lisa jobb oldalára, Jimin pedig Tzuyu mellé áll a bal szélre.

-Mi volt benne? - kérdezi érdeklődve az időközben ideért Yoongi.

-Pont az, amiről a tanár beszélni fog. Az állat démonok és a természetfeletti úgy egészében. - hangja elhalkul a mondat végére. Nyelek egyet, mivel nem tudom milyen hatással lenne az emberiségre, ha kiderülne, hogy tényleg létezünk. - Az a hír járja, hogy Amerikában már kísérleteznek rajtuk. Meg is lehet állapítani, hogy ki különleges e szempontból. Azt mondják, hogy úgy néznek ki, mint az igazi emberek, de ha megérzik a vér szagát, esetleg éhesek vagy mérgesek, a szemük elváltozik. - néz körbe, mintha mindenki gyanús lehetne. - Már elvileg itt Koreában is élnek páran, szóval jobb résen lenni. A legkönyebben onnan tudod megmondani, hogy ki természetfeletti és ki nem, hogy kitéped a hajszálát. Ha csak egy normális hajszálat látsz, ami nem izeg-mozog, akkor minden rendben. - idő közben beérünk a menzára, ahol mindenki felvesz egy széket. Komolyan, már külön technikánk van arra, hogy hogyan lehet a legkönnyebben ilyen tárgyat cipelni. Felrakjuk a fejünkre és a lábait fogjuk! Tudjuk, nem kell mondani, zsenik vagyunk. Nobelt nekünk!

Amúgy elgondolkodtató, amit Hyungwon mondott. Ha ez igaz, akkor kurvára nagy szarban vagyunk. Valaki egy kicsit megtépi a hajam és a tincseimnek hála, az egész világ ellenem fordulhat. Bár... ahogy én láttam ez full kamu. Legalábbis amikor tépem Jimin haját az ágyb— mindenről csak ez jut eszembe! Hogy a kurva anyámat basznám meg. Vagy Chim-et. Jeon JeongGuk, STOP IT.

Komolyan magammal veszekszem? Eléggé kuszák a gondolataim. A végén skizofrén leszek.

Annyira kizártam a külvilágot és a belső viszályaimmal foglalkoztam, hogy nem is hallottam azt, hogy hogyan ecseteli Hyungwon továbbra is a faszságait, amiket internetről szedett. Ha tudná, hogy ezek nem mentik meg...

-... És elvileg ezek az állat démonok több fajból vannak. Bogaraktól kezdve az emlősökön át, a kétéltűekig minden fajta állatból van. Viszont... ha jól olvastam — mivel angolul volt és le kellett Google fordítóznom a nagy részét —, mintha azt írták volna, hogy a világon egy állatfajból több démon is lehet. De van egy... egy nagyon különleges. A három farkú róka démon. - szemem elkerekedik és szinte azonnal Jimin-re kapom a tekintetem, aki engem vizslat, úgy, hogy neki is majd' kiesik gyönyörűszép írisze. Hát nem csodálom... ennyire ritka lenne a barátom, a pasim? Mondjuk nekem ígyis-úgyis a legritkább és a legértékesebb személy marad egész életemben. - De a többit majd elmondja a tanárnő.

{Time Skip}

Az egész iskolát behívták erre az előadásra. Komolyan csak én nem láttam a híreket, hogy lebuktunk? Pedig lehet jó lett volna ezt hamarabb tudni. Akkor egy nappal ezelőtt nem mélyesztem bele a sötét lila tollaimat annak az embernek a húsába és nem vágom kábé ketté az egész gyereket. Elég meggondolatlan vagyok. Az is igaz, hogy nem nagyon tudom kontrollálni a képességeim, de még csak alig egy napja tudom, hogy egy ki-bekúrt bukott angyal vagyok. Mondjuk a drága Mochim is ki-bekúrt, csak nem bukott... oké. Nem tudok leállni. Lassan komoly elvonási tüneteim lesznek. Hogyan lettem ennyire Jimin-szexuális?

-Kedves diákok. Ma szeretném akkor megtartani a természetfelettiekről szóló előadásomat. - halljuk meg a történelem tanár hangját, aki egy mikrofont szorongat idegesen. Innen látom baszd ki, ahogy izzad a tenyere. - A média nagyon felkapta ezt a témát, mivel Amerika már kísérletezik egy nyúl és egy teknős démonon. Viszont tegnap este az egyik bárból eltűnt az egyik dolgozó és azóta nem került elő, itt Dél-Koreában. - most az én tenyerem van a sor, hogy izzadjon. Hála istennek Chim mellettem ül és hogy levezessem a feszültséget, kezemet izmos combjára teszi, amibe erőszakosan marok bele, mire felszisszen. Ideges vagyok... kurvára... ha lebukok, talán bújkálhatok egész életemben. Egy ilyen baklövés véget vethet az eddigi felépített terveimnek. Nem lesz így vége... rohadt erős vagyok. Az a gyerek megszólalni sem tudott, miután olyan közel ötven tollat beleszúrtam nyíl egyenesen. Veszélyes vagyok az emberiségre, ezt tagadni sem lehetne. Ezzel jár a bukott angyali lét. Asszem kezdek beletörődni ebbe az egészbe. - Azt nem tudták megállapítani, hogy mi történt. Konkrétan semmit sem tudunk. - sóhajt egyet a tanárnő, a mikrofont eltartva szájától, hogy ne süketüljön meg mindenki, aki a helyiségben tartózkodik. - Valószínűleg tilalom is lesz. Az embereket át fogják nézni, hozzánk is bejönnek majd páran, akik egy géppel fognak ellenőrizni mindannyiunkat. - asszem holnap nem jövök iskolába. Chim sem. Nem kockáztatom a párom és az én életemet. Túl fontos ő nekem, ahhoz, hogy megint valamit elbasszak. Nem lesz több félre lépésem. Megfontoltan fogok élni, hisz tetteimnek következményei vannak.