Reggel az ora csergésére ébredtem... kinyitva a szemem felültem az ágyamon és körbenéztem a szinte üres szobámba... Pár holmi volt még itt , a többi már az uj házunkba van... A szüleim munka miatt , úgy döntöttek hogy elköltözünk. Aminek nem nagyon örülök, de ez van.
A fürdőbe mentem ,fogat mostam ,felkötöttem a hajam egy konytba , majd visszamenve a szobámba felöltöztem.
- Jó reggelt !- mentem le a konyhába.
- Neked is drágám , ülj le reggelizni - mondta anya .
- Apáék?- kérdeztem leülve az asztalhoz.
- Kint vannak a kertben, ők már reggeliztek ...- mondta anya és közben valamit csomagolt.
Hozzá fogtam ennni és közben azon gondolkodtam , milyen lesz majd az uj házban. Innen több mint 8 órára . Nem ismerünk ott senkit ....
Reggeli után elkeztünk mindent berakni az autóba ami még maradt holmi. Utoljára visszamentem a szobámba és körbenéztem.
- Hugi itt vannnak a fiuk, jöttek elbucsuzni- kiáltotta fel a bátyám a szobámba.
- Megyek!- indultam lefelé.
Én nagyon nehezen szoktam barátkozni, zárkozott vagyok és ezért nem is nagyon vannak barátaim. Probálnak közeledni felém, de mindig ellököm magamtól őket. A bátyám két haverja az én barátaim is ,több senki más nincsen ... Vagyis volt egy legjobb barátnőm Liza , de ő 1 évvel ezelőtt elhunyt ... Nagyon megviselt engem a halála , és azóta nem vagyok önmagam . Nagyon sokat gondolok rá és baromira hiányzik...
Bátyám egyik haverja Ádám, a bátyja Lizának. Liza halála előtt jártunk is egymással , de csak egy nagyon kicsi ideig . Jobbnak láttuk ha csak inkább barátok maradunk. Liza halála után pedig ő lett a legeslegjobb barátom... ,,Több mint barátság ,de kevesebb mint szerelem,, .....
- Sziasztok !- léptem ki a házból , ahol ott állt Ádám és Dani.
- Szia!- köszöntek vissza.
- Nagyon fogsz hiányozni !- ölelt át szorosan Ádám.
- Te is nekem !- mondtam és közben egy könycsepp gördült végig az arcomon.
Utálok bucsuzkodni , amúgyis egy érzékeny lány vagyok , de mikor bucsúzásról van szó azt nem birom....
- Ha bármi van , nyugodtan hivjál , mindig melletted leszek ! Amiben tudok majd segitek , innen is meg persze majd fogunk is találkozni...- mondta még mindig ölelve.
- Köszönöm hogy vagy nekem!- mondtam, de már nem birtam tovább és zokogni kezdtem.
- Ne sirj , minden jó lesz , soha nem feledjük el egymást ,igérem !- tolt el magától és a hajamba puszilt...
- Vigyázz magadra !- néztem rá , de a sirástól eléggé homályosan láttam az arcát.
- Ne aggódj !- törölte le a könnyeimet.
Dani elé léptem és őt is magamhoz öleltem.
- Vigyáz magadra nagyon és a bátyádra is!- mondta mire egy mosoly került az arcomra ,de nem maradt ott sokáig.
- Úgy lessz!- szipogtam.
Anyáék már bezárták a házat és az autóban vártak minket ... Gergő is elbucsuzott a fiuktól , majd az autónk felé sétáltunk.
- Jó utat !- mondták a fiuk.
- Köszönjük ... vigyázzatok magatokra !- mondtam és ujra megöleltem őket.
Előszőr Danit , aztán pedig Ádámot öleltem meg újra.
- Szeretlek !- suttogta a fülembe Ádám .
- Én is !- mondtam és egy puszit adtam az arcára .
Elengettem őt majd az autó másikfelére sétáltam és beültem. Apa elinditotta az aútót , majd lassan kigurultunk az udvarról. Kinézve az ablakon, a két fiu egymás mellett állt és integetett . Visszaintegetve nekik figyeltem őket, mig ki nem kanyarodtuk az útról.
A ölembe ejtve a kezeim , lehajtottam a fejem és a telefonom hátterét figyeltem .... Amin én és Ádám vagyunk ...
Ups! Gambar ini tidak mengikuti Pedoman Konten kami. Untuk melanjutkan publikasi, hapuslah gambar ini atau unggah gambar lain.
Ez a kedvenc képem vele...Akkor készült még mikor eldöntöttük hogy inkább csak barátok maradunk....♡
Bámultam egy kis ideig aztán elővettem a a táskámból a fülhalgatóm , egy zenét kerestem és elinditottam. A szemeimet lehunyva , hallgattam a zenét, majd elaludtam.
