A laptopomon olvastam tovább, de megszomjasztam ezért , lecsuktam a laptopomat és le indultam a konyhába.
A fiuk a nappaliban lévő kanapén ültek és vaalamit a Tv-n játszottak .
- Hugi mit csinálsz fenn a szobában?- kérdezte Gergő le se véve a tekintetét a tévéről.
- Olvasok , mért?- kérdeztem és közben öntöttem magamnak narancslét egy pohárba.
- Maradj itt lent velünk , ne csak a szobádban ülj...
- Köszi nem...- indultam vissza felfelé az emeletre , a pohárral a kezembe .
- Mia , ha elfogsz zárkozni nem fogsz barátokat lelni- mondta Gergő .
- Akkor megleszek egymagam is - vontam vállat.
- A kedvemért maradj lent...- nézett rám kérleően.
- Ahh- forgattam a szemem és a nappaliba mentem , majd helyet foglaltam a kanapén .
- Mesélj magadról Mia!- szólt az a fiu , aki az előbb a szobában volt.
- Inkább nem...- motyogtam.
- Hugi probálj meg egy kicsit jól érezni magad , amióta ittvagyunk olyan kedvtelen vagy, mosolyog egy kicsit - nézett rám Gergő.
- Mi értelme van ha mosolygok ? Nincs min mosolyogjak , nincsenek barátaim , unatkozom .... Az egész életem egy...Ahh- fakadtam ki és felállva az ágyról felrohantam a szobámba.
- Bocsi srácok ,csak nagyon nehéz neki ...- hallottam Gergő hangját.
A szobámba érve becsaptam magam után a szobám ajtaját , majd az ágyra feküdtem és sirni kezdtem.
- Hugi , jól vagy ?- nyitott be a szobába Gergő és leült mellém majd a hátamat kezte simogatni.
- Hiányzik - néztem rá könnyes szemekkel.
Nem kellet kimondjam a nevét , mert tudta hogy kire gondolok.
- Tudom , de probálj megnyugodni - ölelt magához.
- Menj le a fiukhoz , meg leszek !- mondtam.
- Biztos ?- kérdezte .
- Ühüm- bologattam .
Gergő a fejemre nyomott egy puszit majd elhagyta a szobámat.
Az ágyamon feküdtem , majd gondolataimba merülve elaludtam....
Mikor megébrettem , kimásztam az ágyból és lemetnetem a konyhába.
- Jól vagy drágám?- kérdezte anya.
- Jól...- motyogtam.
- Gergő mondta ,hogy megint rossz napod van- nézett rám sajnálkozva.
- Már megszokhatátok volna !- motyogtam...
Anya nem mondott erre semit inkább hagyott.
Leültem az asztalhoz , nemsokkal később kész lett a vacsi is...
Hozzáfogtunk enni , de én nem voltam éhes csak ide oda tologattam a kájámat.
- Egyél valamit , rosszul leszel - mondta anya.
- Nem vagyok éhes!- tettem le a villámat és belekortyoltam a pohár vizembe.
Vacsora után felmentem a szobámba , és az ágyamra dölve bekapcsoltam a Tv-t.
12 óra felé elmentem lezuhanyozni , aztán pedig lefeküdtem.
Másnap:
Reggel mikor megébrettem , nagyon fájt a fejem .
Kimásztam az ágyamból és lementem a konyhába.
A szüleim már nem voltak itthon .
Főztem egy jó erős kávét , és a pultnak dőlve belekortyoltam.
- Jó reggelt , hogy aludtál?- jött be a konyhába bátyus.
- Köszi jól - motyogtam .
- Mit csinálunk ma?- kérdezte.
- Nem tudom, szokásosat...
- Na nem fogunk , a szobánkban posadni , mit szólnál ha elmennénk moziba ...- vetette fel az ötletet.
- Nincs kedvem, de te nyugodtam mehetsz...
- Tehát a mozi nem, akkor mit szolnál ha elmennénk motorozni?
- Menj ahová akarsz , nekem nincs kedvem ...
- Na jó, ebből elég! Nem élheted igy az egész életed ... Liza biztos nem szeretné hogy szomorkodj... Azt akarná hogy olyan legyél mint voltál , mielőtt elment , boldog és mosolygós - fogta meg a vállam és mélyen a szemembe nézett.
A hallotakan könnyezni kezdtem.....
- Gyere öltözz fel és menjünk , ne mindig itthon üljünk...- mondta.
- Jó...- adtam meg magam.
- Ezt már szeretem - nyomott egy puszit a fejemre.
