Három nap telt el mióta beköltöztünk... Reggel nyolc körül ébredtem, mostmár a saját hazunkban. Ádám még mélyen aludt. Kimászva az ágyból felkaptam Ádám egyik pulcsiát, majd lementem az emeletről. Egyenest a kutyust kerestem, aki a hátsó kertben szaladgált a gumicsontal a szájában.
- Jó reggelt Mex, gyere enni- hivtam oda magamhoz , de ő csak felnézett rám és tovább rágcsálta a csontját, nem is foglalkozva velem
- Mex , reggeli- öntöttem a táljába kutyakaját és erre már odajött.
- Ügyes kutya!- simitottam meg.
Viszamenve a házba , a konyhába mentem és kezet mosva hozzáfogtam reggelit késziteni. Mikor kész lett , egy tángyérba tettem. A tányért pedig egy tálcára, mellé egy villát ,egy kést és egy pohár narancslevet. A tálcát megfogva pedig felvittem a szobába.
- Jó regggel szivem- pusziltam meg Ádám arcát.
- Jó reggelt!- mondta rekettes hangon.
- Hoztam reggelit- adtam át neki a tálcát.
- Köszi életem!- adott egy szájra puszit.
- Nincs mit, na de én gyorsan fel öltözöm, mert megyek munkába- álltam fel mellőle , és a szekrényhez léptem.
- Ne siess, majd én elviszlek!- szólt Ádám.
- Nem kell, nyugodtan pihenj- bujtam bele egy pólóba.
- De ugyis én is megyek munkába...
- Nem úgy volt , hogy ma szabad vagy?- néztem rá.
- De úgy volt, csak az este a főnök hivott, hogy ma menjek és holnap vagyok szabad...- mondta miközben egy ujjab falás reggelit tett a szájába.
- Rendben akkor - vettem fel egy nadrágot is. Majd egy kötött kardigánt .
Ups! Gambar ini tidak mengikuti Pedoman Konten kami. Untuk melanjutkan publikasi, hapuslah gambar ini atau unggah gambar lain.
A hajamat felkontyoltam, és hagytam pár szálat elől. Miután Ádám befejezte a reggelit, ő is felöltözött. Én addig tettem még a kutyának , eledelt és vizet.
- Jó legyél , sietünk haza- simitottam meg a kutyát.
Mikor Ádám kész lett, bezártuk a házat , majd kocsiba ülve elindultunk . Az ruha üzlethez érve elköszöntem Ádámtól.
- Vigyázz magadra!- adtam neki egy puszit.
- Te is életem! - mondta.
Kiszáltam az autóból és már akartam is az üzletbe menni, mikor utánam szólt.
- Mikor is érkeznek Gergőék?- kérdezte.
- Jaj tényleg, ki is ment a fejemből. Este 8,9 körül- mondtam.
- Rendben, puszi!- köszönt el majd elhajtott.
Belépve az üzletbe, levettem a táskám meg a kardigánom és felaksztottam a fogasra.
- Szia Dzseni!- köszöntem a munkatársamnak.
- Szia ... azt hittem már nem jössz. Máskor korábban itt vagy...- mondta.
- Hát egy kicsit megkéstem, de itt vagyok- mosolyogtam rá.
- Délután egy órával hamarabb elmegyek, ugye nem baj, ha magadban leszel?- kérdezte.
- Nem. Nyugodtan menj. Valami történt hogy el kell menj?
- Orvoshoz megyek, tegnap óta nagyon fáj az oldalam- mondta.
- Az nem jó. Remélem nem lessz semmi baj...- mondtam sajnálva.
Délután 5 kor , kiléptem az úzlet ajtaján és bezártam. Haza felé indultam, mikor a járda mellet dudálva lehuzott egy autó, vagyis Ádám.
- Csüccs be!- szólt ki az ablakon én pedig behuppantam mellé.
- Hogy hogy vagy ma ilyen korai?- kérdeztem egy puszit nyomva a szájára.
- Nem volt nagy munka, hamar befejeztem...- mondta az utra szegezve tekintetét.
- Nálunk ma nagyon nagy volt a forgalom... el is fáradtam...- tetem neki a fejem az ablaknak.
- Ha haza érünk pihenj le...- mondta.
- Nem , még kell készitsek vacsit estére...
Hazaérve hozzáfogtam vacsit késziteni, hogy mire megérkeznek anyáék legyen kész minden. Ádám is segitett nekem a fözésben és asütésben, igy hamar meglettünk mindennel.
