Vissza húz a múlt !...

40.

 
     Miután végeztünk a fözéssel sütéssel, Ádám a nappaliba ment, én pedig még elpakoltam a konyha pultot.
   Aztán én is a nappaliba mentem.

- Gyere feküdj ide mellém...- hivott magához Ádám aki a kanapén feküdt és a tévét figyelte.

- Fáradt vagyok...- döltem le mellé és ő peddig magához ölelt.

- Elhiszem édesem, de éjjel ki pihened magad, és reggel is majd addig alszol ameddig
akarsz - nyomott egy puszit az arcomra.

- Reggel is kell készitsek valamit...- mondtam.

- Majd készitek én...- mosolygott.

- Nem. Felkőlők én is, addig meg valahogy kialszom magam...

- Ahogy akarod ...- mondta és a tévét figyelte tovább.

   Én közben elővettem a telómat és ráirtam anyára , hogy merre vannak. Aztán pedig felmentem instára és ki tettem egy képet storymba...

  Még görgettem egy kicsit az oldalt, majd én is a tévét keztem figyelni....Közben Mex is odajött mellénk, én pedig felvettem közénk.

   Este fél kilenc körül csengettek...

- Megyek kinyitom, biztos anyáék...- álltam fel Ádám mellől.

- Megyek én is- fogta meg Ádám a kutyát a ölébe majd eggyütt mentünk kinyitni az ajtó.

- Na hello !- tártam ki az ajtót, beengedve anyáékat.

- Sziasztok, megjöttünk!- lépett be anya és utánna a többiek.

- Már hiányoztatok nagyon!- öleltem meg sorba őket.

- Ti is ! - mosolygott anya.

- Nagyon jó lett a ház! Fel se lehet ismerni - nézet körbe bátyus.

- Hát elégge átalakitottuk...- mondtam.

- De nagyon szép lett!- dicsértte meg apa.

- Gyertek az étkezőbe, már biztos éhesek vagytok- indultam a konyha felé.

- Megfoghatom a kutyust?- hallottam Alexa hangját.

- Persze- szólt Ádám és átadta neki..

   Az asztal már meg volt teritve , csak az ételeket kellet rá tegyem.

- Jó étvágyat , remélem hogy izlik minden...- ültem le én is az asztalhoz.

- Hugi te mindig finomakat készitesz, szóval jó lessz...- dicsért Gergő.

- Köszi...- mosolyogtam rá.

    Hozzáfogtunk enni, és közben beszélgettünk.

- Ez a hus, nagyon finom hugi- dicsért meg bátyus.

- Hát az Ádám készitette, szóval neki jár a dicséret- mondtam.

- Mióta főzől meg sütsz haver ?- kérdezte bátyus Ádámtól.

- Öszintén megmondva , nagyon rég óta. De mostanában gyakran...- válaszolt Ádám.

- Ez most ugy jött ki, mintha én nem föznék, hanem te kéne...- mondtam , mire a többiek felnevettek.

- Nem ugy értettem- nézett rám Ádám.

- Tudom, csak mondtam...

  Vacsi után megmutattam a házat , meg a kertet is. Aztán , lecseréltem az ágynemű huzatokat, a mi szobánkba, mivel most ott bátyusék fognak aludni.
A vendégszobában pedig anyáék, én pedig Ádámmal a nappaliban.
   Jobban jártunk volna ha berendezzük , a harmadik hálót is , de mostmár mindegy...

     Még a nappaliban beszélgettünk egy kicsit, aztán pedig sorban lezuhanyzott mindenki és lefeküdtünk.

- Jó éjt szivem!- adtam egy puszit Ádámnak.

- Jó éjt drágám...- mondta , majd összebujva elaludtunk...