- Gergő eleggé félt téged!- mondta Ricsi.
- Igen , mióta ...- kezdtem bele de végül nem folytattam.
- Mióta?- kérdezett vissza.
- Inkább hadjuk, menjünk haza!- indultam el gyors léptekkel.
- Mia... mért nem mondod el ?- futott utánam Ricsi.
- Mit?- tettem úgy mintha nem tudnám miről van szó.
- Mi történt a multadban? Ami ennyire megviselt? Mért nem mondod el te sem és Gergő sem?- kérdezte.
- Ez egy olyan téma , amit nem lehet csak úgy elmondani...- hagytam annyiban a dolgot.
- Rendben, ha majd jónak látod elmondod - szólalt meg.
A mi uccánkhoz érve , a sarkon megálltam.
- Innen egyedül megyek , nem akarom hogy meglásson Gergő!- mondtam
- Meddig fogjuk ezt titkolni?- kérdezte.
- Agyj még egy kis időt, hogy beszéljek vele . Mert nem biztos hogy fog örülni kettönknek...- mondtam.
- Miért nem?- kérdezte meglepődve.
- Majd idővel ezt is megtudod! Most viszont megyek !- csokóltam meg és otthagytam őt.
A házunk elé érve , Gergőt pillantottam meg , az ajtó mellet állt.
-Végre hogy megjöttél!- ölelt magához.
- Nyugi, minden rendben van!- mondtam.
- Merre jártál, és kivel?- kérdezte.
- Moziban az egyik sráccal- mondtam.
- Mért nem mondtad hogy van valakid? Tudod jó hogy nem szeretem ha titkolozol- nézett a szemebe.
- Tudom ... de nem akartam hogy aggódj meg ilyenek...- mondtam lehajtott fejjel.
- Hát, igyis aggódtam! Főleg ahogy elolvastam a cetlit , azt hittem hogy ...- akadt meg.
- Gergő, nem teszek semmi olyat megigérem !- öleltem magamhoz.
- Nagyon féltelek Mia!- suttogta .
- Nem kell féltened ! Gyerr menjünk be! Ne álljunk itt kinn!- indultam be a házba.
Gergővel még szóltam pár szót, aztán a konyhából elvettem egy csomag gumicukrot , és felmentem vele a szobámba.
Az ágyamra hasaltam egy könyvvel a kezemben. Megbontottam a gumicukrot, és miközben olvastam azt rágcsáltam.
Nemsokkal később bátyus rontott be a szobámba, és eléggé mérges volt.
- Mi az, mi történt?- kérdeztem ilyedten , felállva az ágyról.
- Inkább mond meg te!- lépett mellém és mélyen a szemebe nézett.
- Mármint?- néztem rá értetlenül.
- Haljam a fiu nevét akivel jársz!- mondta idegesen.
- Mért fontos az?
- Ricsi az ? Vele jársz?- kérdezte.
Mikor meghallottam a nevét hirtelen lesokkoltam. Honnan tudhatta meg ezt az egészet?. Ricsi mondhatta el neki?
- Kérdeztem valamit!- emelte fel a hangját mire összerezzentem.
- I..ig..en- mondtam ilyedten
- Mért pont ő? Miért nem más valaki? Megint a barátaim közül választottál valakit ...Mért nem mondtad el?- nézett rám idegesen.
- El akartam mondani, csak...
- Mi csak ? Mi csak?- kiáltott .
- Sejtettem hogy igy fogsz reagálni , és nem tudtam hogy hogy mondjam el... - tört ki belölem a sirás. Még soha nem beszélt igy velem... és ez fájt!
- Sejtetted mi ?- bologatott és kirohant a szobámból.
Sirva rogytam térdre...
Tudtam hogy igy fog reagálni. Nem kellet volna összejöjjek Ricsivel.
Akkor sem örült mikor Ádámmal jöttem össze. De akkor nem volt ennyire mérges.
Azért nem akarja hogy a barátaival járjak , mert még Ádám előtt jártam egy fiuval Robival. Aki szintúgy a barátja volt a bátyámnak. De miután szakitottunk egymással, vagyis én szakitottam vele , Robi lelépett , és nem keresett többet se engem se Gergőt. És a bátyám nagyon jóban volt vele, de ahogy lelépett elvesztette az egyik legjobb barátját.
És mikor összejöttünk Ádámmal , akkor sem örült Gergő ... mert félt hogy őt is elveszti . De ez nem úgy lett , mivel barátok maradtak és Ádám nem lépett le mint Robi...
