Felálltam a földről és Gergő szobájába indultam.
Benyitottam de nem volt ott, felkutattam a ház ősszes zugát és a kertben is kerestem, de nem leltem. A garázsba , nem volt ott a motorja ...
Hivogattam de ki volt kapcsolva.
Felhivtam Ericket és Alexát is hogy tudnak e rolla valamit , de nem. Ricsihez biztos nem ment, de akkor hol lehet...?
Végül bezártam a házat és a keresésére indultam. Bementem a közeli bárba , de nem volt ott.
Elmentem egy csomó bárba, de nem leltem sehol...
Közben megcsörrent a telóm, Ricsi hivott.
- Igen?- kérdeztem sirva.
- Erick mondta, hogy eltünt Gergő. Tudsz valamit rólla?- kérdezte.
- Nem lelem sehol, már egy órája keresem ... És azt se tudom hogy ki mondta el neki ezt az egészet...- mondtam
- Nyugodj meg megtaláljuk! Merre vagy ?
- Nemrég hagytam el a B.M.T. bárt- mondtam.
- Maradj ott , mindjárt ott leszek- mondta és kinyomta a telefont.
Alig 3 perc elteltével, lihegve ért oda hozzám.
- Nem kellet volna fussál!- néztem rá.
- A parkban nézted?- kérdezte .
- Nem, ott még nem!- mondtam.
- Akkor menjünk arra...- indultunk el.
A parkhoz érve , messziröl megpillantottam őt. A nagy tó mellett állt a motorjának nekidőlve, és a tavat bámulta.
- Nézd ott van!- mondtam.
- Végre!- kezdett Gergő felé menni.
- Várj!- állitottam meg.
- Mi az?- nézett rám.
- Hagyd hogy én menjek oda hozza egyedül... mert nem akarom hogy baj legyen- néztem fel rá kérlelően.
- Rendben- nyomott egy puszit a homlokomra.
Egy nagy levegőt véfe Gergő felè indultam.
Odaérve megáltam mellette , és én is a tavat figyeltem.
Észre vett engem, de nem mondott semmitt.
- Sajnálom!- néztem rá.
- Miért jöttél?- kérdezte .
- Hogy megbeszéljük... agódtam!- mondta és megakartam ölelni de nem engedte.
- Legalább mondtad volna el, és nem titkoloztál volna!- mondta rám se nézve.
- El akartam , csak kerestem egy megfelelő alkalmat...- mondtam sirva.
- Ricsi sem mondta el... ha te nem is de legaláb ő elmondhatta volna
- Én kértem meg hogy ne mondja el, őt nem okolhatod !
Nem mondott semmit csak bámult maga elé...
- Honnan tudtad meg?- kérdeztem.
- Nem fontos !- mondta alig halhatóan és felült a motorjára.
- Most hová mész?- kérdeztem.
- El !- vágta rá.
- Kérlek ne menj! Sajnálom ... mint tegyek hogy begbocsájts?- kérdeztem de nem válaszolt csak felvette a sisakot és beindititta a motrot.
- Kérlek Gergő! - álltam a motor elejébe.
- Nem kell hogy megbocsáss , csak igérd meg hogy vigyázol magadra és ne menj gyorsan !- mondtam sirva.
Bolintott majd kikerülve engem otthagyott.
Úgy éreztem akkor hogy nincs tovvább. Egy padhoz sétáltam , és leültem rá. Csak zokoktam.
Ricsi odajött és leült mellém , májd átölelte a vállam.
- Majd megbékül!- nyugtatott.
- Most szeretnék egyedül lenni!- álltam fel mellőle.
- Rendben , megértem... - állt fel es egy puszit nyomott a fejemre, majd megfordult és elment.
Lassan haza sétáltam, itthon volt a kocsink ugyhogy szembe kell néznem anyáékkal. Belépve a kisajton a motrot is észrevettem , a ház mellett.
Örültem hogy itthon van.
Bementem a házba , anya a konyhába volt apa pedig az asztalnál ült.
- Merre jártál kicsim ?- nézett felém anya de mikor megláltott , odajött hozzám.
- Mi történt ? Te sirsz , a bátyád meg tiszta ideg ...- értetlenkedett.
- Semmi csak összevesztünk egy kicsit! Most ha nem bánod felmegyek a szobámba- mondtam.
- Nem vagy éhes ... egyél egy kicsit előtte !- mondta apa.
- Nem kell semmi- indultam fel a szobámba.
Az ágyamra ültem és úgy döntöttem hogy felhivom Ádámot.
Második csörgés után fel is vette.
- Szia!- szóltam bele sìrva.
