- Azért nem tudsz róla , mert ma este akartam elmondani. De igy hamarabb megtudtat...- meséltem.
- És ki az? Osztály társ? Nem fog kihasználni? - kérdezőskődőtt bátyus .
- Nyugi bátyus. Nem osztálytárs , és nem is fog kihasználni. Ő nem bántana...- mondtam mosolyogva.
- Na de ki az?- türelmetlenkedett.
- Itt áll mellettem! - mondtam ki és közben összekulcsoltam a kezem az Ádáméval.
- Ádám? Ti ujra együtt?- esett le a bátyámnak.
- Igen , ujra együtt vagyunk!- mondtam ki.
- Örülök hogy te vagy az , és hogy nem kell agódjak , egy idegen fiu miadt! - paskolta meg Gergő , Ádám vállát.
- Cukik vagytok eggyütt! - mosolygott Alexa.
- Köszi!- néztem rá, majd a mögötte álló Ricsire. A nézése alapján nem tudtam, hogy milyen érzések kavarognak benne, de nem is érdekelt.
Ádámmal lementünk enni, a többiek meg fenn maradtak. Miután edtünk a nappaliba mentünk anyáékkal együtt.
- Este akartam mondani nektek valamit, de elmondom most!- mondtam , miután anyáék leültek a kanapéra.
- Mondjad drágám!- nézett rám anya.
- Öm...ujra összejöttünk Ádámmal !- mondtam ki és közben összenéztem vele.
-Hú ... mindenre számitottam csak erre nem. De nagyon örülök- mosolygott anya , és felálva az kanapéról megölelt minket.
- És mióta ?- kérdezte apa.
- Hát igazából, ahogy visszamentem , masodik vagy harmadik nap...- emlékeztem vissza.
- És mért csak most mondjátok?- kérdezte anya.
- Hát ... mivel a multkor jobbnak láttuk ha inkább nem leszünk együtt, Ugy voltunk vele ,hogy lehet most sem fog müködni, és előszőr meagakartunk bizonyosodni rólla hogy mostmár fog e menni... és csak azután akartunk elmondani...- meséltem.
- Értem. Örülök hogy mostmár müködik...- mosolygott anya.
- Nekem volt egy érzésem , hogy ő lessz a vejem...- mondta apa ránk nézve .
- Apaaa!- nevettem.
- Ne is foglalkozzatok vele, csak mondja a magájét...- legyinteett anya.
Miután elmondtuk anyáéknak a hirt, visszamentünk bátyus szobájába és csatlakoztunk a többiekhez. Miután ők elmentek a nappaliban ültünk , anyáékkal és bátyussal.
- Amúgy az aútót jobb lenne, ha behoznád az udvarra. Mert lehet meghuzzák, amenyitt járnak itt az uton....- mondta apa Ádámnak.
- Rendben, akkor megyek behozom...- állt fel Ádám melőlem.
- Megyek én is és akkor már behozzuk egyuttal a táskákat is...- álltam fel én is.
- Kell segitsek?- kérdezte Gergő.
- Nem , nincs sok...- mondtam.
Ádám leakasztotta a fogasról a kocsikulcsot , felkaptuk magunkra a kabátot, majd kimentünk a házból. Én kinyitottam a kaput, hogy tolasson be , majd vissza is csuktam. Aztán pedig behortuk a böröndöket, és felvittük a szobámba.
- Este úgy gondoltuk, hogy megyünk templomba, ti jöttök vagy , maradtok itthon pihenni? - jött be anya a szobámba.
- Megyünk vagy maradunk?- néztem Ádámra.
- Mehetünk , nem vagyok annyira fáradt- mondta Ádám.
- Rendben akkor...- ment ki anya.
A börőndőket bevittük a gardróbómba. Aztán én elmentem lezuhanyozni, Ádám pedig utánnam .
Zuhanyzás után megszáritottam a hajam, majd kisimitottam. Tettem fel egy kis sminket, majd mikor meg meghallottuk az első harangot, elkeztünk felöltöztözni.
Én a gardróbómba mentem és ott öltöztem fel. Egy kötött ruhát vettem fel, egy szövetkabáttal.
Oops! Bu görüntü içerik kurallarımıza uymuyor. Yayımlamaya devam etmek için görüntüyü kaldırmayı ya da başka bir görüntü yüklemeyi deneyin.
Éppen a magassarku csizmámat huztam fel , mikor Ádám szólt be a szobába.
- Kész vagy picur?- hallotam Ádám hangját.
- Egy pillanat - kiáltottam. Gyorsan megigazitottam magam a tükörben, és kiléptem a gardróbból.
- Nagyon csinos vagy ! De nem fogsz megfázni ? Eléggé lehült a levegő és havazik is...- mondta Ádám.
- Nem, nincs messze a templom...
- Rendben, te tudod !- adott egy csókót.
Lemenve a szobából, még megvártuk mig anya felveszi a kabátját, majd sétálva elindultunk a templomba, mivel itt van az utca végén.
