- Azért nem tudsz róla , mert ma este akartam elmondani. De igy hamarabb megtudtat...- meséltem.- És ki az? Osztály társ? Nem fog kihasználni? - kérdezőskődőtt bátyus .
- Nyugi bátyus. Nem osztálytárs , és nem is fog kihasználni. Ő nem bántana...- mondtam mosolyogva.
- Na de ki az?- türelmetlenkedett.
- Itt áll mellettem! - mondtam ki és közben összekulcsoltam a kezem az Ádáméval.
- Ádám? Ti ujra együtt?- esett le a bátyámnak.
- Igen , ujra együtt vagyunk!- mondtam ki.
- Örülök hogy te vagy az , és hogy nem kell agódjak , egy idegen fiu miadt! - paskolta meg Gergő , Ádám vállát.
- Cukik vagytok eggyütt! - mosolygott Alexa.
- Köszi!- néztem rá, majd a mögötte álló Ricsire. A nézése alapján nem tudtam, hogy milyen érzések kavarognak benne, de nem is érdekelt.
Ádámmal lementünk enni, a többiek meg fenn maradtak. Miután edtünk a nappaliba mentünk anyáékkal együtt.
- Este akartam mondani nektek valamit, de elmondom most!- mondtam , miután anyáék leültek a kanapéra.
- Mondjad drágám!- nézett rám anya.
- Öm...ujra összejöttünk Ádámmal !- mondtam ki és közben összenéztem vele.
-Hú ... mindenre számitottam csak erre nem. De nagyon örülök- mosolygott anya , és felálva az kanapéról megölelt minket.
- És mióta ?- kérdezte apa.
- Hát igazából, ahogy visszamentem , masodik vagy harmadik nap...- emlékeztem vissza.
- És mért csak most mondjátok?- kérdezte anya.
- Hát ... mivel a multkor jobbnak láttuk ha inkább nem leszünk együtt, Ugy voltunk vele ,hogy lehet most sem fog müködni, és előszőr meagakartunk bizonyosodni rólla hogy mostmár fog e menni... és csak azután akartunk elmondani...- meséltem.
- Értem. Örülök hogy mostmár müködik...- mosolygott anya.
- Nekem volt egy érzésem , hogy ő lessz a vejem...- mondta apa ránk nézve .
- Apaaa!- nevettem.
- Ne is foglalkozzatok vele, csak mondja a magájét...- legyinteett anya.
Miután elmondtuk anyáéknak a hirt, visszamentünk bátyus szobájába és csatlakoztunk a többiekhez.
Miután ők elmentek a nappaliban ültünk , anyáékkal és bátyussal.- Amúgy az aútót jobb lenne, ha behoznád az udvarra. Mert lehet meghuzzák, amenyitt járnak itt az uton....- mondta apa Ádámnak.
- Rendben, akkor megyek behozom...- állt fel Ádám melőlem.
- Megyek én is és akkor már behozzuk egyuttal a táskákat is...- álltam fel én is.
- Kell segitsek?- kérdezte Gergő.
- Nem , nincs sok...- mondtam.
Ádám leakasztotta a fogasról a kocsikulcsot , felkaptuk magunkra a kabátot, majd kimentünk a házból.
Én kinyitottam a kaput, hogy tolasson be , majd vissza is csuktam.
Aztán pedig behortuk a böröndöket, és felvittük a szobámba.- Este úgy gondoltuk, hogy megyünk templomba, ti jöttök vagy , maradtok itthon pihenni? - jött be anya a szobámba.
- Megyünk vagy maradunk?- néztem Ádámra.
- Mehetünk , nem vagyok annyira fáradt- mondta Ádám.
- Rendben akkor...- ment ki anya.
A börőndőket bevittük a gardróbómba. Aztán én elmentem lezuhanyozni, Ádám pedig utánnam .
Zuhanyzás után megszáritottam a hajam, majd kisimitottam. Tettem fel egy kis sminket, majd mikor meg meghallottuk az első harangot, elkeztünk felöltöztözni.
Én a gardróbómba mentem és ott öltöztem fel.
Egy kötött ruhát vettem fel, egy szövetkabáttal.Éppen a magassarku csizmámat huztam fel , mikor Ádám szólt be a szobába.
- Kész vagy picur?- hallotam Ádám hangját.
- Egy pillanat - kiáltottam.
Gyorsan megigazitottam magam a tükörben, és kiléptem a gardróbból.- Nagyon csinos vagy ! De nem fogsz megfázni ? Eléggé lehült a levegő és havazik is...- mondta Ádám.
- Nem, nincs messze a templom...
- Rendben, te tudod !- adott egy csókót.
Lemenve a szobából, még megvártuk mig anya felveszi a kabátját, majd sétálva elindultunk a templomba, mivel itt van az utca végén.