Ahogy rátettem az ajtó kilincsére a kezem , megszólat bátyus.
- Hugi... nem akarom hogy el menj!
- Tudom! - fordultam vissza felé. Ő felált az ágyárol és felém jött.
- Az akarom hogy itt maradj! Nagyon fogsz hiányozni!- ölelt meg.
- Te is nekem! De majd beszélünk videochat-en , és sokszor fogok jönni ide! - mondtam.
- Igérd meg hogy vigyázol magadra és bármi van fogsz hivni!- nézett a szemembe.
- Igérem! - mosolyogtam rá.
- A tobbiektől nem fogsz elbucsúzni?- kérdezte.
- Szeretnék de nem lesz időm , mindjárt indul a repülő ! Majd irok nekik onnan!- mondtam.
- Értem!...
- Ki kisérsz a reptérre?- kérdeztem.
- Persze , gyere!- karolta át a vállam és kimentünk a szobájából.
A szobámba mentünk és levittük a böröndöket az autóba.
Majd mind beültünk és a reptér felé mentünk...
Megérkezve kiszáltam a kocsiból és megpillantottam a töbieket. És ricsit is....
- Hátt ti? - néztem rájuk.
- Gergő mondta, hogy jöjjünk ide!- mondta Erick.
- Mért mész el? Mért nem maradsz?- jött oda hozzám Alexa és megölet.
- Jobb lesz nekem ott ahol eddig! De majd jövök ,gyakran ide!- mosolyogtam.
- Hiányozni fogsz!- jött ida hozzám Laura is.
- Ti is nekem! De majd beszélünk sokat...- mondtam.
- Kicsim nem akarlak siettetni, de kéne menj!- mondta anya.
- Oké ! - öltem meg mégegyszer Laurát és Alexát.
Aztán sorban megöleltem anyát, apát, bátyust . Ricsit rá se nézve kikerültem és Erikket öleltem meg.
- Vigyázzatok magatokra mindanyian! Hiányozni fogtok!- mondtam megfogva az egyik böröndöm fogóját.
- Mia kérlek ne menj! Sajnálom a történteket!- mondta Ricsi.
- Én jobban!- néztem rá érzések nélkül.
- Beszéljük meg! - jött közelebb hozzám.
- Ezen nincs mit megbeszélni!- fogtam meg a másik böröndömet is .
- Sziasztok!- fordultam meg és otthagytam őket...
Mikor már a repülőn ültem, kikapcsoltam a telefonomat. És elkébzeltem a következő napjaimat.
Reménykedtem hogy mig utazom nem fog hivni Ádám. Mivel ő nem tudja hogy megyek , meg akarom lepni őt...
Mondtam is bátyusnak, hogy hivja fel őt beszélgessenek és találjon ki valamit rólam, higy ne hivjon fel engem.
Megérkezve a szülővárosomba , leszáltam a gépről. Miután megkaptam a böröndöket , egy taxiba ültam és megkértem a söfört, hogy vigyen el a régi házunkba.
A házat nem adtuk el miután kiköltöztünk. Hanem megtartottuk.... És viszont jól is jött ebben a helyzetemben.
A házunkhoz érve , kifizettem a taxit, majd kiszálva , kiszedtem a böröndöket.
Jó volt ujra itt lenni...
Kinyitottam a ház ajtaját és bevittem a böröndöket a házba.
Ép hogy letettem a táskákat, vissza is zártam a ház ajtaját.
Ugyan is meg kell lepnem a legjobb barátom...
Elindultam Ádám háza felé, ami 5 percre van . Közben pedig felhivtam anyát hogy megérkeztem.
Megérkezve Ádámékhoz, bekopogtam...
Ádám anyukája nyitott ajtót.
Meglepődve nézett rám.
- Sss...- tettem a mutatóujjam a számra.
- Ádám itthon van?- kérdeztem halkan.
- Persze, fen van a szobájába ! De hogy hogy vagy itt?- ölelt meg.
- Visszaköltözök ide, de csak én ! Anyáék ott maradtak...- mondtam halkan.
- Örülök hogy ujra itt vagy! - mondta.
- Köszönöm! Felmehetek Ádámhoz?
- Persze menj csak!- engedett be .
Halkan felmentem Ádám szobájához. Majd bekopogtam ... de nem jött válasz ezért benyitottam.
Az ágyán feküdt ,és mélyen aludt...
Nem volt szivem felkelteni, inkább csak mellé, vele szemben feküdtem és vártam hogy felkeljen.
Egész végig őt figyeltem... és egyszer csak a szemét kezdte dörzsölni kinyitotta a szemét.
- Meglepetés!- mondtam mosolyogva.
