Vissza húz a múlt !...

33.

- Szeretlek picur!- hajolt közelebb hozzám és az enyémnek döntöte fejét.

- Én is!- mosolyogtam rá , ő pedig ujra megcsókólt.

- Amúgy azt mondtad, hogy gumimacinak fogsz hivni - mondtam miután elváltak ajkaink.

- Tényleg! Igazad van gumimacicskám- mondta . Én pedig felnevettem.

- Jobb lesz ha megyek aludni, holnap suli és nem szeretnék fáradtan menni!- mondtam és egy puszit nyomtam az arcára.

- Csak enyit kapok?- kérdezte.

- Nem elég?- néztem rá felvont szemöldökkel.

- Hát nem nagyon...

    Megcsókóltam, majd felálva mellőle ki indultam a szobából.

- Jó éjt!- mondtam.

- Nem alszol itt?- kérdezte.

- Tu sokat akarsz most már!

- Rendben ,mára ennyi volt, de holnap itt alszol...- alkudozott.

- Majd meglássuk....- nyitottam ki az ajtót.

- Nem hallotam jó!- kiáltott .

- Majd meglásuk....- imételtem meg .

- Még mindig nem hallottam...

- Igen itt alszom, mostmár értetted?

- Mosmár igen- mondta.

- Jó éjt!- ráztam meg a felyem mosolyogva.

- Neked is gumimacim!- kiáltott.

     Átmenve a szobámba , levettem a ruháim és felvettem a pizsim.
Majd lefeküdtem...

Másnap reggel:

Fejfájással ébredtem.  Az ágyról felállva egy kicsit megszédültem, de aztán minden oké volt.
  Elvégeztem a reggeli rutinom, majd felöltöztem.

Aztán lementem a konyhába ahol Ádám és az anyukája volt lenn.

- Jó reggelt!- köszöntem mosolyogva.

- Jó reggelt!- mosolygott rám Ádám anyja.

- Reggelt gumimacim!- lépett velem szembe Ádám és megcsókólt.

  Meglepődtem tettén, mivel az anyja is ott volt , szinte melletünk.
Mikor elhuzodott tőlem Ádám kérdőn néztem rá.

- Nyugi , elmondtam neki! És nagyon örül!- mondta.

- Ó , rendben!- nyugodtam meg.

   Ittam egy kávét , majd  Ádám kihozta a kocsiját a garázsból, és avval indultunk suliba.

Megérkezve a sulihoz , kiszáltunk az autóból és bementünk a suliba.
A másadikon pedig elköszöntünk egymástól és bementünk az osztályunkba.

   Az órák hamar elteltek. Szünetekben Lorával beszélgettem fenn az osztályunkban . Csak a 10 órai szünetben voltunk lenn enni.
     Az utosó óráról kicsengetve, elhagytuk az osztályt Lorával ketten.
Kilépve a suliból , pedig elköszöntünk egymástól. Én pedig a parkólóba mentem, és ott megvártam Ádámot.
   Közben pedig  felhivtam anyát.

- Szia!- köszöntem.

- Szia drágám! Mit csinálsz? Hogy vagy?- kérdezte.

- Jól vagyok. Éppen most jöttem ki a sulibol... te?- kérdeztem.

- Jól vagyok .Most megyünk hazafelé apáddal....- mondta.

- Apa hogy van?

- Ö is jól van...hiányzol nekünk...

- Ti is nekem, de még egy kis idő és haza látogatok...hamar el fog telni!

- Remélem!

- Na hagylak , mert jön Ádám. Vigyázzatok az uton. Majd este még beszélünk!

- Rendben drágám! Te is vigyáz magadra és üdvözlöm Ádámot. SZia- köszönt el.

   A telefonomat  a zsebembe sülyesztettem és megöletem Ádámot.

- Milyen volt  a mai napod?- kérdezte  megcsókólva.

- Elég jó. Neked ?- mosolyogtam rá.

- Unalmas. Azt hittem nem lesz soha vége - forgatta a szemét.

- Na annyira csaknem volt rossz - néztem fel rá.

- De mivel kaptam matekból egy eggyest !- forditotta el a fejét.

- Hogy mi? De a tegnap délután ment neked...- mondtam.

- Hát ma már nem....- vont vallat.

- Na nem baj, ha haza megyünk az lesz az első dolgunk, hogy leülünk matekozni...

- Na nem!- rázta a fejét.

- De de!- paskoltam meg a vállát.

- De nincs kedvem!

- Nem kedvre megy , hanem jegyre!- nevettem .

- De akkor sem...

- Hát jó, de akkor ne is gondolj arra hogy ma veled aldzom...-vontam vállat

- Jó oké, na de csüccs be az autóba !- nyitotta ki a kocsi ajtaját én peddig behuppantam.

   Ő át ment a másik oldalra , majd beinditva a kocsit , kitolatott a parkólóból és hazafelé indultunk.