A levél szinte sokk-ként ért...
A levéllel a kezemben rohanni kezdtem lefelé egyenest ki a házból. Azt se tudtam merre menjek, hol lehet most Mia ....
Probáltam hivni , de még mindig ki volt kapcsolva... csak egy dolog járt a fejemben...
,, Merre lehet... Mi van ha kárt tesz magában? ,,
Szaladni kezdtem , de nem tudtam hogy merre menjek... a városba bármely pontjába mehetett.
Aztán jöt egy megérzés, hogy lehet a parkba van ... ott ahol ma voltunk...
Rohanva mentem a park felé, mar szinte alig kaptam levegőt , de nem érdeket.
Odaérve tizta sötétseg volt, vagy két villany pózna égett, de az is messze.
A telefonomon gyorsan bekapcsoltam a lámpát és avval vilagitottam.
Aztán valamitt megpillantottam ott ahol, a délután a motorral álltam.
Odarohantam és Mia feküdt a földön , eszméletlenül ... Mellette egy üres fél literes palack és 3 gyogyszeres dobozzal, amiben már nem volt egy szem gyógyszer sem.
- Mia , mia- kezdtem el pofonozgatni de nem tért magához.
Felszedtem a gyogyszeres dobozokat mellőlle és zsebre vágtam aztán gyorsan felkaptam az ölembe Miát és a korház felé indultam.
Szerencse nem volt messze innen ...
- Valaki segitsen !- kiáltottam belépve a korházba.
Mindenki felém kapta a tekintetét . Egy orvos szaladt felém és átvette tölem, majd elkezdte vinni valahová én peddig követtem.
- Mi történ vele ?- kérdezte a doki miközben rátette egy tolóágyra.
- Gyogyszereket vett be,behoztam a dobozokat is - kotorásztam a zsebemben és az orvosnak adtam a dobozokat.
- Nem tudja mikor vette be ? - kérdezte a gyogyszereket figyelve.
- Nem tudom biztosra, de kábé másfél órája ...- mondta.
- Rendben , nyugodjon meg kimossuk a gyomrát , addig itt varjon ...- tolta be az orvos és még egy nőver Miát egy szobába.
Tiszta ideg voltam, reszkettem és minden bajom volt...csak gondolkodtam...
Ha meghalgattam volna , nem lett volna ez. Akkor minden rendben lett volna , nem csinált volna marhaságot, minden az én hibám!!!
A telefonom csörgése zakkantott ki a gondolataimból...
Ádám volt az... gyorsan felvettem
- Tudsz valamit Miárol, már tiszta ideg vagyok ...- mondta.
- Ádám... Mia végezni akart magával ,tuladagolta magát gyógyszerekkel...- meséltem.
- Hogy mi??? De ugye jól van?- kérdezte ilyedten.
- Nem tudom... fogalmam sincs , nemréghoztam be a korházba és most a gyomrát mossák...
- Jessusom, azzonnal indulok hozzátok!
- Ádám nincs értelme hogy most utnak idulj , föleg ilyen
állapotban - marasztaltam otthon.
- Biztos indul hamarosan egy repülő , nem érdekel, de ott akor mellette lenni - nyomta ki a telefont.
Nem tudtam hogy mit csináljak, hogy hivjam e fel anyáékat vagy ne. De jobbnak gondoltam ha felhivom ...
Anya álmosan szólt bele a telefonba...
- Gergő mért hivsz az éjszaka közepén, föleg úgy hogy itt van a szobád mellettünk?- szólt bele anya.
- Anya ... Nem vagyok otthon... Korházban vagyok... Miát hoztam be . Tuladagolta magát gyógyszerrel...- meséltem.
- Mi?? Azonnal megyünk !- hallottam aggodó hangját .
Miutan letettem a telefont, a folyosón vártam tovabb ,hogy mondjanak valami hirt Miárol...
A szobábol végre kilépett az orvos...
- Doktor ur hogy van a hugom?-kérdeztem .
- Nyugodjon meg, minden rendben van mostmár . Kimostuk a gyomrát és most éppen alszik...- nyugtatott meg az orvos.
- Hála Istennek!- néztem felfelé.
- A húga skat köszönhet magának, ha véletlenül nem talált volna rá . Akkor nem biztos hogy már élne !- mosolygot rám .
- Bemehetek hozzá?- kérdeztem.
- Várja meg mig kijön az aszisztens és utánna bemehet!- mondta és elment.
Azt vártam hogy kijöjön az aszisztens , és eközben megérketek anyáék.
- Gergő... hogy van Mia?- kérdezte anya a kisirt szemével.
