- Rendben, akkor mutatom sorban őket és amelyik megtetszik szólsz, és felprobálod...- mosolygott és elkezte mutogatni a ruhákat.
Sok fajtát mutatot, és nagyon nagyon szépeket. De mégis egy fogott meg a legjobban.
- Ezt szeretnép felprobálni!- mutattam rá a ruhára.
- Rendben, gyere segitek felvenni- ment az öltöző felé.
Miután sikeresen rám jött, kiléptem az öltözőből.
- Na milyen?- kérdeztem Alexától.
- Jaj nagyon szép! Gyönyörű vagy benne!- dicsért meg , és közben a ruhát figyelte.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
- Nekem is nagyon tetszik! Ugyhogy ez a ruha marad!- mosolyogtam a nőre.
- Rendben. Segitek levenni aztán pedig beteszem egy ruhatartóba- mondta.
Miután a nő becsomagolta a ruhát, még nézegettem a cipőket is és kiválasztottam egy magassarkú szandát.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Aztán kifizettem ezeket, és elhagytuk az üzletet.
- Van kedved hogy elmenjünk egy ékszer üzletbe?- kérdeztem Alexától a kocsiba ülve.
- Persze!- mondta mosolyogva.
- Azután meg sétálunk ha szeretnél...- inditottam be az autót és kitolattam a parkólóból.
- Nem kell sétáljunk az csak egy tipp volt hogy ne üljünk otthon, de ha már jöttünk ide akkor jó igy. Csak nem szeretek mindig otthon lenni, unatkozom. Gergő viszont jól el van, alszik tévézik és ennyi...- mesélte.
- Hát a bátyám mindig is el volt kényelmesedve. Mindig is szeretett otthon ülni...- mondtam.
Megérkezve az ékszerüzlethez, bementünk és vársároltunk is.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Én koronát nem akartam csak nyakéket és fülbevalót, de Alexa rám beszélte igy azt is megvettem.
- Biztos nem akarsz sétálni?- kérdeztem kilépve az üzletből.
- Nem. Menjünk haza, már a fiuk biztos várnak. Több mint három órája eljöttünk . - mondta.
- Rendeben...
Beültünk az autóba, majd haza indultunk. Hazaérve kiszáltam a kocsiból és a hátsó ülésről , kivettem az ékszeres dobozt meg a cipős dobozt és odadatam Alexának hogy vigye be. Én peddig a ruhát vittem.
- Megjöttünk! - kiáltottam amint beléptem az ajtón.
- Lássam a ruhát!- jött be Ádám a kertből , Gergővel a nyomában.
- Azt nem láthatod! - indultam fel a ruhával az emeletre.
- De miért? Augusztusig nem birom ki...- jött utánam.
- Nem érdekel akkor sem, fogod látni!- mentem be a szobába és beakasztottam a szekrényembe a ruhát.
- Hát jól van...- egyezett bele.
- De megnézheted a cipőmet és az ékszert...- mondtam lefelé indulva , ő pedig követett.
- Még szerencse hogy azt láthatom- mormogta.
- Én se láthatom a ruhát?- kérdezte bátyus.
- Neked majd megmutatom...
- Tessék !- adta át a dobozokat Alexa.
Letettem az asztalra, és előszőr a cipőt mutattam meg Ádámnak.
- Ez a cipőm...
- Jesszus! Ebbe fogsz aznap lenni?- fogta meg a cipőt és közbe rám nézett felvont szemöldökkel.
- Mi az nem tetszik?- szomorodtam el.
- Szó sincs erről... Nagyon szép , csak túl magas . Nem fog benne fájni a lábad...- simitotta meg az arcom.
- Nem fog. Ha fájna akkor nem vettem volna ezt...- mondtam.
- Te tudod.... Lássam az ékszert - vette el tőllem a cipős dobozt és lerakta az asztalra. Aztán kinyitotta az ékszeres dobozt.
- Hűha ... mostmár tuti hercegnő leszel. Még koronád is van!- tette fel a fejemre.
- Na ne viccelődj! Tetszik?- kérdeztem.
- Nagyon szép . Rajtad meg mégszebb ! - adott egy puszit a homlokomra.
Az ékszert és a cipőt is felvittem a szobába és eltettem a szekrenybe. Aztán peddig a konyhába ültünk le Alexával és a fiukkal. Föztem mindenkinek egy egy kávét és közben az esküvőről beszélgettünk.
