- Minden rendben van... Most alszik. Ha kijön az aszisztens bemehetünk- mondtam ki, mire ki is jött az aszisztens.
És mi gyorsan be is mendtünk Miához.
- Jaj drágám, miért tetted ezt?- ült le anya Mia mellé és megfogta a kezét.
- Nem gondoltam, hogy idáig fogunk jutni! - fogta apa a fejét.
- Ez mind miadtam van , ha nem veszünk össze , akkor nem lennénk itt!- mondtam lehajtott fejjel.
- Ne okold magam drágám!- nézett rám anya.
- De az én hibám!- mondtam.
Mia aludt mi anyáékkal pedig, ültünk és vártuk hátha megébredt.
Anya nagyon fáradt volt, el is aludt a székén ülve.
Én meg apa pedig egymás mellett ültünk csendben.
Aztán hajnali öt óra felé Ádám jött be a Szobába.
- Hogy van?- nézett ránk Ádám.
- Minden rendben van!- mondtam.
- Nem kellett volna ide utazz !- mondta apa Ádámnak.
- Nem tudtam otthon maradni!- ült le Ádám, Mia mellé és megfogva a kezét megpuszilta.
Mia reggel 9 óra felé ébredtt meg.....
- Hol vagyok?- kérdezte alig halhatóan.
- Végre hogy felébredtél drágam, jól vagy?- kérdezte anya.
- Jól, csak fáj a fejem....- nézett körül.
- Ádám te hogy kerülsz ide? - kérdezte.
- Az éjjel repülőre száltam , és eljöttem ide...- molsolygott Ádám Miára.
- Nem kellett volna ide gyere miadtam...
- Nagyón aggódtam érted!-puszilta
meg Ádám Miát.
- Sajnálom, hogy bajt okoztam nektek!- mondta Mia majd a tekintete meg akadt rajtam...
Mia szemszöge:
- Sajnálom hogy bajt okoztam nektek!- mondtam és megakadt a tekintetem bátyuson.
Eléggé fáradtnak tünt.
- Sajnálom!- mondtam bátyusnak.
- Nem hugi! Én sajnálom ! - jött mellém Gergő és egy puszit nyomott a fejemre.
- Sajnálom hogy kiabáltam veled és mindent. Miadtam történt
mindez - mondta.
- Ne okold magad bátyus , kérlek .
Nem moiattad csináltam...
Csak már kezdet elegem lenni...Olyan szerencsétlen az életem... Liza halála, azóta amik történtek...és most hogy összevesztünk ez már tul sok ... Nem vagyok jó semmire ,egy kupac szerencsétlenség vagyok - mondtam.
- Ne mond ezt ... sokat jelentesz nekünk . Aki ebbe a szobába van az mind szeret téged ...- mondta bátyus.
- Többet ne csinálj ilyet ! megijesztettél minket - mondta Ádám.
- Igérem , hogy nem csinálok többé ilyet- mosolyogtam rájuk.
- Remélem is !- mondta apa.
Késöbb bejött az orvos és megvigygált. Az mondta hogy ha lejár az infuzíó akkor mehetünk haza.
2 ora felé értünk haza...
Apa beparkolt az autóval , az udvarra. Aztán kiszálltunk az autóból.
- Várj hugi!- szólt Gergő és felvett az ölébe.
- Gergő tudok járni...- mondtam.
- Nem érdekel!- mondta és bevitt a házba ,egyenesen a szobámba. Ádám jött velünk fel, anya pedig melegitett ebédet.
Bátyus letett az ágyamra,a hátam mőgé párnákat tett, hogy kényelmesen üljek és betakart.
- Pihenj, én megyek felhivom Ericket...- nyomott egy puszit az arcomra.
- Rendben- néztem utána.
Ádám mellém lépett, és fáradtan nézezett rám.
- Menj a vendégszobába , pihenj le . Nagyon fáradtnak tűnsz- mondtam.
- Nem mozdulok mellőled. - nyomott egy puszit a fejemre.
- Akkor legalább , feküdj ide mellém, és pihenj itt!- paskoltam meg magam mellet az ágyat.
- Rendben!- ment át az ágy másik oldaláta, és a fejét a hasamra téve mellém feküdt.
- Sajnálom hogy miadtam , most ilyen fáradt vagy , és hogy ennyit utaztál!- mondtam halkan és közbe a hajával játszottam.
- Miadtad mindent megtennék! De igy legalább együt vagyunk , pár napig!- mondta.
- Szeretlek!- pusziltam meg az arcát, még mindig a haját bizgerálva.
- Én is! És nem is tudom mi lett volna ha téged is elvesztelek... Liza meg Te is, az már tul sok lett volna ...- mondta.
