Vissza húz a múlt !...

31.

   Másnap reggel az óra csergésére ébredtem.
  A szekrényhez mentem és felöltöztem

Utánna  fogta mostam, felkontyoltam a hajam és tettem fel egy halvány sminket.
  Aztán elvettem a táskám,majd le indultam.

- Jó reggelt!- köszöntem .
Ádámék már az asztalnál ültek.

- Jó regelt! Ülj le és reggeliz meg!- mondta Erika .

   Reggeli után, elindultunk a suliba Ádámmal.

- Egy kicsit izgulok! Félek ...- mondtam.

- Nyugi minden rendben lesz! Csak ne zárkozz el a többiektől , és akkor minden oké lesz!- biztatott Ádám.

- Remélem- mosolyogtam rá.

   A suliba érve , elköszöntünk egymástól. Ádám ment az osztályába én pedig az igazgatóíba.
Az igazgató megmondta hogy melyik osztályba menjek. Én pedig elindultam.

    Az osztályba lépve , a régi osztalytársakkal talaltam szembe magam. Köszöntem, majd az egyik üres padhoz mentem. Egy ideig susmogtak egymas között engem figyelve, majd folytatták amit addig csináltak mielőtt bejöttem volna.
  Volt 1 új diák, akit nem ismertem. Biztos  csak ebben az évben jött ide...
  Nemsokára bejött a magyar tanárnő . Kérdezgetet tőlem ezt azt , majd belekezdtünk az órába.
      Szünetben az új diák odajött hozzám és beszélgetni kezdtünk.
Nagyon kedves és jó fej.
Lorának hivják.

   A többi osztálytársaim nem nagyon szoltak hozzám . Nem is gondoltam hogy fognak velem foglalkozni.
Mivel eddig annyira zárkozott voltam , hogy  hiaba közeledtek felém én mindig ellöktem magamtól őket. És igy maradtam egyedül , barátok nélkül....
  
   Miután vége volt az oráimnak, kiléptem a súliból.
Ádám és Dani  már várt  a suli előtt.

- Na milyen volt az első nap?- kérdezte Ádám mikor odaértem.

- Eltelt!  Az osztálytársaim nem szoltak hozzám, de nem is csodálom. Hiszen bármenyiszer probáltak közeledni, mindig ellöktem magamtól őket. De viszont van egy új lány , akivel elég jól kijövök...- meséltem.

- Az már nagyon is jó!- mosolygott Ádám.

- Atöbbiek is biztos majd fognak veled beszélni...- mondta Dani.

- Majd meglassuk- mosolyogtam rá.

  Haza indultunk, és utközben felhivtam bátyust.

- Szia!- szóltam bele a kihangositott telefonba.

- Szia, hugi ! Micsi?- kérdezte.

- Most megyünk hazafelé a suliból , te?

- Én most értem haza a suliból... Ádámmal vagy?

- Vele meg Danival- helyesbitettem ki.

- Csá Gerri!- kiáltottak bele a telefonomba a fiuk.

-  Hello fiuk! Hogy vagytok? Régen beszéltünk már...- halatszódótt bátyus hangja a telefonból.

- Hát igen! Hivhatnál gyakrabban is- mondta Dani.

- Na na... álljon meg a menet! Ne hogy azt mond hogy nem kereslek, mert te sem...- szólt bátyus.

- Oke , igazad van! - nevetett Dani.

- Mi ? Ja jó - hallatszódott bátyus hangja, valakivel dumált ott nála.

- Na bátyus hagylak, hallom van vendéged, majd késöbb beszélünk!- mondtam.

- Rendben hugi! Fiuk vigyázzatok Miára!

- Vigyázunk !- mondta Ádám.

  Miután letettem a telefont, folytattuk tovább az utunkat haza.
Dani házánál , elköszöntünk Danitól, mi meg mentünk tovább.
   
   Haza , vagyis Ádámékhoz. Oda érve nem volt otthon senki. A szülei munkában voltak.

- Melegitek neked ebédet, mert én nem vagyok éhes!- indult Ádám a konyhába.

- Ne melegits, én sem vagyok
éhes! - mentem utána.

- Biztos?- kérdezte.

- Igen!- mosolyogtam rá.

- Bizti ,bizti?

- Igen!- nevettem.

- Jól van akkor!  Mit szeretnél hogy csináljunk? - lépett közel hozzám.

- Nekem  mindegy !- vontam vállat.

- Mit szólnál ha , elmennénk az üzletbe és vennénk valami rágcsálni valót , meg piát, és este pedig néznénk egy filmet....?- vetette fel az ötletét.

- Jó , rendben! Menjünk!- mosolyogtam rá.