Augusztus 20. Szombat vagyis az eskűvőnk napja...
Egész éjjel szinte semmit nem aludtam az izgalomtól.
Még Ádám sem volt mellettem , mivel otthon aludt a szüleinél, és ma reggel onnan fog értem jönni. És innen indulunk...
Reggel hatkor kikeltem az ágyból és lementem a konyhába.
Főztem egy jó erő kávét, mert anélkül ma végem van...
Miután megidtam, a lépcsőn mentem felfelé a fürdőbe, és találkoztam anyával.
- Jó reggelt drágám! Eléggé fárattnak tünsz...- nézett rám.
- Èjjel szinte semmit nem aludtam az izgalomtól...- mondtam a fejemet fogva.
- Montam már hogy ne izgulj! Minden rendben , szép és jó lessz...- simitotta meg a vállam.
- Nagyon remélem...most viszont megyek lezuhanyzom- indultam a fürdő felé.
Gyorsan lezuhanyoztam, és kimászva a viz alól, felvettem a köntösömet és a hajamra tekertem egy törölközőt.
Majd lementem a konyhába... ahol már a többiek is felvoltak kelve.
- Hogy van menyaszonyunk?- kérdezte bátyus.
- Rosszul... Minden bajom van...
- Ne izgulj már annyira. Jó lessz minden...- nyugtatott Alexa.
Fél 9 re megjött a sminkes és a fodrász is. Majd nemsokra rá a fotós is.
A nappaliban leültem egy székre és hozzáfogtak engem kiszépiteni...
Közben a fotós képeket csinált rólam, a ruhámrol meg az ékszereimről...stb.
Másfél orán beül meg is lett, a sminkem és a hajam is . A fejemre pedig felkerült a korona ... Mig engem készitettek a szüleim és bátyusék is felöltöztek és rendbeszették magukat .
Azután a szobámba mentünk anyával, Alexával és a fotóssal.
Anyáék segitettek felvenni a ruhát, és a fotós közben végezte a dolgát.
Felkinlódva a ruhát, felvettem a magassarkút is, majd megkértem anyát, hogy rakja fel nekem a nyakéket és a fülcsit is.
Mikor kész lettem , elhagytam a szobát anyáékkal a nyomomban és le indultam a nappaliba.
- A világ legszebb hugicája az enyém!- nézett rám Gergő mikor a lépcsőn mentem lefelé.
- Csodaszép vagy lányom!- gyönyörködött apa.
- Köszönöm!- mosolyogtam rájuk.
Ki mentünk a kerbe és ott is csináltunk képeket, anyáékkal , bátyussékkal és persze még magamban is. Közben megjöttek a rokonaim és az én felemről meghivott személyek ....
11 órára megérkezett Ádám értem...
Izgulva léptem ki a házból, mikor megpillantottam a házunk elődt, Ádámot aki háttal állt nekem.
Ádám rokonjai , peddig az utt szélén vártak , és közben engem figyeltek.
Az egyik kezemben a csokor volt, a másikkal megfogtam a ruhámat , hogy könnyebben járjak. Oda sétáltam Ádám hátához és megérintettem a vállát, ő pedig megfordult velem szembe.
Csillógó szemekkel nézett rám, és végig mért....
- Csodálatosan szép vagy , a leggyönyörübb hercegnő! Az én hercegnőm- fogta meg a kezem.
- Köszi! ...- csókóltam meg
Beülve Ádám kocsiába, elindultunk a polgárira. A vendég sereg meg utánnunk.
Aláirtuk a pappiroakta, koccintottunk és utána a temlomba mentünk...
Ádám bement, én pedig apa kiséretével vonultam be...
Miután felhuztuk a gyűrűket, elhagytuk a templomot.
Mindenki elindult a terem felé, mi Ádámmal utólag indultunk el...
De nem a terem felé, hanem a temetőbe...
Mikor odaértünk kézenfogva sétáltunk LIZA sirjához. Megálva az előtt egy könycsepp gördült le az arcomon...
- De jó lenne ha most itt lennél velünk ezen a napon. Mikor már nem csak a legjobb barátnőm lehettél volna , hanem egyben a sógornőm is...
Tudod jól hogy soha nem szerettem a középpontban lenni, sőt utáltam. És ez nem változott.
Én soha nem szerettem volna nagy eskűvőt tartani, én mindig is csak egy szűk családi eskűvőt szerettem volna.... De tudom, hogy te mindig is arról álmodtál, hogy neked egy nagyon nagy eskűvőd lessz. Egy gyönyörű fehér ruhában, ahol te leszel a legszebb és mindenki téged fog majd irigyelni...Ezt mind miattad csináltam, mivel te nem élhetted meg , az életed egyik legszebb napját... Mert tul hamar elmentél és itthagytál minket...- mondtam a könnyeimmel küzködve.
