Delután átmentem Ricsihez, hogy ne mondja hogy mindig ő kell jöjjön...
Megérkezve a házukhoz becsengettem, és Ricsi nyitott ajtót.
- Szia!- engedett be.
- Szia... hoztam neked tortát...- léptem be az ajtón.
- Imádom a tortát, föleg ha te készitad...- mondta.
- Tessék !- adtam át neki a nappaliba érve.
- Megyek egy villáért és aztán felmegyünk a szobámba...- indut be a konyhába.
Megvártam őt majd bementünk a szobájába.
Leültünk az ágyára és ő kibontva a tortát, elkezdte enni.
- Ez nagyon finom, ilyet csak te tudsz sütni!- adott egy puszit az arcomra.
- Köszi!- mosolyogtam.
- Kérsz?- nyujtotta felém a villát egy falat tortával.
- Nem köszi, neked hoztam...
- Hmmmm ... ez nagyon jó- dicsérte tovább.
Közben a mellettem lévő telóm, képernyője felvillant, és Ádám neve volt rajta.
Ricsire néztem, aki a szemét forgatta. Mivel nem nagyon van oda Ádámért.
- Szia!- vettem fel a telómat.
- Szia, micsi?- kérdezte.
- Itt vagyok Ricsinél, te?
- Semmi különös, csak gondoltam hogy felköszöntöm anyukádat. De akkor majd később... hagylak is - mondta.
- Rendben, ha haza érek majd felhivlak... Szeretlek, puszi!- mondtam.
- Én is! Szia- tette le a telefont.
Magam mellé dobva a telefont Ricsire néztem. Aki felvont szemöldökkel nézett rám.
- Mi az?- kérdeztem
- Azt kérded hogy mi az? - nézett rám.
- Most mi van?
- Az van hogy nagyon elegem van ebből az Ádámból... Nem elég hogy tuti mindig akkor hiv mikor , együtt vagyuk ,ez mellett még úgy köszönsz el töle, hogy SZERETLEK MEG PUSZI...- mondta.
- Én mindekitől igy köszönök el, akit szeretek...
- De ő az exed , én meg a barátod vagyok... és baromira idegesit! Még a háttérképeden is ő van, épp hogy meg nem csokól! Utálom ezt a gyereket , és baromira idegesit...
Nem birom tovább! Válassz ő vagy én!- mondta idegesen, én pedig lefagytam szavai hallatán.
- Te komolyan azt kérdted tőlem hogy válasszak?- álltam fel az ágyról, és kérdőn néztem rá.
- Igen!- vágta rà.
- Hát jó, ha eszt szeretnéd akkor legyen! - indultam ki a szobájából .
- Most meg hová mész ?- jött utánam.
- Te kérted hogy válasszak, és Ádámot választottam! - mondtam majd kilépve a háza ajtaján hazafelé indultam.
Ugy szedtem a lábamat az uton, mint még soha...
Hogy kérhetett tőlem ilyet? Mikor tudta, hogy mennyire fontos számomra Ádám...
Sirni sem tudtam , annyira megbántott. De evvel csak ő járt porúl...
Egész uton hivogatott, de nem érdeket ! Nem vettem fel...
Hazaérve egyenest anyát kerestem...
- Anya!- kiáltottam amint beléptem a házunk ajtaján.
- Itt vagyok fenn !- hallottam anya hangját a szobájábol.
Felrohantam hozzá, éppen a ruhákat pakolta befelé a szekrényébe.
- Anya vissza akarok költözni , oda ahonnan jöttünk! Megkérlek hivd fel az ottani igazgatónőt és beszèlj vele , hogy tudjak oda járni suliba...- hadartam.
- Mi van? Mi történt ? Mi ez a hirtelen jött ötlet?- kérdezte ilyedten.
- Semmi! Egyszerüen vissza akarok oda menni! Nem akarok itt élni! Kérlek hivd fel az igazgatót...- könyörögtem.
- Jó drágàm nyugi, holnap felhivom , de mamár késő van!- mondta.
- Köszi!- fordultam meg és elhagytam a szobát.
Éppen az én szobám felé siettem, mikor majdnem neki mentem Gergőnek, de sikeresen kikerülve a szobámba mentem.
Vagyis egyenesen a gardróbómba, ahol előszedtem a bőrőndőmet és a ruháimat kezdtem bele rakni.
Tudtam hogy anya bele fog ehyezni, mert ő mindig a legjobbat akarja nekümk.
- Hugi mi van? Mit beszél anya ? Mért akarsz visszamenni?- jött be a gardróbómba Gergő.
-
