Vissza húz a múlt !...

34.

   Ma van december , 24. Karácsony.

        Reggel  fél 6  kor  az óra csergésére , keltünk.

- Jó reggelt! - adtam egy puszit Ádám arcára.

- Neked is macim! - mosolygott rám.

- Öltözzünk és induljunk!- száltam ki az ágyból.

   Felvettem a tegnap  előkészitett ruhám.

    Aztán az éjjeli szekrényről elvéve a telóm a hátsó zsabembe helyeztem.
A  fürdőbe mentem fogat mostam, majd mikor Ádám is kész volt , kiléptünk a házból.

   A böröndöket még tegnap este bepakoltuk ,hogy ne reggel keljen pakolászni. És Ádám szüleitől is elköszöntünk tegnap , nem lett volna értelme hogy azért felkeljenek ilyen korán.

   Az autóba ülve  Ádám, beállitotta a GPS-t ,  kitolatott az udvarról majd elidultunk haza, vagyis a családomhoz.
Anyáék ugy tudják hogy csak holnap megyünk, és nem nagyon örültek neki. De majd fognak örülni  mikor délután ott leszünk már.

    Ádám elinditotta a kocsiba a fütést , majd megkért hogy tegyek be egy CD-t , amin zenék vannak.

    Ádám az egyik kezét a kormányon tartotta , a másikat pedig összekulcsolta az enyémmel....
A

miről egy fotó is készült...

  Az idő eléggé lassan telt, félutnál megáltunk , venni valamit hogy együnk meg tankoltunk aztán folytattuk az utat.
   Nemsokára havazni is kezddett, és elléggé roszul lehetett látni . Ezért lassabban is mentünk mint előtte.

  Délután 15:06 perckor érkeztünk meg a családomhoz. Ádám leparkolt a kapú elé, majd kiszálva az autóból, bezárta.
Bementünk az udvarra , és az ajtó elé érve becsengettünk.
    Anya nyitott ajtót .

- Hátt ti ? Nem úgy volt hogy holnap jösztök?- kérdezte meglepődve.

- Ti ugy todtátok, de meg akartunk lepni!- mondtam.

- Hát sikerült! Úgy hiányoztatok!- ölelt meg minket anya.

- Ti is nekem!- adtam egy puszit az arcára.

   Belépve az ajtón a nappaliba mentünk. És apa akkor jött ki a konyhából.

- Szia!- mentem oda hozzá és megöleltem.

- Lányom, nem ugy volt hogy...- kezdett bele.

- De csak meg akartunk lepni titeket...- adtam egy puszit neki is.

- Hiányoztál...

- Ti is nagyon!- mosolyogtam.

- Gyertek üljetek le enni , biztos éhesek vagytok!- mondta anya.

- Bátyus itthon van?- kérdeztem

- Persze  a szobában, itt vannak Alexáék is...Ők is nem rég ettek ...- mondta.

- Felmegyek hoozzájuk hogy köszönjek, aztán pedig jövök enni!- mondtam és felfelé indultam a lépcsőn

- Gyere te is!- szóltam Ádámnak.

- Menjél , egy perc és megyek- mondta  és közben a telefonját nyomkodta.

    Bátyus szobájához érve , bekopogtam majd bedugtam a fejem, az ágyon ültek és valamit csináltak.

- Sziasztok!- köszöszöntem , majd beljebb léptem.

- Hugiii...- állt fel az ágyról Gergő és megölelt.

- Jaj... úgy hiányzoztál !- adtam egy nagy puszit .

- Mia... nem ugy volt hogy holnap jöttök?- jött oda hozzám Alexa is és ő is megölelt.

- Hát úgy tudtátok mind ,csak gondoltuk hogy meglepünk- mondtam .

   Mindenkit sorban megöleltem kivéve egy személyt , Ricsit. Úgy tettem mintha nem is lenne ott.

- Meddig maradtok?- kérdezte Erick

- Még nem tudjuk ...- vontam vállat.

- Remélem hogy sokat!- mosolygott Laura.

- Majd meglássuk- mondtam, és akkor lépett be a szobába Ádám.

- Helló haver!- fogott a bátyám vele kezett.

- Sziasztok- köszönt Ádám, majd  kezet fogott Erickel  és Ricsivel , akivel szemeztek is egy kis ideig.

- Megyünk le enni, aztán pedig majd visszajövünk...- néztem a többiekre.

- Mia... előbb beszélhetnénk a történtekről? Négyszem közt ha lehet...- szólt Ricsi.

- Nem hiszem, hogy lenne mi még miről beszéljünk.... Meg amúgy is már túl léptem rajtad, és van valakim...- mondtam ránézve.

- Hugi, és én erről mért nem tudok?- kérdezte bátyus .

   Hát igen nem szóltam még  se a szüleimnek, se a bátyámnak hogy ujra együtt vagyunk Ádámmal.