Miközben a haját bizgeráltam ö elaludt , a hasamon. Anya hozott be egy kis levest , amit halkan meg is ettem.
Bátyus is visszajött és leült mellém.
- Át fognak jönni a többiek!- mondta halkan.
- Rendben! .... Ricsivel is beszéltél?- kérdeztem félve.
- Igen! Nagyon kiborult mikor megtudta ezt az egészet. Reggel még a sulibol is el akart jönni, de mondtam hogy maradjon! És majd suli után jöjjön...- mesélte.
- Aham... ha ide ért beszélek
vele! - suttogtam.
- Mármint miről? - vonta fel a szemöldökét.
- Szakitok vele...
- Hugi , nem kell ezt tenned! Kiborultam mikor meghallottam ezt a dolgot , de ha te őt szeretnéd akkor legyen! Mindennél fontosabb a te boldogságod - puszilt meg.
- Biztos?
- Igen!
- Köszönöm!- mosolyogtam rá.
Aztán hirtelen kicsapodott a szobám ajtaja és Ricsiék léptek be.
Feléjük kapva a fejem, a számra tapasztottam a mutató ujjam ,jelezve hogy halkan.
Mire a mellettem alvó Ádámra néztek, és halkan jöttek oda hozzám.
- Jól vagy?- kérdezte Ricsi két keze közé véve az arcom.
- Jól vagyok, nyugi!- mondtam.
Lassan megfogva Ádám fejét felemeltem a hasamról , hogy tudjak kibujni alóla.
Felálva mellőle , betakartam őt és jeleztem a többieknek hogy menjünk ki a szobámból.
Kimenve , becsuktam az ajtót és bementünk bátyus szobájába...
- Úgy aggódtunk érted Mia!- ölelt magához Alexa
- Nyugi minden rendben van velem...- mondtam.
- Tudtam hogy nem kellet volna magadra hagyjalak a tónál...- mondta Ricsi.
- Ezt hogy érted, te is ott voltál ?- nézett Gergő kettőnkre.
- Igen, mikor oda mentem hozzád , ő is ott volt. Csak nem akartam hogy odajöjjön velem. Mert féltem hogy összeverekedtek...- mondtam.
- Amúgy megtudhatnánk, hogy mért nem örülsz kettönknek ?- kétdezte Ricsi.
- Tényleg most mi van?- kérdezte Erick.
- Hosszú téma !- ültem le bátyus ágyára.
- Van elég időnk , szóval halljuk !- mondta Ricsi.
Nekem nem lett volna energiam elmagyarázni ezt az egészet nekik , inkább Gergőre hagytam. Aki elmesélte nekik a Robis ügyet égész idáig...
- Mostmár értem!- fogta fel Ricsi.
- Nagyjábol én is!- mondta Erick.
- Ha már ezt igy megtudtuk, akkor lennétek szivesek elmondani azt a másik ügyet is ... ami miadt ilyen Mia?- kérdezte Alexa.
Gergő összenéztünk, mintha egymást kérdeznénk...
- Jó... elmondom! - néztem rájuk.
Méjlevegőt vettem és a kezemet tördelve, kezdtem bele ....
- Mig nem költöztünk ide , ott abban a városban volt egy legjobb barátnőm....- kezdtem bele és egy könycsepp gördült végig a az arcomon.
- Lizának hivták. Szinte már tesvérek voltunk annyira szerettük egymást... Bármi volt mindent vele beszéltem meg, nagyon közel álltunk egymáshoz. Egy nap nála voltam, akkor nagyon erősen meg volt fázva és eléggé rosszul nézett ki ,a szobájában beszélgettünk ,és hirtelen rosszul lett, melkasi fájdalma volt . Az anyját kiáltottam , és gyorsan bevittük a korházba... Az orvosok vizsgálatokat csináltak és kiderült hogy , tűdő gyulladása van.
Ott voltunk éjjel nappal vele a korházba, probáltuk felviditani mert hát eléggé, szomórú volt.
Még most is látom magam előtt az a sápadt de mégis , szép arcát.... nagyon sokat fogyott is...
Az orvosok szerint nagyon nagy és veszélyes volt a tüdőgyulladás ... és nem biztos hogy kibirja a szervezete
Sokszor volt , hogy elkapta őt egy nagy köhögés roham, épp hogy nem fulladt bele. Nagy láza is volt és erős melkasi fájdalma is... Lélegeztető gépre volt kötve.
Egyszer csak én meg Ádám voltunk bent vele a szobában, Az anyukáját felhivták hogy menjen be gyorsan a munkahelyére , eleinte nem akart . De meggyőztük hogy menjen, mert mi ott leszünk vele .
És hát elment.
Ott ültünk az ágya mellett, olyan rossz volt Őt úgy látni...
Majd egyszer csak megszólalt.
- Igérjétek meg ha meghalok, nem foktok sirni utánam. Hanem boldogan éltek majd...- idéztem Liza szavait.
- Nem mondj ilyet ! Fel fogsz épülni! - mondtam sirással küszködve.
- Hugi minden rendben lesz veled! Ha kimegyünk a korházból , megszervezzük neked a legszebb szülinapi bulit!- biztatta Ádám.
Liza egy mosolyt erőltetett az arcára .
- Szeretlek titeket! - mondta ki.
- Mi is!- pusziltam meg.
- Megkérhetnélek titeket, Hogy hagyjatok egy kicsit magamra? Szeretnék egy kicsit egyedül lenni- nézett ránk.
- Persze ! Bármi van itt leszünk kinn a szobád előtt- álltunk fel Ádámmal és elhagytuk a szobáját.
Kiérve kitört belőlem a visszatartott sirásom. És Ádám magához ölelt, és azt mondta minden rendben lessz. Ő tartotta bennem a lelket.
Aztán nemsokára egy sipolás hallottunk a szobából.
Ilyedten rohandtunk be... ahol az egyik gép sìpolt...
Ádám gyorsan az orvost kereste én peddig mellette áltam és ilyedtemben probáltam ébrezgetni Lizát, de nem nyitotta ki a szemeit.
Az orvosok nem tudták megmenteni....
Akkor abban a pillanatban én elvesztettem a legjobb barátnőm és Ádám pedig a hugát . És azóta nem vagyok önmagam ... hiányzik egy darab belőlem és ezt senki nem potolhatja soha... Mehalt ...meghalt és nagyon hiányzik - meséltem el a történteket sirva.
