Elsétáltunk egy közeli élelmiszer üzletbe, és a sorok között nézelődtünk.
Vettünk chipset,kólát,csokit és kinderboenót.
- Kérsz még valamit?- kérdezte Ádám rám nézve.
- Öm...gumicukrot!- jutott eszembe.
- Tényleg, hogy is felejthettem volna el. Mia legjobb barátja a gumicukor...- forgatta mosolyogva a szemét.
- Nem igaz mert te vagy az!- ellenkeztem.
- És ki a második legjobb?- kérdezte , miközben az édességekhez mentünk.
- Hát a gumi cukor!- mondtam mire ő felnevetett.
- Azt hiszem a picur nevedet , mától lecserélem arra, hogy ,, Az én gumimacim,,- mondta idézőjelt mutatva a kezével.
- Oké!- mosolyogtam rá.
A gumi maci mellé, még elvetttünk 2 üveg bort is, majd a kasszához mentünk fizetni.
Hazaérve hozzá fogtunk , megcsinálni a házinkat.
Ő segitett nekem az angolban én pedig neki a matekban.
Este 7 óra felé leültünk vacsorázni , Ádám szüleivel eggyüt.
Aztán pedig felmentünk Ádám szobájába.
- Mit nézünk?- kapcsolta be a tévét.
- Nem tudom. Válassz te, csak ne legyen horror...- másztam az ágyára a rágcsálni valókkal a kezemben.
- Nemrég jött ki egy jó film, romantikus-vigjáték beteszem azt!- keresett a téveben.
- Oké!- nyitottam ki a gumimacis zacskót.
Ádám elinditotta a filmet, majd kibontotta ez egyik üveg bort, és töltött két borospohárba.
Az egyiket felém nyujtotta , majd bemászott mellém az ágyba.
- Csin-csin!- mosolyogtam rá, és összekocintottuk a poharakat.
Miközben a filmet néztük , egy fojtában ettük, vagy csipszet vagy gumicukrot... És mellé ittuk a bort.
Jól éreztük magunkat...
A film vége felé, el is fogyott a 2 üveg bor.....és a hatását is éreztem a fejemben
- Nem vagyunk semmik!- mutattam fel az üres üveget.
- Csak jól érezzük magunkat, ennyi!- vont vállat.
- Túl jól érezzúk magunkat...- nevettem és közben mellé feküdtem.
- És még érezhessük is jobban magunkat - nézett rám.
Kérdőn néztem rá , mivel nem tudtam mit akar.
- Hát igy! - mondta és közben csikizni kezdte a hasam.
- Ne már! Tudod hogy nagyon csikis vagyok - probáltam eltolni a karját a hasamtól.
- Tudom!...De nem
érdekel - mondta.
- Fejezd be ! - sikerült eltolnom a kezét a hasamtól, és a hasára ültem.
- Imádom , mikor ilyen harcos vagy!- mosolygott rám, és megfogva a kezem közel huzott magához.
Mosolyogva nézett a szemembe , és alig volt két centi a szánk között.
Nem tudom mért, de hirtelen megcsókóltam.
Olyan jó volt ujra megcsókólni őt... hiányzott!
Szeretem őt! Hiányzott a csókja.... De hülye vagyok! Megcsokoltam a legjobb barátom!...Mi csak barátunk vagyunk... - ugrottt be és hirtelen elkaptam a szám az ővétől és lemásztam a hasáról.
- Ádám bocsi! .... Ne...nem tudom mi ütött belém! Sajnálom - hadartam és fel akartam állni az ágyáról. De ő megfogva a karomtól visszarántott . És ujra vele szembe találtam magam.
- Ne kérj bocsánatot ezért!- mondta majd megcsókólt.
Nem értettem, hogy most mi van. Hogy mi történik kettönk között. Semmit nem értettem...
Miután elváltak ajkaink , egymás szemébe néztünk. De nem szólaltunk meg... Végül én törtem meg a csendet...
- Most mi van köztünk? Mi történik mert nem értem...- kérdeztem.
- Nem tudom! De mikor megcsókóltál, úgy éreztem, hogy hiányzott már az
ajkad!... - mondta.
- És ...és - akartam kérdezni de nem tudtam.
- Azt hiszem hogy ujra beléd szerettem Mia, sőt talán el sem mult a szerelmem irántad! Mi lenne ha újra kezdenénk az abbahagyott kapcsolatunkat?- kérdezte.
Szavai hallatán elmosolyodtam...de azért mégis féltem egy kicsit...
- De mi lesz, ha nem fog müködni most sem! Lehet hogy csak a barátságunkat fogjuk evvel tönkretenni...- mondtam lehajtott fejjel.
- A mi barátságunkat nem teheti tönkre semmi és senki! Megprobáljuk mégegyszer együtt, ha most sem müködik... akkor továbbra maradunk barátok!- fogta meg az ajkam és felemelte a fejem.
- Rendben!- mosolyogtam rá.
