Vissza húz a múlt !...

47.

   Augusztus , 25. Kedd.

     Pont ma egy éves a közös gyerekünk Ádámmal.
Ma egy éve, hogy megszületett életünk értelme... a hercegnőnk, Liza.

   A nevét a legjobb barátnőmről kapta, és egyben Ádám hugáról...aki már nem lehet velünk, de mindig emlékezni fogunk rá.

    Reggel mikor megébrettem, Ádám még aludt mellettem.
Kimásztam mellőle az ágyból, majd átmentem a Liza szobájába.
A kiságyba néztem ahol , ott forgolodott.

- Jó reggelt hercegnőm!  - néztem rá , és mosolyogva figyelt engem.

- Gyere hercegnőm ! - vettem fel az ölembe .

- Boldog Születésnapot! - puszilgattam meg , mire kacagni kezdett.

 
- Menjünk keltsük fel apucit is- beszéltem hozzá , és visszaindultam a mi szobánkba.

   Ahogy beléptem a szobába , Lizát az ágyra ültettem és odafeküdtem én is.
  Liza gügyögve, négykézláb mászni kezdett, majd Ádám melkasát kezte csapkodni apró kezeivel. Én pedig mosolyogva figyeltem őt.

   Ádám kinyitotta a szemét majd mosolyogva nézett Lizára.

- Hát ki van itt? Hát ki van itt?- fogta meg Ádám Lizát és felemelte a levegőbe, maga fölé Lizát.

Liza pedig nevetni kezdett, imádja mikor a levegőbe tartjuk...

- Boldog Születésnapot kicsi hercegnő!- motyogott Ádám Lizához és megpuszilta.

- Megyek készitek reggelit- adtam egy puszit Ádám szájára , majd egyet Lizának is.

   Az ágyról lemászva , elhagytam a szobát , és a konyhába indultam.
A lepcsőn leérve, Mex már jött is  velem szembe.

- Jó reggelt Mex! Gyere , biztos éhes vagy már!- simitottam meg , majd az edényéhez mentem és raktam bele kutyakaját.

  Aztán a konyhába mentem  és kezet mostam. Majd hozzáfogtam reggelit késziteni. Előszőr a Lizájét , aztán bedig a miénket.

 
     A konyhapultnál készitettem a reggelit, mikor gügyögést hallottam nem messziről.

- Igen, ott van anya!-hallotam Ádám hangját .

     Megfordultam a hang irányába, majd odasétáltam hozzájuk.

- Há szia...- mosolyogtam rà Lizára, majd elvettem Ádámtól és betettem az etető székébe.

   Ádám leült az asztalhoz, én meg odatettem elé a reggelit.
Aztán leültem  Liza elé és etetni kezdtem...

   Aztán csörgött a telóm...
kihalásztam a zsebemből, majd felvettem a videóhivást.

- Szia drágám! Mit csináltok?- kérdezte anya a telefonból.

- Szia! Most reggelizünk...- mutattam a kamerába Lizát is.

- Há szia aranyom ! - szólt anya , és Liza bedig mosolyogni kezdett.

- Köszönj a maminak... - mosolyogtam Lizára , mire ő integetni kezdett a maga módján.

- Jáj egyelek meg ! Alig hiszem hogy már is 1 éves vagy!- mosolygott anya.

- A többiek merre vannak?- kérdeztem .

- Apád dolgozni, a bátyád meg nincs itthon, Alexánál van...- mesélte.

- Rendben akkor!

- Hagylak titeket enni ! Majd még később beszélünk...- szólt anya.

- Rendben, szia!- tettem le a telefont.

  
Miutàn megetetem Lizát , én is ettem.  Azután peddig felmentünk a szobába és átöltöztem...

  Aztán felöltöztettem Lizát
is...

  Miután kész lett Ádám is , Lizát betettem a baba kocsiba, És rátettem a pórázt Mexre.

    Bezárva a ház ajtaját pedig , elindultunk sétálni.
A parkba érve leültünk egy padra... Maxről levettem a porázt hogy menjen szaladgáljon egy kicsti.
   Ádámmal a padon ültünk, a hercegnőnk pedig a babakocsiból bámészkodott.

- Szeretlek titeket!- mondtam Ádám vállára téve a fejem.

- Mi is szeretünk! - mondta Ádám.

     Liza gügyögve bámészkodott... úgy imádom a hangját.

- Olyan édes- mosolyogtam Lizára.

- Édes mint az anyja! - puszilt a fejembe Ádám.

    Csendben ültünk és csak halgattuk a madarak csicsergését, és együtt voltunk, ez a legfontosabb.
   A csendet Ádám hangja, szakitotta meg.

- Mit szólnál egy kis tesóhóz?- nyújtotta a kezét Liza arcához , és megsimitotta.

- Ezt komolyan kérdezted?- néztem rá.

- Igen! Csináljunk mégegy gyereket! Hogy legyen egy nagy családunk... Minnél hamarabb...- mondta.

- Még tizenévesen azt mondtad hogy ha felnősz nem kell gyerek... most meg egyből kettőt szeretnél...- mondtam meglepődve.

- Az akkor volt drágám, ez meg most van. Minnél hamarabb kell még egy gyerek!- jelentette ki.

- Rendben, azon leszünk, hogy csináljunk mégegyet!- mondtam nevetve és ujra a vállára tettem a fejem.

- Még ma hozzá fogunk!- jelentette ki.

- Ahogy akarod!- mondtam nevetve.
 
          Végre úgy érzem hogy boldog vagyok... És nem is kell ennél több...

                        .......

       Mindig is egy családról álmondtam, és meg is kaptam.     
         Imádom őket ...♡

       

                           VÉGE!!!!