Gyerekkorom küszöbén

Kötelék

Rózsa , ibolya, orchidea ezek és sok más virág illata csapott meg egyszerre, ahogy beléptünk a kis boltba. Noah egyből az eladóhoz vezetett. Egy darabig ott állt és nézegette a pult melletti virágokat. Látszott, hogy döntés képtelen, így felém fordult segítséget kérve.
- Melyiket szeretnéd?
- Mi? Várj, mire vagy minek?
Mit sem törődve velem, kivett egy szál virágot a mellette lévő vázából.
- Ehhez mit szólsz, hogy is hívják liliom talán?!
- Ez éppenséggel krizantém, de mindegy.... De nem is fontos, elmondanád, hogy mért hagysz megint  figyelem kívül?
Nem is figyelve rám elment, hogy egy másik virágot hozzon. Most komolyan szórakozik velem. Ide rángat egy virág boltba anélkül, hogy bármi  magyarázatot adna csak azért, hogy segítsek neki virágot választani. Régen sem volt kóser, de én sem, hogy azt hittem, megfog változott. Nem úgy mint én. Ahogy felém közeledett komoly fejjel méregette az épp kezében lévő Gerberát. Elég vicces fejet vágott, mitől elmosolyodtam.
- Ez nem margaréta!?
-Ez gerbera.
- Biztos? Nem orchidea, tudod az az unalmas, egyszerű virág, amit általában adni szoktak.
- Nem. De ha te, ezt akarod legyen az a neve.
Visszamentünk a pulthoz, ahol az eladó már jó ideje figyelt minket, vagyis Noah bénázását.
- Ezt a orchidea szeretném. - majd lerakta a pultra a gerberát.
- Csak nem a barátnőjének veszi, ezt a gerberát!!!!
Már nyitottam a számát, hogy ellenkezzek, de Noah magához húzott és helyettem is választ adott.
- De igen. - erre csak magcsaptam a karját, hogy ne beszéljen hülyeséget, mire csak furcsán nézett rám, majd a pultos felé fordulva komoly fejjel ennyit mondott:
- Ez  orchidea, biztos vagyok benne!
- Bocsánat, de nem, ez nem az.
- De igen, nem vagyok hülye, és felismerem a virágokat. Tudom, hisz kényszerítettek rá, hogy megtudjam különböztetni őket.
Erre a beszólásra kitört belőlem a nevetés, mire a pultos csak furcsán nézett ránk.
- Rachel, ne neves, mondd, hogy igazam van és nem vagyok hülye.
- Így van igazad van, te hülye vagy.
Erre a pultos velem együtt kezdett el nevetni.
- Mi, ne már! Elvesztegettem 2 hetet arra, hogy bemagoljam ezeket a szarokat erre kiderül, hogy rosszul tudtam. Pedig olyan biztos voltam magamban.
- Miben? Az előbb is nem tudtad a nevét, plusz, ha figyeltél volna már egyszer mondtam neked. Meg akkor, minek gondolkodtál annyit a virágon?

Erre a pultos is kíváncsian fordult felé mire ő kihúzta magát és csak ennyit mondott.
- Nem tudom.
Egy darabig bambán néztünk rá, majd kitört belőlünk a nevetés, mire ő is elmosolyodott. Végül sikeresen megvettük a gerberát! Noah megint megfogta a kezem, majd úgy folytattuk az utat. Annyira elbambultam a virág csodálásában, hogy észre sem vettem, hogy abba az utcába kanyarodtunk be, ahol a házam van. Ez a legjobb lehetőség arra, hogy elkezdjem faggatni, hisz mikor máskor ha nem most.
- Noah, elárulod már, hogy mégis hova akartál vinni engem?
- Jah az - itt mintha egy kicsit elsötétült volna a tekintete, de gyorsan mosolyt csalt az arcára - Csak haza akartalak kísérni.
- Hazudsz! Ismerlek ki vagy, és ha nem akarod megmondani, türelmes leszek csak ne hazudj, mert, azt nem szeretem.
- Köszi, de tudod én csak nem akarok neked fájdalmat okozni.
- Te.... nekem... fájdalmat az lehetetlen.
- Remélem, majd akkor is ezt fogod mondani.
Nem értettem mire gondol, vagyis nem merek arra gondolni. A hangulat kicsit kínos lett, így egy  másik dologról érdeklődtem, ami már egy ideje  kíváncsivá tett.
- Szóval, minek is kellet bemagoljad a virágok fajtáit, kevés sikerrel?
- Azt, az öreg nyomta belém azzal, hogy később még hasznomra válik, ha netán eltévednék az erdőben  magamba maradva és nem lelném a kiutat. Komolyan, mint egy túlélő játék. És, ha nem tudtam mindig egy könyvel dobott meg vagy rám uszította a hülye dögöt. Eltudod hinni egy farkas kutyát uszít a saját unokájára, aki csak hat éves volt csak, mert nem tudott pár gazt megjegyezni.
Valahogy el tudom képzelni, ezt a jelenetet, ahogy ott vannak a könyv előtte nagyapa az egyik kezében a könyv, míg a másikban a kutya póráz. Ettől megint rájött a nevetés. Úgy tűnik családi vonás a hülyeség.
- És a virág minek?
- Azt, neked vettem, ajándékba, hogy újra találkoztunk. De most mennem kell, holnap folytatjuk.
Megpuszilta a homlokom, majd tovább futott ahol egy fekete limuzin, mintha várta volna. Beugrott, majd el is hajtottak. Én még egy darabig ott álltam, mint egy szerencsétlen a házam előtt. Nem tudtam hova tenni a puszit, ezért jobbnak láttam bemenni.