Gyerekkorom küszöbén

Üveg szem

Már fel voltam készülve arra, hogy a beton földbe csapódok, de ehelyett valakinek a mellkasára landoltam, aki szorosan átkarolt. Megpróbáltam elszakadni a szorításából, hogy legalább az arcát láthassam rejtélyes idegennek, de nem hagyta. A fejemet a mellkasába fúrva álltam, mikor egy émelyítő illat csapta meg az orromat. A hányinger kerülgette, a lábaim remegtek de továbbra sem eresztett, helyette elkezdett kuncogni.
- Annyira szórakoztató vagy Rachel.- mondta dermesztő hangon, amitől megrémültem. Nem tudtam ki, de éreztem , hogy veszélyes. Egyre jobban próbáltam kiszabadulni a szorításából de nem engedett el. A sírás kerülgetett, amikor nyöszörgést hallottam meg abból az irányból , ahol alig pár másodperce megbotlottam.
- Te..... görény, ezé...rt meg...fizetsz...! - vált egyre tisztábbá az előbbi nyöszörgés
- Le vagyok nyűgözve, hogy még életben vagy. A magad fajta patkányok valóban mindent túl élnek. De ne félj, ha már voltál olyan kedves, hogy életben maradtál mi lenne ha szórakozzunk még egy kicsit.- fagyos hangja átjárta az egész helyet
- Menj a pokolba a játszadozással együtt.- ordította továbbra is a földön heverő illető
- Ez aranyos. Nyugi amúgy is oda tartottam de előtte még téged is oda juttatlak. Találkozunk odaát! -mondta nevetve, mire a szorításán lazított, amitől ki tudtam szabadulni. De még mielőtt elfuthattam volna egy pisztolyt rántott elő és a szemem láttára lőtte le a földön heverő személyt. A hold fénye volt az egyetlen ami megvilágította azt az emberektől elzárt helyet. Tisztán látszódott ahogy az eddig is fekvő ember, hátra dobja fejét, körülötte pedig vörös tócsa keletkezik. Oda akartam kapni a kezem, mikor észrevettem, hogy a ruhám, ahogy a két tenyerem is csupa vér. Lefagytam, a lábaim össze csuklott és a földre estem. Ekkor a hátam mögül nevetés tört ki belőle. Kábultan fordultam felé amikor megláttam smaragd zöld szemeit ahogy ragyogtak az őrület határán.

- Most mért nézel így rám Rachel? Hisz mondtam még találkozunk.- nevette el magát ismét, akár egy pszichopata . Vissza pillantottam a vértócsában lévőre, a könnyeim pedig elkezdtek leperegni az arcomon.- Mi az? Csak nem megsajnáltad? Ezt a férget, akibe még te is bele rúgtál az előbb.- mondta továbbra is mosolyogva
- Nem....én nem... csak nem láttam és...és - erőltettem ki hangot magamból
- Ne álltasd magad, nincs értelme. Na de ideje abba hagyni a locsogást, mert lassan a zsaruk ide érnek. Állj fel és mozgás, nincs kedvem még takarítani is, azt majd más elintézi. - a hangja ismét nyugodt volt, bennem pedig felment a pumpa
- Miért? Miért teszed ezt velük...velem? Mit ártottunk neked?- álltam fel és elé léptem elrejtve a félelmemet
- Ostoba kérdés. Velük ez csak üzlet, nincs nagy jelentőségük de veled teljesen mások a terveink. Én ha kell itt helyben lelőnélek, ahogy a pasit is az előbb, csak sajnos van valaki aki minden áron találkozni akar veled.
- Ki az?- ordítottam kétségbeesetten.
- Nyugi, már vár téged.- nyúlt a kezem felé, de elcsaptam
- Nem megyek! - mondtam hisztérikusan
- Azt hiszed, hogy ez tőled függ aranyom. Imádni való a kétségbe esett pofikád.
- Ne, kérlek! Ne csináld ezt Dake! - könyörögtem - Nagyapáék bíztak benned, akkor miért?
- Tudod az emberek rém egyszerű teremtések, elég pár jó szó és már meg is bíznak benned. Utána soha nem gondolnák, hogy hazudni fogsz nekik. Hát nem mókás- nevette el ismét magát- Na de ennyi csevegés elég is lesz, ideje menni- ekkor hirtelen egy éles fájdalmat éreztem meg a fejemet. Láttam ahogy a zöld szempár fagyosan mered rám, majd minden elsötétült.

Noah szemszöge:

Már lassan egy órája annak, hogy Rachel eltűnt. Hiába kerestem minden hol, semmi nyomát nem találom. A telefont sem veszi fel, aggódom. Ráadásul az előbb száguldott végig két mentő autó az utakon, amitől nagyon rossz előérzetem támadt. Miért hagytam, hogy magába menjen? Miért nem futottam utána? Utána kellet volna menjek....Pedig ígértet tettem magamnak, hogy megvédem. De most nincs időm szomorkodni, meg kell keressem Rachelt bármibe is kerül, de ehhez én magamba kevés vagyok. Szólnom kell a többieknek is, de a telefonom már lemerült. Csak remélem, hogy Rachelnek semmi baja nem esett.
Egy percre se álltam meg pihenni, csak futottam és futottam egész hazáig. Mikor oda értem, konkrétan beestem az ajtón a nagy lendülettől. Bent mindenki a kanapén ült és várt ránk. Ránk. De csak én jöttem, a francba. Láttam rajtuk, hogy össze zavarodtak és a szemükkel Rachelt keresték. Carlos azonnal felpattant és felém jött.
- Hol van Rachel? - kérdezte zavartan
- Nem tudom.- válaszoltam tartva a szemkontaktust
- Hogy érted, hogy nem tudod!- ugrott fel Nancy a kanapéról
- Mi történt?- kérdezte Danken is
- Nem tudom. Beszélgettünk amikor azt mondta valami zajt hallott majd elfutott. Mire utána szaladtam addigra eltűnt.
- Hagytad, hogy egy hang, zaj vagy rohadtul nem tudom mi után szaladjon az este közepén magába?- kérdezte Carlos idegesen, mire válaszolni nem tudtam. Nincs értelme mentegetőzni, így csak biccentettem egyet. Carlos pedig teljes erejéből behúzott nekem egyet , mire nekiestem a falnak.- Mégis mit képzeltél. Ha bármi baja lesz a te lelkeden szárad.
- Fejezzétek be, mind ketten! - csapta meg Nency Carlos fejét- Noah nem tehet róla, nem tudhatta,hogy ez lesz. Nincs értelme hibáztatni.
- Hagyjuk most a hibáztatást, és inkább kezdjük el keresni. - mondta Danken- Noah biztos vagy benne, hogy minden hol megnézted?
- Igen. Hívtam is de a telefonja ki volt kapcsolva. Az összes közelben lévő környéken, utcán kerestem már de hiába. Sehol sem volt.
- Ha nincs a közelben, akkor valószínűleg messze mehetett.- gondolkodott hangosan Danken
- Szép..ha nincs a közelben akkor távol van tőlünk. Ügyes vagy zsenikém- vágta rá Nancy
- Ne kezd megint, most nem alkalmas. Meg amúgy én legalább használom is ami ebben van. - mutatott a fejére- Nem mint te. - vágott vissza Danken
- Ja. Mondjuk mire?- kérdezte szórakozottan Nancy, de válasz helyett csak homlokon pöckölték
- Ezzel nem megyünk sokra. Van még valami.....bármi, hátha segíthet? - kérdezte Danken
- Nincs.......vagy várj, egyik alakalommal pár mentős autó száguldott végig az utakon. Baleset talán vagy nem tudom, de nagyon rossz érzésem volt ezzel kapcsolatban.
- Mentő autó...hm-gondolkodott Danken, majd Nancyre nézett- arra gondolsz amire én?
- Mégis honnan a francból kéne tudjam mire gondolsz húgyagyú!- vágta rá Nency
- Néha nem értem, hogy tudtalak beléd szeretni. Mindegy. Nézd ha voltak ott mentősök akkor valószínűleg rendőrök is ott kellet legyenek.....tehát- utalt rá Danken
- Tehát....., ha baleset történt akkor a rendőr kapitánynak tudnia kell róla. Menjünk apához - lelkesedett fel Nancy
- Pontosan. Ez az én Watsonom.- szórakozott Danken
- De várjatok már lassan éjfél is elmulott, biztos jó ötlet ilyenkor menni. - kérdeztem
- Nem, de apáról van szó szóval no problem.- mosolyodott Nancy
- Aha. - szólalt meg Carlos is aki eddig csendben hallgatta a beszélgetést
- Na akkor mi most léptünk, holnap vagyis inkább reggel találkozunk.- mondta Danken
- Ja, és ha apán múlik akkor Rachellel együtt.- mondta Nancy- Addig is ti szóljatok nagyapának, minden segítő kézre szükség lesz és a távol létemben nincs bunyó vagy elintézem, hogy két hétig csak mankóval járjatok.
- Rendben.- vágtuk rá egyszerre Carlosal, ezzel együtt pedig Nancyék elmentek, mi pedig kettesben maradtunk.
- Ki fog szólni nagyapának?- kérdeztem
- Szólók én, te addig borogasd le az arcod, mert annak holnap nyoma lesz.
- Rendben.- mentem a szobám felé, de a lépcsőnél megálltam. - Remélem semmi baja nem lesz Rachelnek.
- Én is - majd bement a szobájába

Sziasztok! 😁Itt a kövi rész ami hát......hogy is mondjam érdekes lett. Egyre inkább kezd beindulni a sztory ezzel együtt lerepül pár titokról a kendő. De azok még odébb vannak. Remélem tetszett a rész, ha igen votez vagy kommentelj. Jövő héten pedig érkezik a folytatás. Addig is bye bye 😘