Gyerekkorom küszöbén

Puzzle darabok

Carlos szemszög: 

Nancy álmának beszámolója után, ahol is döglött békák ugráltak, volt egy olyan érzésem, hogy lassan az egész társaságunk kezd megbolondulni. Bár eddig is tudtam, hogy maga Nancy nem kóser és csak  Danken az aki képes visszahúzni a valóságba, még mielőtt egy hirtelen ötlet vezérelve legigázza a Földet, egy értelmetlen indok miatt, most mégis kezd nagyon a ló túl oldalára esni, és sajnos nem ő az egyetlen. Ahogy az imént főzött kávémat szürcsölgettem, a társaságunkra néztem. Mindenkin nyúzottan itta a kávét, közben elvoltak a maguk gondolataikkal. A fáradtság, és az aggódás nyomait véltem mindegyiküknél felfedezni, és valószínűleg én is ugyan úgy nézhettem ki, vagy még rosszabbul. Mindenkit megviselt ami tegnap történt, és még magam sem tudom nagyon felfogni az alig 10 órányi eseményeket. Amikor hosszú idő után Noah magába tért vissza, szorongás tört rám és éles fájdalmat éreztem. Megijedtem, attól amit fog mondani, hisz látszott rajta, hogy mennyire kétségben van esve. Miután elmesélte a történteket intenzív fájdalom járta át a testem, és ész nélkül behúztam Noahnak alaptalanul. Rajta vezettem le a dühöm, pedig nem tehetett róla. Talán ha én lettem volna ott akkor nem történik meg, vagy akár változatlan maradt. Nem tudhattam és nem is tudom. Egész éjjel egy szemhunyásnyit sem tudtam aludni, és azon agyaltam, hogy mi lett volna, ha én mellette vagyok. Reménytelennek és tehetetlennek érzem magam, hogy még annyira sem voltam képes, hogy megvédjem azt aki a mindent jelenti nekem. Szánalmas vagyok, és erre csak akkor jöttem rá, mikor látom nem csak engem visel meg ez az egész. Fogalmam sincs már mikor, de egyik napról a másikra az én szürke világomban megjelentek a színek, illatok, érzelmek, amiket kincsként őrzök. Ezért soha nem lehetek elég hálás, hisz az nap, azon a bizonyos nyári délutánon megmentett a magánytól, ami még most is tart. Éppen ezért most rajtam a sor, hogy megmentsem őt, de előbb még had rendezzem le a számlám. Ezzel a lendülettel, meghúztam a bögrében lévő kávé maradékot, és Noah elé álltam. 
- Hé. Üss meg!- mondtam parancsoló hangon 
- Mi van? Mért?- kérdezte meglepetten, mire a többiek is felénk fordultak
- Tegnap dühös voltam, és behúztam neked egyet. Bocsi ezért, és most azt szeretném, hogy te is behúzz , hogy egyenlítsünk.
- Jogosan ütöttél meg tegnap, szóval ne szabadkozz. A helyeden én is ezt tettem volna, de nincs értelme megütnöm téged.
- Ne izélj itt, csak üss meg.- makacskodtam 
- Mért akarod, hogy ennyire megüsselek?
- Bűntudat csökkentés.- mondta helyettem Danken
- Kinek?- kérdezte Noah
- Szerintem magának, de ha még sokat veszekedtek itt, hogy ki üssön meg kit, én szívesen megteszem ezzel a bögrével.- mondta Nancy , hangja pedig komoly volt, mire mind a hárman hátrébb léptünk egyel. Noah vonakodva, de végül csak megütött. Az ütés szánalmas volt, erőtlen és gyenge. 
- Most már elégedett van?- kérdezte
- Fogjuk rá. 
- Ja, ja , én is örülök,meg minden, de nem térhetnénk végre a tárgyra, mégpedig van egy sokkal sürgetőbb ügyünk is.- kezdte Nancy
- De igen.- vettem én is komolyabbá a figurát.- Először is vázoljuk mit tudunk ? - kérdeztem
- Jó formán semmit- válaszolt Danken,amire Nencytől egy szúrós pillantást kapott
- Na, nyugi. Ne öld meg a pasid,hisz igaza van.-kezdtem csitítani Nancyt, mire Noah elment a konyháig és a kezembe dobott egy csomag nyugtatott
- Nesze, ettől egyenlőre elkerüljük a vérontást. - mondta Noah szórakozottan
- Haha, nagyon viccesek vagytok- sértődött meg Nancy - Na, ne csináljátok már, hogy tényleg be akartok nyugtatni. Danken mondj valamit.      
- Mindenki érdekében ez lesz a legjobb.- mondta Danken is mosolyogva
- Még te is elárulsz, a barátnődet!!!- akadt ki teljesen
- Ez csak óv intézkedés, még mielőtt olyat csinálsz amit szeretnél csinálni csak illegális,- magyarázkodott Noah
- Utállak titeket, remélem miután ennek vége megtámad titeket egy borz.- fenyegetőzött Nancy 
- Jó, jó na de tessék, csukd be a szemed szépen és idd meg a pirulát.- nyomtam a kezébe a pirula szemeket. Kezdetben egyet akartam neki adni, mivel amúgy is fáradt volt, de Noah és Danken egydöntetűen megállapítottuk, hogy egy szem jócskán kevés, így végül kapott hármat. Biztos ami biztos alapon. A nyugtató túlzottan is jól hatott, így alig 10 perc után, a fáradság miatt is de elaludt. Nagyjából akkor érkeztek meg Nagyapáék is.
    Elöl jött nagyapa egy csomó fontos aktát nézegetve, utána pedig a Ryan rendőr kapitány aki egyúttal Nancy apja. Ezt látva Danken megfeszült és elkezdett tisztelegni neki. Noah és én kérdőn néztünk rá, aki csak továbbra is megfeszülve tisztelgett rezzenéstelen arccal. Nancy apja, Ryan csak egy lesajnáló tekintettel nézett rá, majd beljebb jött, kezet rázni velünk. Nehéz lehet bevágódni a barátnőd szüleinél, főként ha az illető barátnő Nancy. 
-Látom mind itt vagytok, vagyis majdnem -kezdte nagyapa egy szomorú mosollyal - Sittem ahogy csak tudtam, csak sajnos még volt pár dolog amit el kellet intézzünk Ryan kapitánnyal. 
- Azokra az aktákra gondolsz? - kérdezte Noah kíváncsian, mire nagyapa az egészet az asztalra terítette. 6 különböző dosszié volt, mindegyiken különböző személyek adatai, fotói. Egy egy pillantást vetettem mindegyikre, majd érdeklődve fordultam nagyapáékhoz.
- Ezek a lehetséges gyanúsítottak. Valamelyikük volt elég merész, hogy elrabolja az én szeretett unkám. - szorította ökölbe nagyapa dühösen a kezét, mire mi is dühösen néztünk magunk elé, erre  Ryan csak nyugtatás képen nagyapa  vállára tette a kezét.
- Na, na megértem, hogy dühös de kérem tartogassa későbbre. Most a legfontosabb, hogy rá jöjjünk ki a tettes. Fiam- fordult Noah felé - te ott voltál a helyszínen , nem ismersz fel véletlenül valamelyiket?       
- Sajnos nem. - szomorodott el Noah- De amúgy ezek kik? 
- Ezek azoknak a személyek akik nemrég szöktek meg a börtönből, de ha nem ismered fel, akkor úgy tűnik kénytelenek vagyunk egy az ön ötletét felhasználni, uram.
- Nos, valóban.
- Meg magyaráznád, ezt hogy érted?- kérdeztem nagyapát
- Az ellenségeket túl könnyű szerezni, így nem épp dicsekvés képen, de én is dúskálok belőlük bőven. Éppen ezért, mivel sok van, emlékszem is rájuk, de ezek akik itt vannak nem tartoznak közéjük. Sajnálatos módon, de tegnap mikor hívtatok, hogy Rachelt elrabolták, volt egy gyanúm, akik tehették. 
- Kik? Nagyapa mond már, hogy ki volt az az átkozott!- húztam fel rajta magam
- Pontosan még magam sem vagyok tisztában vele, de végig gondolva, csak olyan lehet aki a teljes családomat ismerte ráadásul azt is tudta, hogy elutazok, így nem hagy más választást, mint, hogy arra gondoljak, hogy valaki el árult. 
- Áruló? Ez ésszerűnek hangzik, de valami mégis csak furcsa.- gondolkodott Danken
- Mire érted?- kérdezte  nagyapa 
- Hát, ha maga annyira fontos személy, hogy olyan sok ellensége van, akkor miért minket figyelt meg és nem magát? 
- Ez valóban furcsa. - értett egyet vele Noah- Mi köze van Rachelnek ehhez? 
- Annyira nem is. Én is hasonló képen tennék, ha az egyik ellenségemnek rosszat akarnák, vagy mondjuk megzsarolnám.- gondolkodott Nancy apja
- De nem zsarolt meg egyikünket sem! Akkor mért?- kérdeztem
- Csalinak, vagy bosszúból- sóhajtott nagyapa, majd a falón lévő képre nézett. - Már tudom ki volt az. Mondjátok Dake hogy viselkedett mostanában?
- Dake? nekem normálisnak tűnt - válaszolt Noah
- Nekem is, még figyelt is ránk, ahogy kérted- akadtam meg és villámcsapásként ért a felismerés. Dake az a rohadék volt? Eluralkodott rajtam a düh, és az ajtóhoz siettem, de Danken megragadta a karom és vissza rántott. - A francba!
- Dake volt egész idő alatt? - akadt ki Noah is 
- Nem hiszem. Még ha képes is lett volna az árulásra, nincs oka elrabolni Rachelt. Valószínűleg a háttérbe más rángatja a szálakat. 
- Jó, de az ki?- kérdezte a kapitány úr 
- Még utána kell néznem pár dolognak, hogy biztosra menjek, de nagy eséllyel  Wiliam Carter, Dake apja. 
- Az ki?- kérdeztük egyszerre 
- Annyi bőven elég róla tudni, hogy egy irdatlanul mocskos,gerinctelen ember, aki bármit képes elkövetni a bosszú érdekében. 
- Jó, ezzel megvagyunk, de még mindig nem tudjuk, hogy hol vannak?
- Nem. Azt az ember ismerve, direkt a legnyilvánvalóbb helyen van.
- Hol? Dake házánál?- kérdeztem 
- Bár valóban könnyű lenne, de nem. Készüljetek, mert utazunk a nyári nyaralóhoz. - mondta nagyapa ünnepélyesen 
-  Akkor nyomás azonnal!- álltam fel , de nagyapa intett, hogy üljek vissza, nehezen de megtettem-  Most mi van? Azt hittem megyünk!
- Fegyvertelenül akarsz a csatába rohanni? Akkor hajrá, de vigyázz, mert ott hagyod a fogad
- Nem. De így bármelyik pillanatban megölhet Rachelt.
- Nem fogja, bármennyire is görény, vigyázni fog rá. Nem fog ártani az ő " prédájának". 
- Elég jól ismeri ezt a személyt, uram - érdeklődött Ryan parancsnok 
- Mindenkinek vannak sötét múltjai az életben, az enyém az, hogy megismertem ezt az embert. 
- Na de akkor mikor is megyünk?- kérdezett rá Danken 
- Előbb meg kell szervezni a mentő akciót, amit remélem kapitány úr rendez- erre csak az említett személy bólintott és kiment telefonálni, mikor vissza jött felmutatta a hüvelyk ujját ezzel pedig nagyapa folytatta - 1 hét múlva tehát végre hajtjuk.
- Egy hét!!! Az rohadt sok idő- akadtam ki
- Hamar elrepül az, addig is foglaljátok el valahogy magatokat- mondta nagyapa, majd bement az irodájába
- Nos, hallottátok. Kénytelenek lesztek 1 hetet várni, addig is próbáljátok elterelni valahogy a figyelmeteket . Ja és még valami, mit műveltetek a lányommal?
- MI?- lepődtünk meg egyszerre
- Ap-akarom mondani Ryan kapitány, mi csak nyugtatót adtunk a lánynak. - mondta Danken hulla sápadt arccal
- Nem szerettük volna, hogy olyat csináljon, ami illegális idő nap előtt- próbáltam magyarázkodni 
- Hm. Nos, valóban helyes döntés volt.- nézett ránk szigorúan, mire a bóktól kicsit lazítottunk- Akkor ha már voltatok olyan tökösek, hogy ezt így az arcomba mondtátok, titeket jár a megtiszteltetés, hogy felkeltsétek- mosolyodott el gúnyosan, mire mi teljesen ledermedtünk - Sok sikert hozzá, és próbáljatok életben maradni- búcsúzott el tőlünk, majd kiment, mi meg ott maradtunk az alvó oroszlánnal.