Gyerekkorom küszöbén

Találkozás

Már egy hete lassan annak, hogy megtudtam Noah titkát. Mégpedig az Carlos holléte volt. Ebben az egy hétben, hiába tiztázodtak a dolgok Noah a történtek után még mindig magát emészti, és továbbra is kerül. Igy a suliban ismét magamra maradtam. Délutánonként azonban mindig Carloshoz megyek. Ott akarok lenni amikor felébred. Bárcsak már felébredne, annyi mindent szeretnék neki mesélni. Konkrétan mindent, amit eddig végig magamban őriztem. A fájdalmat, csalódottság, magányt de a jó dolgokat is a tapasztalataimat, hogy mik segítettek átvészelni azokat a nehéz időket. Kinézve az ablakon  már látszottak a fákon a nem túl távoli tél nyomai, de az idő mintha csak marasztalni akarná a nyár kellemes melegét. Csak még egy kicsit maradj velem, ne siess annyira. Olyan mintha ezeket suttogná a szélnek. Csengetéskor a diákok kihasználva a lassan végéhez közeledő meleget, az udvarra mentek. Én a helyedben maradva figyeltem, ahogy az osztály társaim egyszerre probálnak kijutni az ajtón. Ekkor egy pillanatra találkozott a tekintetem Noahval. Ő gyorsan el is fordult, ugyanis egy lány konkrétan rá ugrott. Meglepve néztem, ahogy a lány Noah karját ölelgetve magyarázott valamit. Noah pedig minden szaván nevetett. Valahogy össze illettek. Mikor észrevették, hogy figyelem őket, Noah zavartan kimenet az osztályból maga után húzva a lányt. Sokkoltan bámultam magam elé, és próbáltam emlékezni a lányra de semmi. Nem ismerem.
- Tudod, nem lennék a helyedben.
A fejemet felemelve vedtem csak észre, hogy egy lány áll mellettem. Ő is épp az ajtót bámulta ahol nemrég Noah lépett ki azzal a szőke hajúval.
- Te ki vagy?
-Most szivadtsz ugye. Lassan már egy éve osztály társak vagyunk és nem tudod a nevem. Ez azért fájt.
- Bocsi, de tényleg nem emlékszem rád.
- Nem csoda, mert folyton a teloddal szórakozol, órán meg az udvart bámulod. Na jó ide figyelj, mert csak egyszer mondom el,Nancynek hívnak.
-Rachel - mutattam magamra.
- Tudom. Veled ellentétben én tudom kikkel töltöm el minden nap 7 órát. Na de ez most nem lényeg. Ti jártatok az új gyerekkel?
- Mi? Noahra gondolsz. Dehogy is csak barátok vagyunk.
- Hát nekem nem úgy tűnt, elvégre elég sokszor pillant rád órákon.
- Csak kébzelödsz. Meg mint már mondtam, CSAK barátok vagyunk.
- Ha te mondod. De akkor gondolom nem vagy kíváncsi rá mégis ki lehet az a lány akivel az utóbbi időben eggyüt lóg Mr. Csak barát. Vagy netán tudod?
- Miért kéne elmondanom neked? Csak nem tetszik Noah?
- Ha, meg a fenét. Nem jönnek be a szőkék. Meg amúgy is olyan kamu a mosolya. Mintha valamit titkolna.
- Nem titkol semmi.
-Ha ez igaz lenne akkor tudnád a csaj nevét. De nem tudod!
- Honnan veszed.
- Mert nem ez az első alkalom, hogy látom őket eggyüt. De a rekreációdból ítélve neked igen. És hiába probálnád látszott a meglepettséged.
- Jól van, tényleg nem tudom ki a lány oké. És most mit fogsz csinálni?
- Kideritem az igazat! És te jössz velem!
- Mért kéne egy olyannal menjek akivel még csak most beszélek először.
- Ne miattam gyere, Noahért. Vagy nem vagy kíváncsi.
Hiába probálnám tagadni, valóban érdekel, hogy mi is van kettejük között.
- Jó menjünk. De már valószínűleg messze járnak, hogy fogjuk így megtalálni őket?.
- Na ez a beszéd! És ezen ne fájjon a kis tudatlan fejecskéd megvannak a módszereim. De most siessünk mielőtt becsengetnek.
Először az udvartba mentünk, remélve hátha ott vannak. De Nancy, hamar atnézve a terepet vissza ment a suli épületébe egyenesen a diák tanács termékhez, meg sem várva engem. Mire én is oda értem épp a zárt probálta feltörni.
- Hé! Mit művelsz?
- Nem látod, betörök a terembe. Ott van az összes diákról szóló akta. Valószínűleg ott megtudhatjuk a lány nevét, és a titkait.
-De ha meg tudják akkor kicsapnak.
- Csak akkor, ha megtudják. Ne csak állj ott, hanem segíts.
Feladva a lakat feltörését, neki futva próbálta lábbal betörni az ajtó de meg sem mozdult. Ha továbra is vacakol vele akkor tuti lebukunk. Szerencsénk volt, hogy a diákok ritkán járnak erre. Épp kezdtem volna pánikolni mikor is észre vedtem valami furcsát. Félre állítva Nancyt a kilincshez emeltem a kezem és lenyomtam. Az ajtó pedig kinyilt.
- Te hülye! Meg sem nézted, hogy nyiva van e?!
- Azt elfelejtettem a nagy lendület miatt. Na de most siessünk mert lassan csengedtnek.

Ketté válva kezdtük el keresni a diákról szóló iratokat. Nancy othonosan mozgott, minta már járt volna itt, elenve velem aki majdnem eltört egy vázat az idegességtől. Kezdtem egyre bizonytalanabbá válni. Hisz az ilyen iratok nem az igazgatóba kellene legyenek? Az lenne a normális nem?
- Nézd meg az elnök fiókját. -  ez volt az utolsó renényem. Ha itt sincs akkor nekünk végünk.
- Nem tudom le van zárva.
Az ajtó akkor kinyilt és maga az elnök jelent meg.
- Ti mégis mit kerestek itt?
Csak némán néztem rá. Nekünk végünk. De Nancy velem ellentétben nem volt meglepve, sőt inkább még őrült neki.
- Danken csak, hogy itt vagy. Gyorsan a kulcsot.
- Te ismered őt?
- Ő a diák elők, és egyben a szomszédom. Plusz mindig ide jövök ha nincs kedvem órára menni. Jót lehet itt aludni, hisz nem igazán jár erre senki.
- Akkor ezért mozogtál itt olyan kényelmesen.
-Jep. De most nem ez a lényeg, Danken siess, vagy becsengetnek.
- Mit is akartok igazán? A kulcsról pedig tegyél le, nem adom.
- Láttad Noahval azt a csajt? Öt jöttünk ki deríteni. Eléggé rá van akadva.
- És miért is érdekel titeket Noah. Törődjetek a magatok dolgával.

Én csak szó nélkül hallgattam a beszelgetésüket de csak eddig tartott.
- Kérlek. Noahval régi jó barátok vagyunk, de mostanában alig beszéltem vele. Én csak tudni akarom, hogy mégis kik a barátaik. És, hogy milyen a kapcsolata azzal a lánnyal. Ha már lassan engem elfelejt.
- Rachel vagy igaz. Nyugi mégha nem is beszél veled, mindig csak rólad áradozik. Segíteni akarok nektek, de szerintem ez akkor sem tartozik rátok.
- Kérlek Danken! Ne légy köcsög.
- Rendben... de csak annyit mondhatok el, hogy ő az a lány aki a kék festéket öntötte az igazgatóra. És onnantól kezdve elég sok időt töltött Noahval. Csak ennyit tudok.
- Ő volt akkorról?
- Igen.
- Csak ennyi? Többet nem tudsz mondani?
- Ez is bőven elég nektek, de most nyomás vagy elkéstek.
Kitett minket a folyosóra, a hátunknál pedig erőteljesen becsapta az ajtót. Ott álltunk, mint a ketten elemezve az előbb kapott infót.
- Na figyi, kitaláltam.  Holnap suli után követni fogjuk Noaht és a ribit. Pontot teszünk az ügy végére. 
- Rendben.
- Akkor ezt megbeszéltük, holnap suli után a kapu előtt találkozunk. De most nyomás.
Az osztályba érve a tanár kérdön néztett ránk de egy mosdóban voltunkkal hamar le is tudtuk. A helyemre érve Noah kíváncsian nézett rám, de én csak elforditottam a fejem. Ha ő nem akarja elmondani mi van vele, akkor majd én kiderítem. Kerül amibe kerül.