Gyerekkorom küszöbén

Ismét együtt

- Na mi az, itt van már az egész banda?!- szórakozott Dake, mikor észrevette Noahékat
- Te szemét, addig nevess, míg van fogad, mert egy perc alatt ki verem az egészet.- fenyegetőzött Nancy
- Na és mivel aranyom?- hallatszódott a hátunk mögül William hangja- Eldobtad a fegyvered, de ne félj én majd segítek rajtad egy golyóval.
- Azt te csak hiszed William Carter, most jött el az ideje, hogy feladd magad.- mondta a rendőrkapitány
- Nahát, biztos úr minő jó érzés újra látni, de tudja még nagyobb öröm lett volna, ha ezt a temetésén mondhattam volna, amikor is az én embereim által feküdnél egy gödör mélyén
- Mire én óda kerülök, a maradványaidat már rég a kutyák eszik majd.- mondta dühösen, a rendőr úr 
- Milyen nagy szavak, csak kár, hogy mind hamisak. Úgy látszik kénytelen leszek én befejezni a munkát, ha már ennyire mihasznák az embereim, hogy még végezni sem tudtak veled.
- Hát te voltál, tudhattam volna...- húzta fel magát a kapitány és lövöldözésbe kezdett. Alig pár perc alatt a szóbában egy fegyveres harc alakult ki, minek közepén egy én és Nancy voltunk, szorosan a kanapé hátához rejtőzködve. 
- Itt nem biztonságos, el kell menjünk valahova.- mondta Nancy ordítozva, hogy a nagy zajban valamennyire érthető legyen.
- Menjünk fel az emeletre, ott talán nem kaphatnak el
- Rendben, tudsz jönni? Segítsek?
- Nem tudok lábra állni, kússzunk inkább.- javasoltam 
- Oké, én megyek elől, te pedig a hátamnál navigálj - csak bólintottam, mire Nancy elindult.
  Ahogy tudtam , szapora léptekkel követtem Nancyt, egy percre sem figyelve a körülöttünk lévő fegyverek zajára. A szobából ki érve eltűnk az összes őr, így kicsit megnyugodva haladtunk egyre feljebb az egykori szobám irányába. Mikor be értünk, gyorsan be csaptuk az ajtót, majd rá zártuk a kilincset . Körbe nézve megannyi kellemes emlék jutott eszembe. Minden pontosan úgy volt hagyva mint mikor utoljára láttam, ettől pedig kezdtem volna meg hatódni, amikor is Nancy vissza rántott a valóságba és az arcomra csapott egy vizes rongyot, amit letépett valahonnan. 
- Mosd meg jól vele a szemed, a puskapór irritációt okozhat.- mondta komoly hangon
- És most?- kérdeztem várva a következő lépést
- Most pedig, ha már kicsit megnyugodhatunk, én ellátom a sebeidet, míg te részletesen beszámolsz róla, hogy mi a franc történt veled az elmúlt egy hét alatt, és hogy mért nézel úgy ki , mint egy lelki idegroncs.  - Nem lepődtem meg a kérdésén, és őszintén még jól is esett, hogy rá kérdezett, így mint akinek már nincs mit titkolnia részletesen elmondtam mindent. Nancy egyszer sem szólt közbe, pedig látszott rajta, hogy van mit mondania, de azt elengedve figyelt tovább. Legtöbbször grimaszokat vágott, vagy volt mikor szorosabbra sikerült a kötésem, de ezeket én is elengedve meséltem el eddigi életem legszörnyűbb karácsonyát, pedig a többi sem volt túl szép...
   Miután befejeztem a mesélést 5 percig Nancy néma csendben bámult rám. Látszott rajta, hogy szeretne mondani valamit, de még maga sem tudta mi is ilyenkor a legjobb szó, így csak ennyit mondott.
- Csajszi, én ezek után ha bármiről is panaszkodok, ott vágj tarkón.- erre csak kuncogtam egyet, mennyire komolyan mondta ezeket a szavakat
- Ígérem.- egyeztem bele
- Aszta, fel sem tudom fogni, mennyire durva múltad volt, úgy még hogy meg sem voltál születve. Na de várjál csak, ha egyszer is abba hagyják lent a lövöldözést ígérem most egy kenyér piritoval csapom agyon azt a gazembert, a fiával egyűt, utána meg az anyádat, csak hogy érezzék a törődést.- mondta elég ijesztő módon
- Nem lesz rá szükség, ha szerencsém van, akkor be tartják szavukat és tényleg nem látom őket többe. De ha mégis megtörténik, számítok rád.
- Ez a beszéd.- örvendezett, aztán mint akinek eszébe jutott valami átváltott komollyá- Na és most mi lesz nagyapával, aki mint kiderült tényleg a nagyapád, és Dake az uncsid...bazdmeg ez komplikált.
- Még nem igazán fogtam fel, mindent amit William mondott, de jelenleg nagyapa az utolsó előtti személy akivel most találkozni szeretnék. Nem tudom, most hogy tudjak a szemébe nézni, hisz.....hisz átvert, kihasznált, miatta szenvedtem olyan sokáig, és most hajlandó odaadni a maffiának. Ez nevetséges!- akadtam ki teljesen
- Nézd, bár én nem ismerem úgy a nagyapát, mint ti, de azt tudom, hogy bármit is tett azt komolyan meg bánta, és szerintem pont ezért akart változtatni. Nem hiszem, hogy az annyiszor emlegetett nyár hazugság lenne, az lehetetlen. Minden ember követ el hibákat amiktől szabadulni akar, de ezt csak úgy teheti meg, ha elfogadja azt és tovább lép. Egy bölcs ember egyszer azt mondta nekem, "ne a régi hibákat nézd vissza, hanem próbálj meg velük együtt újakat követni, ezzel tanulhatsz csak belőle". Emiatt vágok bele minden szarságba gondolkodás nélkül.- mondta büszkén, nekem meg le esett az állam
- Aszta! Te mióta lettél ilyen bölcs?- kérdeztem döbbenten
- Amióta össze zártak 3 idiótával.-panaszkodott
- Kíváncsiságból, ezt az idézetet, hol hallottad?
- Mosószer reklám.- vágta rá kapásból, mire elnevettem magam
- Hát persze. 
- Na de most már te se csüggedj, és gondolt át alaposan mindenki eljött, hogy segítsenek meg menteni, és ha annak az embernek valóban igaza lenne, akkor hagyott volna nagyapa ott meghalni, de nem tette, mert neki is fontos vagy.
- Igazad lehet, nem is értem, hogy híhettem Williamnak. Csak azt nem értem, hogy akkor nagyapa erről mért nem tudott hamarabb szólni, vagy miért nem tagadta le amit William mondott?- gondolkodtam
- Ez biztos nehéz lehet neki is, valószínűleg el akarta mondani, csak nem volt alkalma rá, tekintve, hogy mind a 2 rajtad csüngenek, levegőhöz sem hagyva neked.
- Kezdem azt hinni, hogy tényleg nem ismerlek. Vagy csak ennyire bölcs az a reklám?- kérdeztem szórakozottan.
- A reklám az oka, majd ha haza megyünk meg mutatóm.- mondta vidáman, és nekem is, jobb hangulatom lett. Amúgy ha megint eszedbe jutnának amit a pali mondott csak gondolj az egésznek jó oldalát.
- Mért van ennek egy jó oldala?- kérdeztem furcsállva
- Persze, hogy van, ilyen háttér sztori nem mindenkinek adódik, és ezzel akár dicsekedni is lehet. Mennyire menő már....Ebből akár filmet is lehetne csinálni, vagy akár egy könyvet- gondolkodott hangosan
- Nem igazán szeretném , de te meg csinálhatód, mintha a saját nyomoród lenne.
- Tényleg? Köszi és ha majd be fut osztozunk  a pénzen.- mondta szórakozottan
- Jó- egyeztem bele, hogy majd ki adják az életemet egy könyv formájába, amit Nancy fog írni...jaj -Én tényleg nem értelek, egyik percben komoly témákról beszélünk, utána már ilyenekről.
-  Hé én csak fel akarom dobni a hangulatod kicsit, hisz rád fér. Meg amúgy is amióta elmentél, az a 2 idióta irritálóvá váltak. Egyszerűen képtelenek voltak nyugton ülni, mindig azon rágódtak mi lesz veled, és mikor már kezdtem a falra mászni tőlük, még le csapni sem engedte Danken, így kész ideg voltam.
- Amúgy még mikor elkezdődött a lövöldözés, egy pillanatra láttam Dankenéket. Most hol vannak?- bízva abban, hogy biztonságos helyen vannak
- Jah, ők. Nem érdemes aggódni értük. Még indulás előtt meg beszéltük, hogy itt találkozunk és téged ki mentünk, csak akkora ez a kár, hogy eltévedtem benne, és végül a konyhán kötöttem ki.
- Akkor ezért volt nálad  serpenyő?!- nyert világossá, miért volt nála érkezéskor
-De nem kéne még itt lenniük?- kezdtem aggodalmaskodni
- Most, hogy mondod de, már ők is itt kéne legyenek.- lentről üveg törések zaja csapta meg fülünket, de megpróbálva nem arra gondolni, úgy bámultuk az ajtót, mikor is kopogtattak rajt. 
- Ezek ők lesznek- mondta magabiztosan, nekem pedig görcsbe rándult a hasam az izgatottságtól. Nancy már épp készült ki nyitni a zárt, mikor is közbe szóltam
- Várj! És mi van, ha nem ők azok. Lehet, hogy Dake vagy az egyik embereik, akik így próbálnak átverni minket. 
- Tudod, szerintem túl sok akció filmet szoktál nézni.- mondta komolyan és ki nyitotta az ajtót, mire én csak szorosan le hunytam a szemem.
- RACHEL!!!!! - hallottam meg egyszerre Noah és Carlos üvöltését, majd mind a ketten olyan nagy erővel futottak felém, hogy hátra estünk az ágyra. Annyira boldog lettem, hogy viszont láthatom mind kettejüket, hogy már nem bírtam tovább és eltört a mécses. Könnybe lábadt szemmel próbáltam ki venni Noah és Carlos arcát, akik az enyémhez hasonlóan, pirosak voltak a szemeik. Lassan, mikor már mind ketten lazábbra vették az ölelést, ki kászálódtam az ágyból, úgy néztem Nancy és Danken felé, akik egymás kezét fogva, az ajtónak dőlve, meghatottan néztek minket, még Nancy is, Daneken másik kezében pedig ott volt az emlegetett kenyér píritó, ami láttán hangosan felnevettem. 

Sziasztok! Ahogy ígértem itt is a folytatás. Remélem tetszett, holnap érkezik a kövi rész! 😁