Gyerekkorom küszöbén

Áruló

A hangzavar közvetlenül mellettünk lévő szóbából szűrődött ki. Én Noah és Carlos félve néztünk egymásra, mire Nancy értetlenül kapkodta a fejét közöttünk.
- Mos mi van, miért néztek ilyen furcsán?- kérdezte
- Ahonnan a zaj jön, az nagyapa irodája volt. - mondta Noah suttogva
- És? Ne álldogáljunk már, hanem siessünk ki, amíg még nincs itt senki- kezdett Nancy sürgetni
- De mi van, ha történt vele valami.- gondolkodott Carlos
- Na ne csináljátok már. Értem én, hogy aggódtok, de aggódjatok miattunk, mert ha most elkap valaki, nehéz lesz kijutni innen. - siettetett Nancy, mellette Danken is szótlanul bólogatott. Ők már voltak ehhez hasonló helyzetben, így szót kéne nekik fogadnunk, de nem megy. Az eszem azt mondja menjek, meneküljek, amíg még meg tehetem, de valami vissza ránt és nem tudok el menni, és ez akkor is így lenne ha nem lennék le sérülve. Nancy látta, hogy vacillálok és egy nagyot sóhajtva fordult szembe velem.
- Rachel, te döntesz.- mondta komolyan- Vagy elmegyünk most, amíg még biztonságos, vagy maradunk, és ki derítjük mi okozza ezt a zajt.
- A józan ember ilyenkor már rég lelépett volna igaz?- kérdeztem, mire Nancy csak bólintott, míg a többiek elmosolyodtak- Még jó, hogy nem azok vagyunk.  
- Biztos, hogy ezt akarod- kérdezte félve Danken - Lehet, hogy tényleg nagyapa van ott, de az is meg eshet, hogy azzal az emberrel fogunk találkozni, aki ide hozott 
- Tudom, de már nem érdekel, hisz már nem magamba kell szembe nézzek velük.- néztem mindegyikőjükre, akik csak elmosolyodtak
- És mi van nagyapával?- kérdezte Nancy
- Megfogadom a mosóporos reklám tanácsát és megpróbálok nem arra gondolni, hogy becsapott, de ne értsd félre, ez nem azt jelenti, hogy megbocsátok neki.
- Ez a beszéd. Büszke vagyok rád.- csapott egyet a vállamba Nancy- Akkor mindent bele. - mondta végül, majd elment és oda ment a kanapéhoz. Leguggolt és ki szedett alóla három pisztolyt, majd vissza jött hozzánk. - Ezt biztonság esetére tettem félre , fogjátok.- mi csak meglepődve néztük, majd Dankenre néztem aki csak sóhajtott.
- Most le kellene szidnom vagy meg kéne dicsérnem?- kérdezte tőlem, mire én csak megráztam a fejem
- Dicsérd meg- mondtam végül
- De akkor el hiszi magát és kezelhetetlenné válik - mondta fáradtan, mire én csak elmosolyodtam 
- Hé, ti ketten mit susmogtok - kérdezte Nancy gyanakvóan 
- Semmit. Na de most akkor hogy lesz? Betörjük az ajtót és berontunk vagy mi?- kérdezte Danken
- Pontosan. - értett egyet Nancy- Ez a legjobb megoldás arra, hogy gyorsan és egyszerűen vége legyen
- Kizárt.- vágta oda azonnal Noah.- Ezzel csak még nagyobb az esély arra, hogy megsérüljünk. 
- Így van, Rachel  már így is meg van sérülve. - ölelt szorosabban Carlos
- Jó akkor mond, mit tegyünk?- kérdezte  Nancy tanácstalanul.
- Először is ki hallgatjuk, hogy ki beszél kivel és utána eldöntjük - javasolta Noah, akivel végül mind egyet értettünk. Csak Nancy nem volt úgy oda az ötletért, de mikor át gondolta többször is a dolgokat, végül ő is bele egyezett. 
  Óvatosan haladtunk a másik szóba felé, ezzel is eltávolodva a bejárati ajtótól. Nancy és Danken mentek elől, mivel elmondásuk szerint már használtak fegyvert, utánuk jöttünk mi. Mikor az ajtó elé értünk Danken és Nancy háttal az ajtónak dőlve, a fegyver maguk elé tartva álltak, míg engem Carlos Danken és Nancy közé állított, hogy jobban haljam. Egy darabig csend volt, és már azt hittük el mentek, mikor is hirtelen csörömpölés hallatszódott. Be akartunk volna nézni, de akkor Danken csak a fejét intette, hogy várjunk. A zaj elhalkult, majd egy éles üvöltés hangzott fel. Egyre idegesebbek lettünk, de mire Danken megint várakozásra intett volna, Nancy hirtelen ki csapta az ajtót és lövöldözni kezdett. Ekkor Carlos le hajtotta a fejem és a többiek is le guggoltak.
- Az a hülye.- háborodott fel Danken, Nency viselkedésén - Majd ő is berontott, de ekkor már a leálltak a lövöldözéssel. Tehetetlenül nem tudtuk mit tenni, így mi hárman is utánuk eredtünk. Mikor be értünk Daket láttam meg a földre ereszkedve, körülötte vértócsa, a kezét pedig a szeméhez szorítva, előtte pedig az apját William egy váza darabbal. A szemei szikrákat szórtak, úgy nézett ránk. Még volt pár ember a földön fekve, akiket valószínűleg Nency és Danken lőttek le az érkezésükkor.
- Te féreg, ide vezetted őket. - intézve a szavakat Dake felé - Mihaszna féreg. Semmire sem vagy jó. Annyi lett volna a dolgod, hogy megölöd az a lányt erre te elengeded!! Eddig kegyelmes voltam feléd, de ez után már ne is számíts finomkodásra.- üvöltötte felé, mire én csak sokkolva néztem a jelenetet. 
     Dake meg kellet volna ölnie és elengedett?  Mikor és hol? Vagy várjunk csak aznap éjjel, mikor elrabolt simán meg is ölhetett volna, de nem tette. De nem lehet, hisz ha jól emlékszem azt mondta, hogy nem szabad ártania nekem mert valaki találkozni akar velem, aki az apja volt. Akkor nem értem, mi folyik itt. Miközben én elmerültem a gondolkodásban, addig Dake apja befejezte Dake bántalmazását és sértegetését és felénk nézett, vagyis pontosabban egyenesen rám.
-  Bocsássatok meg, hogy látnotok kellet ahogy megnevelem a fiam. Ha megkérhetlek felejtsétek el az előbbi. Na de nagy örömmel látom, hogy még itt vagytok és nem hagytátok el a házat, főként te Rachel. Akkor ezt vehetem úgy, hogy elfogadod a javaslatomat és velem tartasz?- a korábbi idegességét eltüntetve, kérdezte nyájasan, amitől nekem a szőr is felállt a hátamon.- Na?- kérdezte, mire a többiek értetlenül néztek rám és Williamra, Nancyt kivéve, aki egyből élesítette a fegyver és rá szegezte
- A válaszom nem. Maradok.- mondtam komolyan, egyenesen a szemébe nézve, hogy kimutassam, nem félek tőle
- Pont olyan vagy mint a nagyanyád - mondta szórakozottan - Egy kurva.- váltott át komoly hangvételbe - Akkor kénytelen leszek téged is meg ölni, na de nem baj, együtt rohadtok meg a drágalátos barátnőddel aki az előbb lecsapott- nevetett idegbetegen, mitől félve hátráltam egyet, Danken pedig a lába elé lőtt
- Ácsi - vette elő ő is a pisztolyát - Még egy lövés és mind halottak lesztek- fenyegetőzött- Pont úgy mint az a bájos rendőr úr - mosolyodott el , mire Nency és Danken is elkezdték rá lőni, de sajnos nem találták el
- Te szemét, mit műveltél az apámmal- üvöltötte Nancy és továbbra is célzás nélkül lőtt, az után is, hogy már elfogyott a tölténye
- Nency, ne hallgass rá, csak próbál provokálni, hogy elfogyaszd az összes töltényt- ordította oda Noah, mire Nancy átgondolva a halottakat leeresztette a fegyverét és dühösen csettintett egyet a nyelvével
- Te féreg.- ordította rá, erre pedig már Danken is észhez tért és ő is abba hagyta a lövöldözést, de továbbra is rá szegezte a fegyverét biztonság esetére
- Életetek legnagyobb hibája volt itt maradni- mondta óda nekünk és ránk akart lőni, de akkor Dake féltre lökte az apját így próbálva meg akadályozni a lövést
- Te áruló- üvöltötte - Te miattad nem valósult meg a tervem. Ha nem lettél volna, már rég meg ölhettem volna a kurva fattyuját, csak miattad hagytam eddig életben, de most meg tanítalak, hogy kell viselkedni egy kutyának- üvöltötte rá és mikor arra készült, hogy le lője a fiát, Danken gyorsabb volt és ő lőtt először egyenesen William két combjába, ezzel pedig hanyatt esett. Dake ezt láttán, hozzánk rohant. Én csak szótlanul leszedve a lábamról a kötést, felé nyújtottam a rongyot. Elfogadta, de kerülte a tekintetem és én sem tudtam rendesen a szemébe nézni. Nem tudtam mit is gondoljak ezek után. Ha igaz amit az apja mondott akkor megmentett. De akkor nem értem mért viselkedett úgy velem a sikátornál. Megjátszotta volna, csak azért, hogy megvédjen az apjától, ezért is tartott bezárva. Akárhogy törtem a fejem, nem tudtam mit is mondhatnék úgy, hogy közvetlenül előttem van. Ahogy körbe néztem, nem csak én nem tudtam mit mondani. A többiek is tanácstalanul álldogáltak , rá rá pillantva, magukban emésztve a hallottakat.
- Nem hagyom, hogy megúszd - üvöltötte el magát Dake apja, és egyenesen ránk lőtt.