Gyerekkorom küszöbén

Elfojtott érzelmek

Noah szemszög:

Pontosan tudtam, mi zajlik körülöttem, de mégis azt kívánom, bár ne tudtam volna. Tegnap én is ahogy gondolom Rachel is kapott nagyapától egy üzenetet, amiben megírta Carlost most már fogad látogatókat. Bár nem annyira, ahogy Rachel mégis örültem neki, hogy már helyre jött az állapota. Fogalmam sincs, hogy milyen lehet egy életet kórházi ágyban tölteni, hisz én úgymond hozzá képest szabadon élhettem, hisz még a család tagok is utálnak engem, nagyapát kivéve. Ezért is tudtam, hogy Rachelnek első dolga lesz hozzá menni, de ami meglepett Nancy is vele tartott. Mostanában Nancy is bár nem beszéltem sokat vele, mégis úgy érzem mintha dühös  lenne rám aminek okát nem értem. Még aznap, mikor haza értek mind a ketten berohantak a Rachel szóbábájába. Párszor elég hangos zajok, ordibálások vagy épp visítozás hallatszott el egész a szobámig, de nem akartam megzavarni őket, hisz pontosan tudtam, hogy mi ez az egész. Carlossal fog menni randizni, én meg nem akartam látni, ahogy készülődnek. Túlságosan is fájt volna. Pont ezért reggel hamarabb keltem, hogy véletlenül se találkozzak velük. Mint kiderült, nem csak Rachelék, hanem Danken és Nency is elmentek randira, ezzel pedig rájöttem arra amire már oly rég óta tudtam de nem akartam be ismerni, mégpedig , hogy felesleges vagyok nekik is, mint ahogy mindenki másnak is. Egész nap csak bolyongtam a városban, de túl szar volt a kedvem bármihez is, ezért inkább csak egy közeli parkba üldögéltem órákon keresztül és gondolkodtam. Egy nagy idiótának érzem magam minden szempontból, miközben azzal győzködtem magam, hogy így kellet tegyek. El kell engednem Rachelt és hagynom, hogy Carlossal boldog legyen. Ezt kell tegyem, ez a helyes, nekem meg kéne keressek egy lányt akibe beleszeretek és ő is viszont szeret engem. Igen ezt kéne tegyem, de akkor mért olyan nehéz meg tenni. Miért olyan nehéz róla lemondani? Én mért nem lehetek boldog azzal akit szeretek? Miért? Miért?miért? miért? miért? miért pont ő és nem én lehetek vele? Miért őt szereti én nem engem? Mitől jobb ő mint én? Kérdezgettem magamtól újra és újra azokat a kérdéseket amikre soha nem kaphatók választ. A nap már lement, sötétedett. Minden egyre hidegebb lett, én meg képtelen voltam felállni arról a padról. Jól esett a dermesztő hideg és a sötétség ahogy körbe ölelt. Egyfajta biztonságot nyújtott.  A szívem össze törve, kínzott a  fájdalommal amitől alig tudtam lélegezni. Olyan jó lenne ha csak egyszer én is egyé tudnék válni a sötétséggel és a hideggel ami most megnyugtat engem. Úgy éreztem lassan eltűnők a sötét, hideg gondolataim mélységében mikor hirtelen gyors lépteket hallottam közeledni. 
- Gratulálók ennél szánalmasabb már nem is lehetsz.- hallottam meg Nancy dühös hangját
- Mit akarsz? Semmi kedvem hozzád,menj el.- küldtem el egyből
- Mi ez a hangnem. Nem megyek mert már nem bírom nézni a szerencsétlenségedet.
- Mi van? 
- Jól hallottad, elegem van abból, ahogy azt nézem mennyire próbálkozol,vagy tudod mit,épp az, hogy még csak nem is próbálkozol rendesen abban, hogy megakadályozd Carlost és Rachelt. Igaz, hogy annak a félkegyelmű idiótának szurkolok, de attól ,még rossz nézni a szerencsétlenkedésedet. Állítólag, de tényleg állítólag, ha szerelmes vagy Rachelbe, mi a francért hagyod, hogy Carlos lecsapja a kezedről, baszki. Ha tényleg szereted, akkor a józan ész is azt diktálja, hogy küzdj érte, de te fület farkad behúzva, hagyod, hogy a szerelmed össze jöjjön a barátoddal, ha a barátod, de most nem is ez a lényeg, hanem az, hogy légy már férfi, és küzdj a csajér, még hogyha van olyan hülye is, hogy észre se vesz téged, akkor is tegyél ez ellen. Kezdem megkérdőjelezni, hogy valóban férfi vagy e. Csalódtam benned de nagyon, nem ilyennek gondoltalak. - ordított le teljesen, én meg csak emésztgettem a hallottakat
- Mi van? hogy? honnan? De tudod mit,nem is érdekel, semmi közöd hozzá, hogy mit csinálok az életemmel, vagy épp milyen a kapcsolatunk Rachellel vagy Carlosszal. Azt csinálok amit akarok.- vágtam rá egyből, jogosan
- Az lehet, de a te önzőséged, az ami befolyásolja Rachel életét. Ő egy barátnak lát, szóval, ha már annyi vér nincs a töködbe, hogy legalább szerelmet vallj neki, akkor inkább légy egy rendes barát aki az életét adná érte. Vele együtt örül a jó dolgokon és szomorkodj a rosszakon. Egy igaz barát légy legalább, ne pedig egy olyan aki becsapja őt azzal, hogy elrejted az igazi érzéseidet. 
- Mégis mit tudsz te, rólam és az érzéseimről- háborodtam fel 
- Ahogy így elnézlek pontosan tudom, hogy mit érzel, de ha ez nem elég meggyőző akkor hadd áruljak el neked valamit , én is ilyen helyzetben voltam , de veled ellentétben én igenis nem ölbe tett kézzel bámultam, hogy mi lesz vele, hanem tettem is érte, így most járok vele. Bár ez neked úgysem fog sikerülni, hisz reménytelen eset vagy.- mondta dühösen, a szavaiban pedig a fájdalom és büszkeség érződött
- O, valóban? tudod milyen az mikor a közelébe vagy és látod, hogy hogy néz vagy beszél arról a személyről akit szeret, ahogy a szeme megcsillan, te meg csak hagynod kell,csak mosollyal de közben belül össze törsz minden egyes szava után. Vagy mikor mellette vagy bolondoztok, vagy csak simán beszélgettek, és úgy de úgy megölelnéd vagy pusztán meg akarod fogni a kezét, de nem teheted meg, mert folyton ott a felismerés, hogy ő mást szeret, és mennyire boldog, te meg félsz attól, hogy bármi gyanúsat teszel rájön és oda a barátságnak. Félsz, hogy örökre elveszíted, csak azért mert bevallottad az érzéseidet, félsz, hogy miután rájön látni se akar majd, vagy épp örökre megutál attól, hogy te másképp szereted. Azt  mondod te ezt mind tudod!- minden rá zúdítottam. Nancy csak nézett, majd lehajtotta a fejét.
- Igen, tudom- mondta fájdalmasan- nekem is ezek jártak a fejemben hosszú éveken át, mikor pedig haza jött a " barátnőjével" teljesen elvesztettem az élet kedvem. Magam sem tudom, hogy mégis , hogy vészeltem át azokat az időket, de azt tudom, ha valóban szeret , és Danken mint ki derült ma, szeret, akkor nem fogja hagyni, hogy magadba légy. De ha így folytatód, hogy mindent, de tényleg minden érzelmedet elfojtod végén fel fog emészteni, és örökre elveszel egy olyan helyen, ahova többé már nincs vissza út. Ez pedig oda vezethet, hogy öngyilkos nem leszel. Valóban ezt szeretnéd?
- Akkor mond mit tegyek? - éreztem ahogy a szememből könny csordul ki, de lassan megkönnyebbültem, van valaki akinek ezt a rengeted, elnyomott fájdalmat ki adhattam. Nancy elmosolyodott.
- Valld be, ez az egyetlen amit tehetsz, mind kettőtök érdekében. Bármi is lesz a válasza fájdalmas lesz az biztos, de legalább megszabadulsz a terhedtől és nem vered át. 
        Nancy ez után fogta magát és mint ahogy jött, úgy el is ment. Én meg az iménti szavait emésztgettem többször is. Ideje lesz új lappal kezdeni. Mindent előröl és most őszintén, magamra gondolva, talán önzőség ez és csak rontani fogok a helyzeten, de már nem érdekel. Már nem számít. 

Sziasztok! Ez egy sokkal érzelmesebb rész lett, ezzel pedig megtudhatjuk mi is zajlik Noah fejében. Remélem azért tetszett a rész, és ha így van votezzátok vagy kommenteljetek.