Gyerekkorom küszöbén

Várakozás

Nency szemszöge:

Miután megtaláltuk a véres lábnyomot, apa és pár nyomozó vettek körül a sárga szalagokkal elzárt területet. Mintát vettek a vérből, majd a lábnyomból is. Apa, Danken, én és végül a mintát hozó nyomozóval együtt mentünk vissza a kapitányságra. Azóta itt ülünk a váróteremben Danken és én, várva, hogy apa vissza jöjjön. Csak reménykedek benne, hogy a vér tulajdonosa csupán csak az ott talált holtesthez tartózik és nincs semmi köze Rachelhez. Már lassan hajnali 3 óra volt, de még az eredmények sehol. Némán csend volt a teremben, épp csak Danken szuszogása hallatszott, ahogy több alkalommal is elszenderedett a vállamra dőlve, míg én csak magam elé bambultam és egyfolytában kattogott a fejem. Párszor rám is rám tört az álmosság, de nem hagytam magam. Hirtelen hangokat hallottam meg kintről. Egyből felpattantam, hogy láthassam ki jön be, de nem az épületből származott. Az ablakból kinézve láttam ahogy pár fiatal fiú petárdáztak az utcákon. Az egyik kezében még egy apró fenyőfa volt pár cukor rúddal feldíszítve. Ezt látva idegesen kaptam a fejem Danken felé, aki az előbbi felpattanásomra nem számított, így a széksorra dőlt, majd lassan a földre csúszott arccal lefele. Ekkor már annyira túl tengtem érzésekkel, hogy én is a földre rogyva kezdtem hisztérikus röhögésbe. Ennél hosszabb és rosszabb napom még életembe nem volt. Minden jól ment reggel, a lepjük meg Rachelt karácsonykor terv, szórakozás, ajándékozás, aztán ....aztán nem tudom minden össze jött. Rachel eltűnt, a két gyökér veszekedtek, aztán a gyilkosság, apa szekálása Dankent felé. Aggódtam, dühös voltam, hisztiztem, sírhatnékom volt, megijedtem, majd ahogy Dankenre néztem ahogy elterülve fekszik a hideg csempén, kissé felszabadultan kezdem nevetni. És ekkor ráeszméltem, hogy még mindig karácsony nyavalyás első napja van, pedig vagy egy hónapnak tűnt. Az ajtó hirtelen kicsapódott és apa lépet be komoly arccal, ami egyből zavarttá változott minket látva.
- Ne mond, hogy máris ki nyírtad? Azt hittem bírod, vagy legalább is tetteted. - mondta apa mosolyogva
- Csak alszik. Sok volt ez a nap mindenkinek.
- Azt elhiszem, de az mégsem mentség, hogy kinyúlt békaként fetreng a csempén. - ezen jót nevettem, hisz valóban úgy nézett ki.- Na de várj, így még talán nem elég hihető. Mi lenne ha át vinném  rajta a kávé automatát, úgy kellő kép lapos lenne.
- Na! Össze fog törni úgy. Ki van zárva.
- Hát jó. Akkor mondjuk a víz automatát?! - csak felhúzott szemöldökkel fordultam felé, nem értve az mért jobb, de szerencsémre megmagyarázta- Az könnyebb. Nem nyomja agyon a satnya testét, de a hatását eléri vele. Úgy tényleg egy kinyúlt békára fog emlékeztetni.
- Ebben van valami. De akkor sem, még szükségem van rá. 
-Chö. Akkor költsd fel , mert így hasznavehetetlen, és jobb ha te is felállsz, mert meg fogsz fázni.  
-  Rendben. De szerintem jobb lenne még aludni hagyni. 
- Mért? Szívem, te sokkal fáradtabbnak látszol mint ez a semmire kellő. Legalább ha már a pasid akkor legyen benne annyi erkölcs, hogy ellőtted nem alszik el, főként nem ilyen pózban. Na de várj csak ha te nem majd én felköltöm. - egy pillanat alatt ment el majd hozott két poharat benne vízzel. Elkezdte méregetni a két poharat, majd gondolkodás nélkül öntötte rá a bal kezében tartott pohár tartalmát. A hirtelen ért folyadéktól azonnal felült, majd egyből le is fagyott, amikor apával nézett szembe. Apa gúnyos mosolyt húzott a szájára
- Jó reggelt Csipkerózsika. Várod a herceged?- ezen a beszóláson Danken megszeppent, én meg a fejemet fogva nevettem
- Uram. Maga. Itt.- keresve a szavakat Danken 
- Mint láthatód, ha esetleg nem vakultál meg az alvásban. Vagy a hideg víz tette meg a hatását.
- Hideg vízzel öntötted le? - döbbentem le 
- Legalább használt. - vont vállat apa- na de ide figyelj fiacskám, még egyszer ne merészelj előttem aludni, főként ne döglött béka formában, mert még a végén úgy végzed.
- He? - zavarodott össze
- Állj már fel, vagy mindjárt ezt a forró vizet is rád öntöm. - emelte fel apa a hangját
- Igenis uram! - ugrott hirtelen fel a földről 
- A forró víz mire?- kérdeztem
- Neked. Felmelegít és le nyugtat. Ettől majd el tudsz aludni. 
- Nem fogok aludni, amíg meg nem érkeznek az eredmények! - akadékoskodtam 
- Nency, figyelj te is tudod, hogy az ilyen vizsgálatok időbe telnek. A legjobb lesz ha mára haza mész aludni és viszed a béka hercegedet is. Pihenésre van szükséged.
- De apa!!!!
- Nency, igaza van az apádnak. Attól még, hogy te azt akarod, nem fog hamarabb készen lenni. Szükséged van az alvásra. - kezdte Danken is
- Nem akarok, értsétek meg, addig nem fogok aludni, amíg meg nem tudom, hogy Rachel biztonságban van e.
- Elég lesz már a hisztizésből. Fogd  be és gyere, haza megyünk aludni. - húzta fel Danken is magát
- De- nem tudtam befejezni, mert akkor Danken a kezével letapasztotta a számat, úgy vonszolt ki az utcára, majd apa kocsijába. Amikor kiléptünk, mellettem egy idős nő futott el, vörös duzzadt szemekkel. A kocsikban már meguntam, hogy Danken keze még mindig a számon van, ezért bele haraptam, mire fájdalmasan magához húzta.
- Ezt mégis miért kellett! Mért hoztál ide!- üvöltöttem rá
- Nagyon is jól tudod. Ha nem vagy hajlandó szép szóval akkor majd erőszakkal duglak ágyba.- ettől meglepődtem, mire ő kicsit elvörösödött- Ne-ne értsd félre oké. Csak azt mondom, hogy aludni fogsz értetted.
- Nem fogom.- mondtam szórakozottan
- De!..... Apád jöhetne már.- nézett ki az ablakon. Apa az előbbi nővel váltott pár szót, és jött is
-  Az a nő, akivel beszéltél....- kezdtem, lehajtott fejjel
- Ő az özvegy. - mondta,majd haza vitt minket, persze külön külön.

     Másnap reggel még fáradtabban és nyúzottabb voltam mint este. Bár apa tanácsára, a forró víz valóban hatott és hamar elaludtam, de nagyon rossz volt. Rémálmom volt, amiben Rachel egy elmebeteg a ketrecben tarja fogva, mellette meg ember méretű döglött békák ugrálták körbe. Kösz Danken és apa a hülye hasonlatodat. Bár könnyes volt a szemem Rachel miatt, a békák ráeszméltek, hogy csak álom volt. Kócos hajjal, tartottam Noahék háza felé, ügyelve arra, hogy a mellettem elmenő embereket CSAK szemmel csavarjam ki a nyakukat, és tépjem le a vidám mosolyukat. A karácsonyi zenéről még csak hallani sem akartam. Hangulat nulla. A tegnapi történtek után, semmi kedvem nem volt ünnepelni. 
  Az ajtón belépve, már a megszokott egyedek fogadtak. Carlos és Noah, velük ellentétben én aludtam pár órát, de nekik fekete karikák voltak a szemük alatt. Valószínűleg semmit nem aludtak ami nem csoda. Carlosékon kívül Danken is ott volt amin meg is lepődtem. Négyünk közül talán ő nézett ki a legemberibben. 
- Ember, hogy néztek ki? Aludtatok ti egyáltalán?- kérdezte Danken Noahéktől, mire én csak felsapkáztam
-  Úgy nézünk ki?-vágta rá Carlos, én meg megint felsapkáztam Dankent
-  Auch. Ezt most mire?- kérdezte fáradtan 
- Jól esik. Bajod?- kérdeztem fáradtan
- Van. Tegnap apád, mikor haza vitt, közölte, hogy ha még egyszer ilyen előfordul akkor kiherél. 
- Azt ajánlom is. - vágtam rá- Miattad, azt álmomban döglött békák ugráltak fel alá. - vágtam a képébe, mire mind a hárman furcsán néztek. - Hagyjuk. Hosszú.- legyintettem
- Asszem én főzők egy kávét, mert ez így reggelre sok. Kér valaki?- csak rá néztünk, és egyből értette - Aha. Mindenki.
- Én is megyek.- Mondta Danken, Carlos pedig csak vállat vont   
-  Miután leléptünk, verekedtetek még?- kérdeztem Noaht
- Nem. Lerendeztük annyival, hogy ha Rachelnek baja esik, én toló kocsiban végezem.- mondta szomorkáson
- Aha. Nyugi én majd a rablót intézem el.
- Megnyugtató. És apád megtudott végül valamit.
- Nem sokat. Elmentünk a helyszínre, ott volt a hulla, aki szerencsénkre nem Rachel volt. De attól még lehet, hogy ott volt.
- Ezt hogy érted? 
- A holttestöl kicsit távolabb lábnyomokat találtunk. Most várnunk kell, míg ki nem, derül, kié. - Noah lehajtott fejjel, a szőnyeget nézte. 
- Értem. - mondta szomorkásan, én pedig már nem bírtam nézni 
- HÉ! Ne kezd nekem itt depizni, mert beverek egyet. Bárkié is legyen az a fránya lápnyom , csak hasznunkra lehet. Gondolkozz pozitívan, még ilyen helyzetben is.
- Te tényleg nem vagy semmi.- mondta mosolyogva- Még ilyen helyzetekben is erős vagy.
- Dehogy vagyok én erős. Tegnap kiborultam , többször is. Pusztán annyi, hogy nem hagyom, hogy olyan férgek miatt essek össze, mint az  a rohadék. Ennyi. Meg ha össze akarok esni hisztérikusan, akkor én akarjam azt. Na de mindegy is, mondd beszéltetek nagyapával? 
- Igen. Carlos miután elmentetek, felhívta. Ma kell érkezzen. 
- Remek. - lelkesedtem
- Itt a kávé. - jött ki a konyhából két két csupor kávéval Dankenék
- Extra mézzel- adta oda nekem Danken a bögrémet.
- Nagyapa írt, hogy fél óra és itthon lesz, Nency apjával együtt.
- Addig mit csinálunk? - kérdezte Noah
- Várunk- válaszolta Danken
- Már megint. Várunk, várunk és várunk. Asszem kezdem meg gyűlölni ezt a szót. Ha még egyszer meghallom, tuti dili házban végzem. - mondtam 
- Mást nem igen tehetünk. Gondolj rá úgy, mint egy leküzdendő akadályt. - vigasztalt Noah  
- Jó. Megpróbálom.- lelkesedtem fel 
- Ez az. De hé, nézd a jó oldalát, amíg várunk addig elmesélheted, minek álmodtál döglött békákról.- mondta Carlods, mire a másik kettő is várakozva fordult felém.  

Sziasztok!😁Megint hétfő sokak vagy épp kevesek örömére. És, hogy tartsam a szokásomat, úgy itt is volnék a kövi rész. Remélem tetszett😘Jövő héten találkozunk, addig is kitartást erre a hétre🤗