Gyerekkorom küszöbén

Újra élt nyár

- 6 hónappal később- 

A bőröndöket pakolva néztem át utoljára nehogy itthon hagyjunk valamit, miközben kint a kocsinál Nancyék már dudáltak. 
- Rachel, gyere már, vagy itt hagyunk.- ordított Nancy, mire én csak kapkodva vittem le az utolsó bőröndöt is.
- Megyek - ordítottam, majd kiérve a házból, fáradtam fogtam az oldalamat, ahol a levegő szorult be
- Add, segítek - jött elém Carlos, majd egy rántással a mini busz csomagtatójába rakta be. Amíg ő pakolt, én még vissza fordultam elbúcsúzni nagyapától
- Majd akkor jövünk - mondtam, majd szorosan megöleltem nagyapát 
- Rendben és vigyázzatok magatokra - köszönt el , de a végét már alig hallottam, ugyanis Nancy megállás nélkül nyomta a dudát, amitől az egész szomszédság szidott minket a kora reggeli órákban. Vissza menve a buszhoz, beszálltam Carlos mellé és még egy utolsót intve nagyapának, elindultunk. A fejemet a hideg üveghez támasztva, hagytam figyelmen kívül a többiek beszélgetését, a gondolataimba merültem. 
       Vissza tekintve sok minden történt ezalatt a fél év alatt. Carlos sikeres műtétje után a lehető legtöbb időt akartam vele tölteni, ami sikerült is addig míg Nancyék haza nem kerültek a küldetésről, persze épségben. Pontosabban Nancy épségben, Danken pedig gazdagodott pár kék folttal, amit elmondásuk szerint akkor kapott, mikor Nancy megérkezett hozzájuk. Azóta is sokszor fel fel emlegetnek egyes eseményeket amik ott történtek, de mindet össze vetve jól érezték magukat. Így közösen, Alice hozzánk csapódva ütöttük el a napjainkat. Aliceval is sikerült Nancy jobban össze barátkoznia többször elmentünk közösen vásárolgatni. Majd Nancy apjának tett ígéretemet is betartottam és náluk töltöttem pár lányos napot amire persze Alicet is meghívtuk. Esélyem volt megismerni az Nancy anyját is aki döbbenetemre kész ellentétje volt Nancynek egész addig, míg nem volt ott Nancy apja. Utána mintha csak két Nancyvel találkoztam volna. Annak ellenére hamar megkedveltem és össze barátkoztam az anyjával. Így suli kezdetére Alice már oszlopos tagjává vált a társaságunkba. Vele ellentétben viszont Daket nehezebben tudott be illeszkedni. A temetőben történt beszélgetésünk után, egyre gyakrabban találkoztunk mi hárman, Carlossal és rá jöttem, hogy a látszat viszont csal. Megtudtam, hogy Dake egy nagyon vicces és érdekes személyiség, ezért hát azt akartam, hogy minél hamarabb találkozzon a többiekkel is. Ezért hát egyik délután amikoris a megszokott módon nálunk gyűlt össze mindenki, rávettem Daket, hogy ő is jöjjön el, és kezdjen új lapot velük. Persze először vonakodott, de a sok kérlelésemnek hála de eljött. Nem is kell mondjam Nancy és Danken elég nagy pórt kavart belőle és nagyon nehéz volt, hogy kibírjanak egy szóbába maradni. Ami inkább Nancy miatt volt. Nagyon nehezen fogadta el, hogy jóban lettem vele, amit meg is értettem, míg végül hosszú zsarolás révén végül beadta a derekát és engedett a kérésemnek. És bár még most is előfordul, hogy veszekednek, már nincs meg köztük az az ellenségeskedés ami akkor volt. Ezért hát akkor, és most sem bánom, hogy bemutattam Daket a többieknek elvégre Alice aki semmit sem tudva a múltjáról, első látásból bele szeretett. Később azonban elmeséltem neki, mi is történt, de ennek ellenére mégis szerelmes maradt Dake , így pedig jó baráthoz méltóan mindent megtettem, hogy össze hozzam őket, a többiek segítségével. És láss csodát igenis megérte mert lassan már 2 hónapja annak, hogy járnak aminek valljuk be mindenki örült. Most meg Nancy ötlete révén, közösen fogjuk eltölteni a nyarat a régi birtokon. Bár még mindig félek, ugyanis a birtok, ahol mostanra csak Noah halála jut eszembe, de Carlos segítségével, hogy túl tudjak jutni a múlton, csak azon a helyen tehetem meg. 
          Így kerültünk a jelenbe, és ha most körbe nézek a mellettem lévő Carlost ahogy fejét hátra döntve, kezeit maga előtt össze fonva alszik, előttem Alice és Dake beszélgetnek, hátamnál pedig Nancy Dankenre dőlve alszik, míg Danken fülhallgató a fülében , néz valamit a telefonján. Kinézve az ablakon ismerős tájat látok. Az erdő közepén, körülöttünk rengeteg fa. Hirtelen elkapott az az nosztalgikus érzés, amit akkor éreztem, mikor először itt jártam . Akkor nem akartam itt lenni. Úgy éreztem csak egy nyűg vagyok és fel voltam készülve, hogy megint csak a magány vár rám egy ismeretlen helyen. De most már más. A tudat, hogy nemsokára megérkezünk izgatottsággal tölt el. Izgatott vagyok az ismeretlen miatt, és minél jobban várom, hogy ott legyünk, de ugyan akkor nem akarok arra a sok rossz emlékre gondolni amit tavaly szilveszterben szereztem. Ekkor viszont a busz megállt és Carlos is ébredezni kezdett mellettem. 
- Megérkeztünk - mondtam kissé félve, mikor Dake hátra fordult
- Meg - mosolygott bíztatóan. A buszból kiszálltunk, és a bőröndünket kivéve indultunk meg gyalog, ugyanis az út további részén csak gyalog lehetett járni. 
- Merre? - kérdezte ártatlanul Alice
- Csak kövess. Egy kicsit még kell sétálni míg oda érünk- mondtam neki barátságosan, elvégre most járt itt először. Ahogy haladtunk egyre bentebb hirtelen az utunk elött egy rendőrségi szalag zárta el az utunkat.
- Valószínűleg a szilveszterről maradt meg.- mondtam szomorúan 
- Hát ja. - igazolt Nancy , majd egy gyors mozdulattal az egészet letépte.
- Ez nem bűntetendő?- kérdezte félve Alice 
- Nyugi, én vagyok a törvény.- szórakozott Nancy
- Hát akkor megszívtuk - szórakozott Dake is, aki kézen fogva húzta magával Alicet a szalagok mellet elmenve
- Egyetértek. Nekünk végünk.- folytatta tovább Carlos is Nancy cukkolásába
- Nyugi. Csak akkor van gáz, ha a törvény elkap - kontrázott végül Danken is, mire a beszólásán jót nevettek a fiuk, mire én is  elmosolyodtam
- Oh, igazán? Szóval csak akkor van gáz ha elkaplak? - kérdezte Nancy ördögi mosollyal, amitől a fiuk lefagytak - Akkor ehhez mit szoltok? - a fiuk csak behúzott fejjel nézték, ahogy Nancy lazán ledobja a hátáról a táskát, lehajol majd a szandálját leszedve feléjük dobja. Ez annyira váratlanul érte őket, hogy végül Nancy mind a hármat eltalálta. - Úgy tűnik a törvény elkapott titeket?- mondta szórakozottan, a fiuk pedig csak a szájukat húzva dörzsölték a fejüket. 
- Rachel csinálj vele valamit - néztek rám boci szemekkel
- Nem. Ezt megérdemeltétek, akár mennyire vicces is volt a beszólásotok, ez mindent visz.- mondtam, majd kitört belőlem és Aliceből a nevetés
- Danken hozd vissza a szandálomat.- mondta parancsolóan Nancy 
- Tudod, van olyan hogy kérem - forgatta szemeit Danken, de erre csak megásta a saját sirját 
- Ja, meg olyan is, hogy a pasim nem megy nászútra az apámmal - szólt vissza Nancy, még mindig a ,múltkorin leragadva. Azóta se tudja megbocsátani Dankennek, hogy elutazott. 
- Úgy mondod, mintha én akartam volna menni  - vágott vissza Danken
- Hát nem úgy tűnt, mintha ellenkeznél - panaszkodott tovább, miközben Danken vissza adta neki a szandálját
- Mert éppen el voltam ájulva. Ez váltotta ki belőlem az apád - szolt vissza megint Danken, de közben folytattuk az utunkat. Csak nevetve hallgattuk őket, akik persze tovább folytatták a veszekedést kézen fogva.
- Ez nem kifogás. Meg mi bajod van apámmal?
- Talán az, hogy puskát szegezett rám és úgy aludt el! Ja várj, mikor kidobott a repülőből. - idézte vissza, mik is történtek azon a héten
- De végül is utánad ugrott.- kontrázott Nancy 
- Igen, mivel le lökted.- mondta már Danken is szórakozva
- Még szép, hogy le lököm. Ő lökte le pasim - mondta durcásan.
- Milyen megható szerelem - mondta Alice meghatottan
- Inkább csak nem normális - mondta nevetve Carlos
- Na, pedig aranyos- álltam Alice mellé, mire Dake és Carlos furcsán néztek ránk - Jó, nem megszokott, de attól még aranyos
-Aranyos? - kérdezte Dake - Tudod, én fél szememre vak vagyok, mégsem látom ebben az aranyost.
- Fiuk -forgattam a szemem, mire Carlos csak átkarolta a nyakamat és megpuszilta a fejem.
- Szóbára - hallottam meg Nancyt a hátunk mögül, mire csak hátra fordultam.
- Itt vagyunk, szóval ha szeretnéd -súgta oda nekem Carlos, mire kivörösödtem. Nancyék beérve elnevették magukat rajtam, de még csak vissza szólni sem tudtam, hisz valóban ott álltunk a ház elött. 
- Baszki, ez nem is ház, ez egy kúria - ámuldozott Nancy
- Vagy egy kastély - gondolkodott Alice 
- Alicet megértem, de szöszi, te már jártál itt. Miért ámuldozol? - kérdezte értetlenül Dake
- Csak mert akkor nem látom, hogy ekkora. Most legalább nem kell betörjem a falat -gondolkodott, mire döbbenten néztünk rá
- Mit csináltál? -kérdeztem 
- Hát nem tudtam bejutni az ajtón. És tudod a mondást, ha nem tudsz bejutni az ajtón, próbálsz az ablakot, ha az ablak sem megy próbáld a tetőn, és ha az sem ..
- Bonts le a falat?- kérdezte Carlos
- Pontosan -mosolygott Nancy ártatlanul
- Nem hiszem, hogy ez így lenne - dörzsölte homlokát Danken, mire Carlos meg Dake elnevették magukat
- Hát ez kész. Tényleg lebontottad  a falat?- kérdezte hitetlenül Dake 
- Még szép. Bármit a cél elérésében. Meg is mutatom.-mondta határozottan Nancy, mire mind kíváncsian követtük. Elvezetett minket egy nagy bokorhoz, minek hátánál a falban ott volt egy kisebb lyuk. Épp akkora, hogy Nancy, én és Alice is át tudjunk férni rajta. Mindannyian döbbenten néztünk hol a lyukra, hol Nancyre aki csak magabiztosan mosolygott.- Látjátok. 
- Ehhez inkább már nem mondok semmit - mondta megrökönyödve Danken
- Ehhez szerintem szavak sincsenek -mondta Alice döbbenten
- Majd szóljunk erről nagyapának - súgta nekem Carlos, továbbra is meglepetten nézve a lyukat 
- Rendben.- válaszoltam, mire Dake csak hümmögöt 
- Szerintem, jobb úgy teszünk , mintha nem láttuk volna - gondolkodott Dake 
- Egyetértek - igazolt Danken - Most akkor szép lassan mennyünk innen. 
- Most miért viselkedtek ennyire furcsán? - kérdezte Nancy értetlenül, de választ senki sem adva neki, eljöttünk onnan. Úgy lesz a legjobb. Bent a házban két érzés is tőrt rám, amivel nem tudtam túl jutni. Egyszerre voltam boldog, mert még mindig a régi emlékeke jutottak eszembe, de ugyanakkor a szilveszter éjszakán szerzett élmények miatt féltem is itt lenni. Feszengve kerestem a helyemet, és ezzel nem csak én voltam így. Dake, Carlos hozzám hasonlóan nem tudtak mit is kéne tegyenek, míg Danken és Nancy akinek az arcán felismerés, és megbánás látszott álldogáltak a az ajtó mellet. Úgy látszik senki sem gondolta át, hogy hova is jöttünk. Egyedül Alice járt izgatottan fel le a házban. A szilveszter után a házban rengeteg kár volt, ezért minden régi bútort ki kellet cserélni, a falakat újra lefesteni, egyedül a képek a falakon kerültek vissza. De ennek ellenére is, hogy minden új volt, a hely változatlan maradt a szememben, ahogy a többieknek is. A kínos csendet Alice törte meg, látva mennyire meg vagyunk feszülve.
- A szobák hogy lesznek elosztva?- kérdezte kíváncsian  
- Külön fiuk, külön lányok - mondta magabiztosan Nancy, mire a fiuk csak grimaszoltak - Mi az? Valami másra számítottatok?- kérdezte ördögi mosollyal 
- Igen. Tudod párokként. - mondta Dake, mire mindannyian bólogattuk, hisz úgy hittük, legalábbis Nancyn kívül 
-  Miért? Vagy ha tudod nem tetszik akkor mindenki külön egy szóbában, úgyis jut mindenkinek egy - mondta Nancy továbbra sem tágítva a vegyüléstől 
- Nekem mindegy - mondtuk oda egyszerre Aliceval, mire a fiuk értetlenül néztek ránk 
- Jó. Ezt majd akkor este megbeszéljük - adták meg magukat szomorúan a fiuk. Majd kimenetek körbe nézni. Mi hárman lányok pedig fel mentük az emeletre nagy ívben kerülve AZT a bizonyos szobát, ahol Noah meghalt, és mind kiválasztottunk egy nekünk tetsző szóbát, ahol lepakoltuk a cuccunkat, és átöltöztünk. Én a régi szóbámat választottam, hisz ez volt az első igazi szóbám és ez volt az egyedüli szóba, amit nem kellet felújítani. Nosztalgikusan néztem körbe, majd megálltam a gardrób előtt. Kinyitva egy fehér ruhát találtam, ami kisértetiesen hasonlított arra amit régen találtam. Kíváncsiságból felpróbáltam amitől olyan érzésem támadt, mintha valóban vissza tudtam volna térni arra a nyárra. A ruha pont úgy állt rajtam, csak épp a kék szalag hiányzott róla, ami a csuklómra volt kötve lassan fél éve. Levettem és elhelyeztem a ruhán, úgy mentem le a többiekhez. Alice velem hasónlóan egy virág mintás ruhában volt, ami valahogy nagyon jól állt neki, Nancy pedig egy spagetti pántos topban és egy farmer shortban álldogált, fején egy szalmakalappal. Amint megláttak, mosolyogva köszöntek, majd kimentünk a fiukhoz. 
- Na milyen?-  kérdezte Nancy a ruhánkra utalva 
- Mi milyen? Ez csak ruha - vágta rá Danken, mire megint elkezdtek veszekedni a már megszokott módon. Őket néztem, mikor feltűnk, hogy Carlos mosolyogva nézett rám. 
- Ugyan olyan - mondta mosolyogva nekem, mire én csak mosolyra húztam a szájamat 
- Tudom. Valószínűleg nagyapa intézte. 
- Hé, tubicáim figyeltek rám?- kérdezte Nancy, mire észre sem vettem, hogy már abba is hagyták Daneknnel a veszekedést 
- Persze, mond- szólt oda neki Carlos
- Ti mit akartok most csinálni? - kérdezte Danken várva a választ, elvégre mégis csak mi vagyunk jártasak itt 
- Nem is tudom - tűnődött Carlos
- Én gondoltam járok egyet. Van pár hely ahová el szeretnék menni, ha már egyszer itt vagyok.- válaszoltam, mire a többiek érdeklődve néztek
- Hm. Nem is hangzik rosszul. Fedezzük fel a környéket - jött lázba Nancy 
- Mit mondasz? Szeretnél körül nézni?- kérdezte érdeklődve Dake a barátnőjét
- Persze, menjünk - adta meg a választ Alice mosolyogva.
- Akkor ez eldőlt. Rachel vezess .- mondta Danken bíztatva, mire Carlos rákulcsolta a kezét a kezemre és el indultunk ugyanazon az úton, amin én régen magamba tetem meg elmenekülve az emberektől magányra vágyva.