Gyerekkorom küszöbén

Cselszövés

Az ott alvás után minden olyan volt mint előtte. Továbbra is Nancyvel és Dankennel voltam annyi különbséggel, hogy néha még Noah is csatlakozott hozzánk a szünetekben. De olyankor inkább velem beszélt. Alig láthatóan de kerülte Nancy tekintetét. Látszólag Nancyvel nem bírják egymást, hisz még soha nem láttam volna,hogy beszélgessenek. De  Nancy is mostanában elég feltűnően viselkedett és mikor Noah is a közelben volt szúrós szemekkel figyelte Noah minden mozdulatát. Nem értem mi történhetett közöttük vagy épp mikor, hisz végig együtt voltunk.         
 Sajnos Carlossal sem tudtam azóta beszélni, mert nagyapa szerint sok vizsgálatot végeznek rajta, nehogy a baleset és az 5 éves kóma után valami maradandó károsodás érje. Egyre szomorúbbá váltam emiatt. Nem akarom, hogy megint ne találkozzunk hosszú ideig. 

    Hirtelen a telefonom jelzett, hogy üzenetem jött. Nagyapa volt, hogy most már vége a vizsgálatoknak és ha szeretnék, még ma meglátogathatom. Azonnal vissza is írtam, hogy mindenképp. Felnézve a telefonomból Nancy mindent tudó mosolyával nézett vissza rám. 
- Mi ez a nagy boldogság? Csak nem C írt?
   Még mikor nálunk aludt akkor kitaláltuk, hogy mások előtt így hívjuk azokat a bizonyos személyeket. Nem túl eredeti, és az elején még Dankenék furcsán is néztek miatta, de azóta már ránk hagyták egyfajta lányos dologként. A hihetetlen számomra, hogy még csak nem is sejtik,hogy kikről beszélnünk vagy csak úgy tesznek mintha nem tudnák.
- Nem. Nagyapa hívott, hogy már meg szabad látogatni. Szóval megvan a délutáni programom.
- Akkor én is veled tartok. - mondta határozottan
- Minek?! - lepődtem meg
- Kotnyeleskedni. Nem hagyhatom, hogy hamarabb legyen meg hőn áhított pasid mint nekem. Meg amúgy is, fel kell mérjem magamnak.
- Azt minek? Múltkor még azt mondtad, hogy bírod.
- Amit eddig tudok róla, úgy bírom de személyesen is ismernem kell ahhoz, hogy megítéljem méltó e hozzád vagy csak egy selejt.
- Ne hívd selejtnek!- szóltam rá azonnal
- Jól van na, de akkor is megyek. - jelenete ki véglegesen
- Ahogy akaród.- adtam meg magam. Nem hiszem el, újra találkozhatók Carlossal erre Nancy is ott lesz. Értékelem, hogy ennyire érdekli, hogy mi van velem, meg a szerelmi életemmel, de van amikor útba van és ezt pontosan tudja, ezért is csinálja, amitől párszol felhúz. 
- Ne légy most szomorú, máskor is lesz időd enyelegni vele. És ne felejtsd el te mondtad, hogy be szeretnél mutatni neki. - emlékezett vissza azonnal
- Igen, de.....- húztam el a számat - Máskor is lehet.
- Nem, nem lehet. Szóval most boldognak kell legyél, értetted.
- Igen, asszonyom.- szontyolodtam el 
-Ez a beszéd. Most meg figyelj, mert mindjárt valami jónak leszel szemtanúja.
- Minek?- lettem, hirtelen kíváncsi és egyben gyanakvó. Ha Nancy szerint valami jó lesz, akkor vagy egy csoda fog történni, vagy valami borzalmas. 
- Mert mindjárt jön Danken és megkér, hogy randizzak vele. - mondta önelégült mosollyal kihúzva magát, nekem meg le esett az állam. Hogy? és Honnan tudja? ezek a kérdések villantak be de időm már nem volt hangosan mondani, mert Nancy jóslata beigazolódott és Danken lépett be az ajtón. Az osztályban hirtelen néma csend lett. Mindenki felé kapta a tekintetét, a fiúk kíváncsian a lányok feszülten. Ha nem lenne Nancy folyton mellet, akkor garantált, minden csaj köré gyűlne. Ezért is Nancy mindig gondoskodik arról, hogy ez ne történhessen meg, ezért csak álmodozhatnak arról, hogy beszélhetnek Dankennel. És pont ezért nem értem hogy lehetett Dankenek múlt hétig csaja, úgy hogy Nancy az ég világon semmit nem tett, hogy közbe avatkozzon. 
     Nem törődve azzal, hogy mindenki figyelte, körbe nézve találkozott a tekintetünk. Én a helyemen ültem, Nancy pedig a padomon. Gyors léptekkel közeledett felén, közben Nancy felém nézett és csak suttogva annyit mondott, megmondtam. Danken megállt előttünk és a zsebében kotorászott, majd 2 jegyet emelt fel. 
-Ez mégis mi?- kérdezte értetlenül
- Jegyek. Tán vak vagy. - mondta csipöböl Nancy
- Na nem mondod. Ha nem közlöd a végén meg is ettem volna. - vág vissza azonnal Danken
- Ugye!? Nélkülem egyerűen nem vagy alkalmas az életre, de ne félj, még én sem vagyok olyan gonosz, hogy  egy ilyen szerencsétlent mint te magadra hagytalak.
- Igazán kedves vagy. De csak, hogy tudd, te nem vagy nélkülem létezni. Ha nem lennék már rég kicsaptak volna vagy sitten lennél
- Lehet, De csak is veled együtt. - mosolyodott el Nancy 
- Bocs, hogy félbe szakítom a vallomásotokat, de mi van a jegyekkel?- kérdezem kíváncsian
- Jó, hogy mondod. Reggel a szekrényemben találtam. 2 jegy az akváriumba.
- És? Biztos az egyik rajongod hagyta ott. Most is úgy bámulnak mint egy kirakati babát.- forgatta meg szemeit unottan Nancy 
- Csak nem féltékeny vagy?- mosolyodott el Danken
- Álmodban. 
- Mikorra szól a jegy? - tereltem vissza a jegyre a figyelmet, nehogy még a végén összeverekedjenek  
- Holnapra. December 6.
- És elmész? - kérdeztük egyszerre
- Nem hiszem, amúgy is más terveim vannak.
- Akkor add nekem!- jelentette ki azonnal Nancy
- Egy frászt! Ez 2 személyre szóló jegy, meg amúgy is utálod a halakat
- Imádom a halakat. - jelentette ki azonnal Nancy
- Hazudsz. Régen is amikor átjöttetek vacsorára és hal volt, mindig telibe rókáztad a táskámat.
- Az már régen volt, azóta megszerettem őket. Azokat a nyálkás bőrüket, meg a döglött szemüket, na meg persze a szaguk valami isteni. - próbálta nem kimutatni az undort az arcán. Danken egy ideig méregette, de végül be adta a derekát.
- Nesze. És jó szórakozást nektek.
- Rachel nem jön, neki dolga van, igaz ?- alig láthatóan felém kacsintott. Ezzel pedig egyből értettem a célzást. 
- Igen, pedig szívesen mennék.- játszottam el csalódottságomat
- Akkor mégis kivel mész?- lepődött meg egyből
- Valakivel. Nem mindegy az neked?!
- Tudod mit, mégis szakíthatok arra időt, hogy elmenjek. Hisz egy ingyen jegy, amit az egyik hódolom adott ajándékba. Nem lenne helyes másnak adni. Add vissza!
- Soha! Nekem adtad, már az enyém.
- De meg gondoltam magam szóval kérem vissza. - nyúlt azonnal a jegyek után 
-NEM! - Nancy próbálta eltakarni a jegyeket de Danken gyorsabb volt és az egyiket megszerezte. 
- A másikat is. - nyújtotta felé a kezét Danken
- Nem! Így most már ugyan úgy állunk. Neked is van jegyed, és nekem is, ha nem tetszik akkor holnap vissza adom. De csak az akváriumban.- nyertes mosollyal nézet vissza Dankenre 
- Fárasztó vagy! Rendben ott találkozunk pontban kettőkor. És ne késs,mert haza megyek.
- Hmm. Majd meglátom. 
- Elmegyek.- viharzott ki azonnal Danken 
- Veszteni soha nem szégyen. - üvöltötte utána még  Nancy. 
     Megvárt míg kiment Danken, Nancy röhögésbe tört ki én meg nem hittem a szememnek. 
- EZ MI A FRANC VOLT!!!Honnan?, és hogy?- akadtam ki teljesen
- Tudód, semmit sem szabad a véletlenre bízni, ezt jegyezd meg.
- Jó de mégis mi volt ez?
-Elárulom a titkom. Ma reggel én tettem be a jegyeket a szekrényében, és tudtam, hogy egyből ide fog jönni. Mivel azt hitte, hogy egy idegentől kapta egyből át akarta passzolni nekem. És pont ezért direkt eljátszottam, hogy nem tudok semmiről és elértem, hogy nekem adja. Már csak át kellet verjem azzal,hogy van kivel menjek aki nem te vagy, így tudtam, hogy vissza akarja majd kapni, amit persze ne hagyhatom, szó nélkül, ezért is kellet valahogy megállapodnunk ami egy randi lenne. Ennyi az egész. Így kell szervezni egy randit. Tanulhatsz.
- De akkor igaz volt amit Danken mondott? Tényleg utálod a halat? 
- Az nem kifejezés, gyűlölöm.
- De akkor miért?
- Mert a cél szembesíti az eszközt, meg amúgy is csak néznem kell őket és nem megenni. Annyit még én is elviselek. Most meg készülődj mert ez az utolsó óránk, és utána végre találkozhatsz az imádott Carlosoddal.