Gyerekkorom küszöbén

Első találkozás

Egyre idegesebben vártam már, hogy vége legyen az órának. Szívem szerint ki szaladtam volna és vissza se jöttem volna, de nem tehetem meg. Még ki kellett bírjak 5 percet. Pont mikor a leginkább sietne az ember akkor nem akarna haladni az óra. Már össze voltam pakolva, de a tanár még mindig diktált. Nancy a hátsó padban úgy nézett a tanárra, mint aki képes lenne rá borítani a padot, ha nem fejezni be az írást. Talán megérezte ezt a tanár mert egy pillanatra megállt, mire a csengő éles hangja járta át az egész épületben. Ettől gondolkodás nélkül felálltunk és ki futottunk az osztályból, figyelem kívül hagyva a tanárt. A szekrénybe bedobva a könyveket, szaladtunk ki az iskola udvarára, még épp elkapva a buszt.

A buszon néma csendbe utaztunk. Nem bírtam tovább, így végül fel tettem azt a kérdést ami egy ideje furcsálltam :
- Hogy lehet, hogy Dankennek barátnője lett, hisz mindig körülötte voltál?- kérdeztem rá egyből a tárgyra
- Szóval erre vagy kíváncsi, bár gondoltam, hogy előbb utóbb rákérdezel. Az úgy volt, hogy nyáron szüleim kitalálták, hogy menjünk el a Egyiptomba, mert milyen jó lesz. Így is kész hőség volt, de mivel láttam mennyire szeretnének végül bele mentem. Mikor pedig haza értem, Dankent vettem észre egy ismeretlen csajjal csókolózni a házuk előtt. Fájt.... de kibírtam, tudod ki fog sírni miatta. Egy jó ideig kerültem is, de egyszerűen képtelen voltam teljesen távol maradni tőle, főleg úgy, hogy többet lógott velem, mint a csajával. Hiába tapadt rajta a csaj,mégis az lett a vége, hogy szakítottak, amitől én boldogságomban még táncoltam is. - mondta a végét már mosolyogva
- Ezt mondjuk elég nehéz elképzelnem. - nevettem el magam, mire ő is elkezdett
- Hagyjuk most a témát, már a múlt, én meg se időm se kedvem rajta rágódni. Ő lelépett, mármint a csaj, én meg továbbra is vele vagyok. Minden vissza állt az eredeti kerékvágásba.
A busz megállt mi meg sietve leptünk be a kórházba. A lépcsőn felfele, rossz előérzetem volt, és kételkedni kezdtem abban, hogy ezek ketten találkozzanak. Nem mintha zavarna de Nacyit ismerve félek egyből veszekedni fognak. De már késő volt vissza menni, mert megérkeztünk a szobához. Kopogás nélkül törte be az ajtót Nancy, majd hirtelen lefagyott. Nem értettem mi lelte így arrébb löktem Nancyt, hogy én is láthassam,mire szembe találkoztam Carlossal aki egy boxerben állt a szóba kellős közepén.
- Nahát Rachel, korán jöttél. Épp a ruhádat készítem neked elő, ahogy megígértem.- erre elvörösödtem maga a látványtól, Nancy pedig idegesen rontott felé.
- Perverz! - jelentette ki egyből majd az első dologgal ami a kezébe került, ami ebben az esetben egy váza volt, leütötte Carlost, aki hanyatt esett a padlón , körülöttünk váza darabkák.
- EZ MI A FRANC VOLT!- ordítottam egyből Nancyre.
- Nyugi, ez csak óvintézkedés. Nem mondtad, hogy egy perverz.
- Nem perverz! Bár fogalmam sincs mi volt ez.- még mindig vörös fejjel, néztem a mellettem fekvőre
- Lényegtelen. Na de gyere vigyük az ágyra. - ragadta meg a lábánál én meg a hónaljánál emeltem fel.
Az ájult Carlost sok bénázás után, de végül sikerült az ágyra tenni. Ott hagytuk, míg össze söpörtük a darabokat, majd készültem volna menni hívni egy orvost, de Nancy megragadta a karom.
- Engedj el! Hívni kell egy orvost, nehogy valami baja legyen. - Egy nagyot sóhajtott majd, Carlos felé fordult
- Meddig, akaród még tettetni az ájultat?- kérdezte unottan Nancy
- Hm,rájöttél? Pedig azt hittem élethű vagyok. De basszus ember, te nem vagy semmi, gorillák közt nevelkedtél, vagy mi?! Még mindig sajog a fejem.
- Te fenn vagy!?- döbbentem meg
- Persze, hogy fent. Nem ütöttem olyan nagyot, hogy elájuljon, épp csak szédüljön egy kicsit.- mondta Nancy
- De mire kellet ez?- kérdezte Carlos Nancyhez fordulva
- Mert perverz vagy. Hogy várhatsz így egy lányt?
- Épp öltöztem, ti tehettek róla, hogy betörtök. Rachelnek egy csókért, megbocsájtom, de te le is léphetsz.- utasította Nancyit
- Kizárt. Poénól jöttem, de most már látom milyen jól tettem. Ki tudja mit műveltél volna Rachellel ha nem vagyok itt.
- Semmi közöd hozzá.- mondta komolyan Carlos
- Na jó,befejezni. Te- mutatok Carlosra - többé ne csinálj ilyet mert megijedtem, és te- fordulok Nacyhez- többé ne csapj le idegeneket vázával, amíg meg nem győződsz róla, hogy megérdemli- e vagy sem. Értve vagyok?- meglepetten néztek, de mikor rá jöttek, hogy mért is vagyok dühös mind a ketten lehajtották a fejüket.
- Igen- válaszoltak szinkronban. - Na azért. Carlos ő itt Nancy, Nency mint már gondolom rá jöttél, ő itt Carlos.- mutatom be őket, ha már elsőre nem sikerült
- Nem hiszem el, hogy neked szurkolok, de ha már megteszem leszel szíves normálisan viselkedni. - mondta Nancy
- Sajnos én ilyen vagyok, ha nem tetszik ott az ajtó.- mutatott rá az ajtóra ami a nemrég kapott ruhásnak köszönhetően ferdén és behorpadva állt szegény
Ettől Nancy elégedetten bólintott. Úgy tűnik átment Carlos a teszten, ezáltal Nancy megkedvelte, bár őt ismerve soha nem vallaná be.
- Amúgy, tényleg igazat mondtam, Rachel ruháját válogattam. - hozta fel ismét a ruhás témát
- Az enyémet?- kérdeztem furcsállva
- Igen, hisz megígérted, hogy mikor megint jössz az én ruhámban leszel. Emlékszel, le is támadtál aznap. - mosolyodott el , nekem pedig ismét pirult is az arcom
- Igen?- Nancy érdeklődve fordult felém
- Az nem úgy volt. Épp csak elestem,és ....és- próbáltam magyarázkodni, de hiába, belém fojtották a szót
- Ne mentegetőz, tudjuk mi jól- vigyorogtak egymásra
- Az előbb még veszekedtetek, hogy letettek hirtelen ilyen jóban?
- Persze, hogy jóban vagyunk, ha egy az ellenség igaz?- fordult Carlos egyből Nencyhez
- Alap- nézett komolyan vissza Carlosra
- Na és hogy akaród jóvá tenni, hogy eddig megvárattál? Hm?- tért vissza a gyerekes Carlos
- Nem tehettem róla, nem szabadott jöjjek.
- Ez csak kifogás. Máskor bezzeg meg tudtad oldani- duzzogót be
- Mért nem mentek el egy randira?- kérdezte Nancy egy hatalmas vigyorral
- MI???!- lepődtem meg a váratlan kérdésre.
- Ez jól hangzik.- egyezett bele azonnal Carlos
- Ugye perverz, na de mikor is kéne.- gondolkodott el Nancy
- Holnap jó , akkor még el is engednének arra a napra. - vágta rá gondolkodás nélkül Carlos
- Na akkor ezt letudva, jó randit holnapra.
- Hé, én még csak bele se szólhatók? Végül is én megyek holnap. - kértem ki azonnal magamnak, de értelmetlen volt
- Nem- vágták rá egyszerre.
- Pazar. - forgattam a szemem. Nincs is jobb mint mikor akibe szerelmes vagy és a barátnőd így össze dolgoznak.
- Akkor még ki kell választani milyen ruhát húzzon holnap. Mik az igényeid?- hagytak figyelem kívül
- Fehérbe legyen, jól áll neki.- mondta Carlos
- Szerintem is. Na akkor már látom is, holnap miben leszel.- fordultak felém
- Mégis honnan tudod, hogy milyen ruhák vannak a szekrényemben?
- Múltkor néztem meg.- mondta teljesen természetesen Nancy
- Miért?- lepődtem meg
- Kíváncsiság. Mindig ugyan abban az unalmas ruhában vagy.
- Ez az egyenruhánk, és szeretem hordani.
- De olyan unalmas, kéne egy kis változtatás.- lelkesedett fel, mellette Carlos pedig csak bólogatott
- Csináljatok amit akartok, én mentem veszek valamit inni az automatából .
- Oké. - vágta rá Nancy

Lementem a váróba, ahol vettem egy zöld teát, majd egy közeli kanapéra leültem. Kellet egy kis magány, hogy átgondoljam a dolgokat. Örülök, hogy végül találkoztak, és bár az incidens után mégis jóban lettek, de most mégis furcsán érzem magam. Olyan, mintha már rám nem is lenne szükség. Ez pedig elszomorít. Nem akarok megint kívülálló lenni, főleg nem köztük. Hirtelen valakinek egy tekintetét éreztem magamon, de hiába néztem körbe senkit nem láttam. Egy ideig csak nézelődtem, hátha látok valami gyanúsat de ezt abba hagytam mikor Carlos jött felém.
- Minden rendben? Elég sokáig el voltál.
- Igen, csak elgondolkodtam.
-Zavar, hogy a kérdezésed nélkül szerveztünk randit a gorillával?- ezen elnevettem magam
-Igen vagyis nem. Ha már egyszer megszerveztétek nem akarom tönkre tenni.
- Akkor mi a baj?
- Még magam sem tudom.- vallódtam be őszintén
-Tudod, hogy nekem bármit elmondhatsz, de ha egyszer úgy érzed nem akarod, akkor nem erőltetlek.
- Köszi. Amúgy még bocsánatot sem kértem amiatt,hogy Nancy leütött az előbb. - mosolyodtam el
- Hagyjuk, már hozzá szoktam,hogy erőszakosak velem a lányok. Te is mikor először találkoztunk, matracnak használtál, hogy puhára ess. - emlékezett vissza
- Azért is bocsi.- nevettem el magam
- Akkor vissza megyünk, nehogy a gorilla nő felforgassa az egész emeletet miattad.
- Rendben.
Vissza menve még utoljára körbe néztem, hátha meglátok valamit de semmi. Nem volt ott semmi. Vagyis akkor még azt hittem....

Sziasztok! 😘Itt van a kövi rész, és mint látjátok sokkal hamarabb jött mint szokott. 😁Ez azért van, mivel mostanában megjött a kedvem és egyre jobban élvezem is írni a részeket.Gondolom ez az utóbbi részeknél is megmutatkozott, mivel sokkal több szó lett, mint az átlag, akárcsak a mostani is. Szóval ha tettszett a rész vatézzátok és kommentet is nyugodtan írhattok. Nem harapók. 😁🤗