Gyerekkorom küszöbén

Randi

A tegnapi látogatásunk után , Nancy hajthatatlan volt. Amint haza értünk egyenest a szobám felé vette az irányt ahol a szekrényem összes tartalmát kiszórta. Mindent felforgatott a szobába csak azért, hogy valami számára megfelelőt ruhát találjon, ami persze Carlos kérésére fehér is legyen. Hosszasan keresgélt, válogatott, kritizált, én meg próbálgathattam fel az összes ruhát és azoknak az összes kombinációját. Végül egy szakadt farmer és egy fehér kötött pólónál maradtunk, hozzá egy fekete rövid szárú csizma. Bár még ez sem volt számára tökéletes, de annyiban hagyta, mikor látta, hogy mennyire tetszett nekem a szett. Este 11 után hagyta csak el a házunkat, ügyelve arra,hogy minden a legnagyobb renden legyen.

Reggel amint felkeltem első dolgom volt, hogy elkészüljek. Még a hajam végét be is  göndörítettem és egy kevés sminket is tettem fel. Általában nem szoktam, vagy csak nagyon ritkán, mert eddig nem érdekelt, mégis hogy nézek ki, de Nancy a lelkemre kötötte, hogy ha el akarom csábítani akkor minden praktikát be kell vessek. Szerinte a smink a nők fegyvere a " harcmezőn", ami voltaképp a randikra értett. Lassan kezdem megszokni a a gondolkodását, de még mindig meg tud lepni. Miután mindennel elkészültem, még rengeteg időm volt. Gondoltam csinálok magamnak reggelit, hogy eltereljem a figyelmem, de túl izgatott voltam és elégettem. Mosogatni is megpróbáltam, hogy lefoglaljam magam de ott a fél pohár készletet eltörtem, ezért végül maradt a jól bevált fel le járkálás a nappaliban. Már lassan az őrületbe kergettem magam, mikor végre kopogtattak. Amikor ki nyitottam az ajtót bele pirultam a váratlan látványtól. Egy szürke felsőben volt ami  rásimult a testére, ezáltal tökéletesen látszott szálkás testalkata, fekete farmere és egy fekete fehér cipője.  Cipőjét hosszasan bámultam, képtelen voltam így a szemébe nézni.
- Tudod, elég rosszul esik, ha jobban érdekel a cipőm, mint mondjuk én.- játszotta meg a sértettet
- Olyan ,mint egy panda. - mondtam továbbra is a cipőt bámulva
- Aha. Vagy csak nem akaród, hogy lássam mennyire elpirultál. - hajolt egész közel hozzám-De ugye tudod, hogy ezzel elkéstél.- súgta bele a fülembe, amitől a szavam elakadt és egy kellemes   bizsergés járta át a testem  
- Nagyon jól nézel ki, megmondtam, hogy a fehér a te színed. Örülök, hogy komolyan vetted a randi dolgot, féltem, hogy azt hiszed vicceltem. 
 Még mindig úgy gondolom. 
- Mielőtt el indulnánk, szeretném ha úgy gondolnál erre a napra mint egy különleges nap és nem úgy mintha a barátaiddal mennél szórakozni. Azt akarom, hogy bármit amit ma tenni vagy mondani fogok komolyan vennéd és nem úgy mint egy barátot.- a szavai most másképp hangzottak. Komoly és határozottságot éreztem, nem pedig a megszokott viccelődést. Nem tudtam, mit kéne erre válaszoljak, ezért csak bólintottam egyet.
- Rendben. Akkor először is menjünk el ebédelni, bár lefogadom, te még a reggelit is kihagytad.- fogta meg hirtelen a kezem
- Nem tudtam enni. - mondtam lényegre törően
- Mert ideges voltál, hogy elmegyünk randira, vagy mert elégetted az ételt.- mosolyodott el, mint aki mindent tud
- Elégettem a kaját- felek egyszerűen. Nem muszáj tudja, hogy csak azért égett el mert túl izgatott voltam a randi miatt 
- Éreztem az illatát.- mondta nevetve, én meg már áshattam is a gödrömet.

    Hosszas sétálás után egy ismerős kávézóba tértünk be ahol egy ablak melletti asztalhoz ültünk. Ahogy körbe néztem elfogott a nosztalgia. 
- Mit nézel annyira?- kíváncsiskodott
- Csak nosztalgikus ez a kávézó
- Nosztalgikus?
- Utoljára akkor jártam itt amikor Noah után kémkedtünk Nancyvel. Bár még azelőtt találkoztam először vele, ő mégis úgy bánt velem, mint egy régi ismerős. Aznap sok minden össze jött. Szemtanúi voltunk annak ahogy Noah elutasítja egy lányt akit Nancy ki nem állhatott, majd bőrig áztunk és végül Noahni aludtunk. Másnap nagyapával találkoztam amikor egy váratlan hívást kapott, hogy felébredtél én meg minél hamarabb látni akartalak. Vissza gondolva olyan réginek tűnik ez a pár hónap.- mondtam nosztalgiázva. Carlos csak mosolyogva hallgatott, majd a megfogta a kezemet az asztalon, úgy nézett mélyen a szemembe. 
- Akkor nem tudtam veled lenni, de most már itt vagyok.  - mondta komolyan, mire én csak elmosolyodtam
- Hasonlóak vagytok Noahval. Egyszer ő is mondott valami hasonlót.- mondtam, de amint ki mondtam már meg is bántam. Carlos meglepődött, majd dühös lett.
- Nem érdekel mit mondott vagy mit tett, amíg nem voltam ott. Amíg velem vagy csak velem foglalkozz - mondta finoma, de látszott rajta, hogy ideges lett. - Menjünk. Nincs értelme tovább itt maradni.
- Rendben. - ezt alaposan elrontottam 
   Carlos előre ment, ameddig én össze pakoltam. Nem akartam felidegesíteni, sem azt hogy félre értse amit mondtam. Ő egész végig komolyan gondolta én meg úgy viselkedtem mint egy idióta és még figyelem kívül is hagytam amire reggel megkért. Ha Nancy most látna adott volna egy pofont. Ideje lesz helyre hoznom a dolgokat. Indultam el sietve Carlos után de véletlenül bele ütköztem valakibe.
- Nagyon sajnálom, siettem és nem vettem észre.- néztem rá, mire meglepődtem. Egy húszas éveiben járó fiú volt. Nem akartam nagyon megbámulni, de képtelen voltam nem észrevenni az egyik szemét. Üvegből volt.  
- Semmi baj. De máskor kérlek légy óvatosabb - mondta és tovább ment 
   Carlos jött óda hozzám felsegíteni. 
- Miről beszélgetettek Dake-el? - kérdezte Carlos
- Dake?Ismered?
- Akivel most beszéltél ő olyan ház vezető féleség a nyaralónknál egyben pedig a családi kórház egyik alkalmazottja, bár még nem beszéltem vele sokat. Valószínűleg ő szólt arról is, hogy felébredtem.  
- Még soha nem találkoztam vele. A kórházban sem.
- Elég elfoglalt személy a korához képest. Ilyenek a zsenik élete. Valószínűleg nem volt még ideje rendesen bemutatkozni. 
- Mi lett a szemével?
- Arról nemigazán beszél, bár én úgy halottam, hogy tűz okozta. 
- Carlos- fordultam felé - Bocsi , hogy azt mondtam. Nem akartalak titeket összehasonlítani. Csak nagyon jól esett, hogy mind a ketten azt mondtátok, hogy velem vagytok. De most már ígérem, csak rád figyelek. Megbocsájtasz?  
- Nem rád haragudtam, de most ezt hagyjuk, nem akarom ezzel tönkre tenni a napot. Cserébe gyere velem, mutatni szeretnék valamit.  
  Némán követtem Carlost aki egy régi épülethez vezetett.  A rozoga kapui zárva voltak, ezért át kellet mászunk. Belépve az épületbe egy régi színház terem fogadott, de Carlos nem foglalkozva vele, tovább ment a legközelebbi falhoz, amit elkezdett tapogatni majd egy kattanás hallatszott és a fal kinyílott. Meglepetten néztem mire Carlos széles mosollyal figyelt. Az ajtó mögött egy hosszú lépcsősor vezetett felfelé a sötétbe. A telefon lámpájával haladtunk előre. Párszor felsikoltottam, amikor a lábam mellet egerek szaladgáltak, de az nem állított meg minket. Ahogy haladtunk egyre kíváncsibb lettem mi lehet amit Carlos ennyire meg akart mutatni. Mikor végre fel értünk megcsapott az állót szag. Próbáltam a telefonom lámpájával világítani mire üléseket vettem észre vastag pór rétegben. Mindenhol pókhálók csüngtek, a falak bomladoztak és egerek cincogása hallatszott a lábunk alatt a padlóban. Akár egy jó horror film helyszíne is lehetne. Most már nagyon érdekelt minek hozott ide. Felé akartam fordultam de addigra Carlos eltűnt mellölem. Kezdtem egyre inkább beparázni, mikor egy nagy puffanást hallottam és egy erős nyikorgást majd valami elindult. Hirtelen a mennyezet ketté nyílt ezáltal a csillagos ég tárult elém. A hold fénye teljesen bevilágította a termet. A pór felszállt, és az apró szemcsék úgy ragyogtak, mintha ők maguk is csillagok lennének. Carlos jött oda hozzám hirtelen.
- Na? Hogy tetszik? Nagyapa mesélte még régebben, hogy van itt egy titkos csillagvizsgáló, a régi színház felett amit jövőre le akarnak bontani. Az is lehet, hogy mi vagyunk az útólsó látogatói.
- Ez valami elképesztő. Mindig is el akartam egyszer menni egy csillagvizsgálóba, hisz imá-
- imádod az eget. Tudom jól és pont ezért akartalak ide hozni. Veled akartam ide eljönni, a terem állapotát pedig inkább ne vedd figyelembe. - mondta komolyan, bár a végén elmosolyodott  
- Köszönöm. Ez a látvány gyönyörű, környezet ellenére is. - mosolyodtam el  
   Egy darabig némán bámultuk a csillagos eget. Nagyon boldog voltam, hogy így vagyunk együtt, de ez nem maradhat így. Carlos felé fordultam, aki mintha csak megérezte volna, hogy nézem fordult teljesen felém.
- Carlos, szeretnék kérdezni valamit. 
- Rajta. Hallgatlak.
- Ma sokszor gondoltam végig amit indulás előtt mondtál és nem értettem. Mióta csak felébredtél viccelődtél velem, amitől zavarba jöttem és nem tudtam, hogy kéne kezeljem, épp ezért nem vettem róla nagyon tudomást. Nem akartam, hogy az egész csak vicc legyen. De ma olyan voltál mint régen és ez meglepett. Mond, egész végig csak szórakoztál velem?
- Valahogy gondoltam, hogy ehhez hasonlót fogsz kérdezni. A válaszom nem. Amióta csak felébredtem, minden szavamat komolyan gondoltam, bár nem lep meg, hogy félre értetted. Részben vagy talán egészben az én hibám, hogy össze zavarodtál. Tudtam, hogy nem veszed komolyan amiket mondok neked, de ennek ellenére mégis kiöltöztél nekem, ami nagyon jól esett, mert azt jelenti, hogy valamennyire de te is el akartál ma jönni velem randira. Azért mondtam a reggelit is, hogy értsd meg a szándékaimat, de már nem várhatok. Nincs több időm. Rachel én szeretlek. A találkozásunk óta szerelmes vagyok beléd. 
  A váratlan vallomástól teljesen lefagytam. Próbáltam felfogni a hallottakat, de közben már az arcom lángolt, a szemeimből pedig könny csordult ki. 
- Én is . - ennyit bírtam végül kinyögni, mire Carlos szorosan magához húzott. 
  Egy idő után el engedtük egymást. Carlos lassan a kezét az állam alá tette, finoman megemelte, úgy hajolt felém. Már éreztem a leheletét a számon, mikor is egy nagy darab vas lemez szerűség leesett a mennyezet oldaláról. Ijedtünkben csak össze rezzentünk és zavartan elváltunk egymástól. Mért kell tönkre tenni a pillanatot.
- Asszem így jár az aki egy bomladozó épületben szervez randit.- mondta Carlos mű nevetéssel. Tisztán látszott rajta, mennyire is bosszantja a dolog. 
- I-i-igen.- még nem igazán tudtam felfogni az iménti dolgokat. Carlos majdnem megcsókolt!!! 
- Menjünk haza. - mondta csalódottan. Nem akartam, hogy így érjen véget ez a randi, ezért gondolkodás nélkül mentem Carloshoz lerántottam magam mellé ,majd egy puszit adtam az arcára. Halvány fény volt de tisztán láttam ahogy Carlos elvörösödik.
- Menjünk. - mondtam boldogan, Carlos pedig szó nélkül követett 

Sziasztok! Megint egy hosszú résszel jöttem. 😁Remélem azért sikerült elnyerje a tetszéseteket, és nem égettek el a csók miatt. 😅Az még várat magára. Ha tettszett nyugodtan votezz és kommentelj. Kíváncsi vagyok ti kinek szurkoltok Noahnak, Carlosnak vagy esetleg a rejtélyes új fiú érdekel. A későbbiekben, róla is szó lesz.....😁🤗