AMIT NEM LENNE SZABAD | BEFEJEZETT

TÖKÉLETES

A reggeli nap lágyan sütött be az ablakon. Arany fényárba borítva az egyébként sötét szobát. Lassan nyitottam ki a szemeimet és az elém táruló látványon muszáj volt elmosolyodnom. Dávid feküdt mellettem meztelenül. Barna haja kócos volt, légzése egyenletes és megnyugtató. Arca kisimult volt, békésen feküdt fél karjával magához ölelve engem. Egyik kezemmel az arcához nyúltam és óvatosan végigsimítottam az álla vonalán, majd lassan közelebb hajoltam hozzá és lágyan szájon csókoltam. Visszacsókolt és jobban felém fordult. A - nem rajtam nyugvó - kezével a hajamba túrt, így közelebb húzva engem magához. Belemosolyogtam a csókunkba. Olyan tökéletes volt ez a pillanat. Lassan elváltunk egymástól és végre ő is kinyitotta a szemét. Azok a zöld szemek!

-Jó reggelt, szívem! - köszöntem halkan.

-Jó reggelt! - suttogta és az ő arcára is egy mosoly ült ki. - Hamar visszaaludtál az éjjel?

-Hát... annyira nem. De jó volt, hogy itt voltál. Sose akarok erre többet gondolni se. - rázott ki a hideg a rémálmom emlékére. - Felejtsük el inkább.

-Tudod... nem azért, de én igazán megijedtem. - kezdte sóhajtva. - És nem csak egy rossz álom miatt. Mert az alatt itt voltál, mellettem. De... - nézett rám elgyötörten. - mi van ha éppen nem vagyok ott veled... és... és jön valaki, aki téged akar. Ami nem lepne meg, mert gyönyörű vagy, ez tény, de én... én kitekerem annak a nyakát aki akár egy ujjal is hozzád mer érni.

Most rajtam volt a sor, hogy megnyugtassam. Igaz, ami az álmomban történt, az egy teljesen valós félelmem. És volt már rá példa, hogy valaki így próbált... közeledni felém, de eddig mindig csak nappal, több emberrel körülöttem, így könnyen ki tudtam védeni. De bele se merek gondolni, mi lenne ha... ha valaki tényleg megerőszakolna. Én nem hiszem, hogy azt kiheverném valaha is, vagy képes lennék utána olyannak lefeküdni, aki valóban szeret.

-Tudok vigyázni magamra. - legalábbis remélem. - De ígérem, hogy ahova lehet, veled megyek.

-Le nem tudsz ezentúl vakarni! - vette már kicsit viccesre a dolgot, mire én is elmosolyodtam.

Egy időre csönd telepedett ránk. Egymás arcát figyeltük az aranyló fényárban.

-Elmegyek fürdeni, nem voltam tegnap este. - szakítottam meg a csöndet. - És... esetleg csatlakozhatnál te is. - húztam fel a fél szemöldököm.

-Ezer örömmel. - mosolyodott el és utánam ő is kiszállt az ágyból.

A fürdőbe lépve levettem magamról azt az egy kis bugyit, ami még rajtam maradt a tegnap este után, majd beálltam a meleg zuhany alá. Két meleg tenyeret éreztem meg a derekamon hátulról, majd Dávid ágyékát a fenekemnek simulni.

-Hihetetlen, hogy még decemberben is látszik a bikinivonalad! - nevetett halkan, mire én is csatlakoztam.

-Hamar lebarnulok. - vontam vállat. - És elég tartósan.

-Csodaszép. - jegyezte meg, míg én vele szembe fordultam.

Felnéztem az engem kémlelő arcára. Pár pillanatig a szemét tanulmányoztam, majd egyre-egyre a szájára esett a tekintetem. Elkezdett felém hajolni, én lábujjhegyre álltam, majd összeértek az ajkaink. Lágy csókban forrtunk össze, miközben meleg vízcseppek potyogtak ránk. Dávid keze a derekamról először felfelé tett egy felfedező utat, majd lefelé indult. A fenekembe markolt, felemelt és erősen tartva a falhoz nyomott. A hideg kő és a hátam találkozásakor a testemben bizsergő érzés futott át. A szájam csókolásáról áttért a melleimre. Egyre hangosabb és hangosabb sóhajok hagyták el a számat, majd a nyakamra tévedt a szája. Egy ponton elkezdte szívni, mire újra egy sóhaj tört ki belőlem.
Tudtam, hogy ez biztos nyomot hagy, de ennek inkább örültem, mint bántam. Nem érdekeltek a majd az emberektől kapott rosszalló nézések. Legalább lesz miről eszembe jusson ez a pillanat.
Ekkor Dávid arca távolabb húzódott tőlem, mélyen a szemeimbe nézett. Már majdnem megkérdeztem, hogy miért hagyta abba, mikor ágyékát erősen az enyémnek nyomta. Hátravetettem a fejemet és egy nyögés hangzott a számból. Dávid egyik kezével közénk nyúlt és belém vezette péniszét, mire mindketten jólesően kiáltottunk fel. Gyorsan kezdett el mozogni, minden egyes mozdulatával közelebb juttatva engem a csúcshoz. Kezei erősen markolták a fenekemet és a víz esésének hangját zilálásunk egészítette ki.

-Még... - lihegtem. - még gyorsabban! - nyögtem ki, mire Dávid arcán egy mosolyt vettem észre, majd valóban gyorsabb tempóra váltott.

Már csak pár másodperc választott el a gyönyör kapujától, mikor megszólalt a kapucsengő. A zuhany és a nyögéseink kissé elnyomták a hangját, de így is tisztán hallatszott.

-Bazdmeg... - nyögte Dávid, de nem hagyta abba a mozgást. - Biztos várhat...

Ahogy ezt kimondta még gyorsabban kezdett mozogni és pár pillanat múlva mindketten hangosan nyögtünk fel, ahogy elélveztünk.
Dávid sóhajtva engedett szorításából, és tett le a földre. Elzárta a zuhanyt, majd kilépett a fülkéből és egy törölközőt a derekára tekerve az előszobába indult. Én egy kicsit még hezitáltam, hogy most mégis mi a legjobb döntés. Menjek utána, vagy inkább maradjak és várjam meg? Végül az előbbi mellett döntöttem és én is egy törölközőt magamra csavarva léptem ki a fürdőből.