AMIT NEM LENNE SZABAD | BEFEJEZETT

A LEVÉL

-Kész van a vacsora, szívem, gyere enni! - kiáltottam a sütőből éppen kivéve a sült krumplit.

Negyedik advent vasárnap alkalmából, úgy gondoltam, valami rendes vacsorát csinálok.
Pár perccel később, amikor már a megterített asztalra tettem az elkészült finomságokat, Dávid gondterhelt tekintettel megjelent a nappaliban.

-Mi a baj? - néztem rá. - Látom, hogy van valami, mondd.

-Ezt most kaptam. - nyújtotta át a telefonját, amin egy e-mail volt megnyitva.

Érdeklődve vettem át tőle, és kezdtem el olvasni.

-De hát ez csodálatos! - mosolyodtam. - Behívtak a felnőtt magyar röplabda válogatottba? De hát ez óriási lehetőség! Tudod, milyen edzők vannak ott, olyan csapatba is bekerülhetsz onnan, hogy annyit keresel majd, hogy akár bejárhatjuk a világot is...

-Olvasd el az összetartás időpontját is. - mondta halkan.

Lejjebb ugrott a tekintetem, a dátumot keresve.

-December huszonegytől január másodikáig. - olvastam fel hitetlenkedve. - De hát... az egész karácsony és a szilveszter is odalesz így! Végig ott leszel! Hogy bírnak ilyen embertelen időpontot kiírni...

-Tudom. - sóhajtott szaggatottan. - Nem is tudom, így is elmenjek? Hagyjalak itt egyedül, a gyerekeinkkel karácsonykor és szilveszterkor? Nem akarom én ezt. Az apám... ő is sportolt régen, versenyszerűen, így sokat távol volt, és én utáltam emiatt. Mindig azt választotta helyettünk, a családja helyett... Akkor megfogadtam, hogy én nem akarok ilyenné válni.

Igaza volt. Teljesen. Nem lett volna helyes, ha elmegy, de... ez tényleg egy nagyon nagy lehetőség. Híres lehet!

-Figyelj rám. - fogtam meg a kezét. - Tudom, hogy ez... nagyon nehéz, de...

-De?

-El kell menned. - jelentettem ki. - Ez egy olyan lehetőség, amit örökre bánni fogsz, ha nem ragadsz meg. Nem akarom, hogy miattam bármit is feladj, amiért küzdöttél. Hiszen rengeteget dolgoztál, hogy ide kerülj, igaz? Nem adhatod fel. Miattam nem.

-Biztos vagy ebben? Te mondtad, hogy keveset vagyok veled, és...

-Shh... - tettem az ujjam a szájára. - Csak... élvezzük ki, amíg még együtt vagyunk. Aztán meg, karácsonykor elmegyek Milánhoz. A szilveszter meg úgysem akkora ünnep. Nem zavar, ha nem megyek sehova.

-Annyira... annyira önfeláldozó vagy, és kedves, és...

-Majd nézem a meccseidet itthonról. - mosolyodtam el a szavába vágva. - De aztán ügyes legyél. Legyen mit mutogatni majd a gyerekeinknek...

-Lesz. - mosolygott most már ő is.

Vidáman csókoltam meg, majd leültünk az asztalhoz.

-Hmm... istenien sütsz. - kapott be egy falat húst.

-Köszönöm.

Jó kedvűen ettük meg a vacsorát. Nevettünk, beszélgettünk, majd miután végeztünk, leültünk a kanapéra, vagyis én Dávid ölébe, és megnéztünk egy filmet.
A kedvenceim ezek az esték. Mikor ketten vagyunk, senki sem zavar és minden rendben van.
Nyugodtan és boldogan dőltem hátra Dávid mellkasára.
A filmnek egy szempillantás alatt vége lett. Mikor már csak a stáblista ment a tévében, felnéztem Dávid arcára. Megérezhette, hogy nézem, mert ő is felém fordította az arcát.
Pár percig csak egymás szemét fürkésztük, majd hirtelen megcsókolt. Hevesen, éhesen. Kezei rögtön a derekamra, onnan pedig a fenekemre csúsztak. Erősen belemarkolt, mire halkat nyögtem a csókunkba. Egy mozdulattal maga felé fordított, így lovagló ülésben voltam az ölében. Automatikusan kezdtem el ringatni a csípőm, összedörgölve ágyékunk. Mindketten egyre sűrűbben vettük a levegőt, mikor Dávid egy újabb hirtelen mozdulattal, engem folyamatosan erősen tartva, felállt a kanapéról. Magabiztos léptekkel ment a hálóba, ahol óvatosan, mégis egyben erőszakosan dobott az ágyra. Gyorsan vette le a pólóját, majd fölém mászott és tovább csókolt. Aztán elváltak ajkaink. Elvesztem azokban a zöld szemeiben.
Megragadta a csuklóimat, és a fejem fölé, az ágyrács támlájához vezette.

-Fogd meg, jó? - mutatott a rácsra. Kérdés nélkül teljesítettem a kérését.

Ekkor elengedte a kezem, és a pólóm alját ragadta meg, ami alatt más már nem volt. Felhúzta a fekete anyagot, de nem vette le teljesen, hanem a szememnél megállította és eltakarta vele azt. Izgatottan fészkelődtem kicsit. Ilyet még nem csináltunk, de tetszett.
Nem láttam semmit, nem láttam hova nyúl, mit tesz velem, de volt ebben valami izgató, valami különleges.
Egyszer csak éreztem, ahogy lehúzza a nadrágom a bugyimmal együtt. Elpirultam. Tudtam, hogy semmi sem takar.

-Láttalak már meztelenül. - suttogta olyan közel az arcomhoz, hogy kicsit összerezzentem.

-De akkor én is láttalak. - mondtam halkan.

-Gyönyörű vagy. - jelentette ki alig hallhatóan, majd megcsókolt.

Ahogy el akart válni, én rögtön feljebb emelkedtem, hogy még elérjem.
Hirtelen egy ujját éreztem a mellkasomon. Finoman simogatta a kulcscsontom területét, majd a melleimre tért. Alig ért hozzám, mégis hihetetlenül beindultam. Egyre csak emeltem feljebb a melleim, hogy jobban érjen hozzám.

-Még... még akarok. - nyögtem.

Szinte láttam magam előtt, ahogy elmosolyodik, majd pár pillanat múlva megéreztem a kezét a csiklómon. Körkörösen mozgatta az ujjait, hangos nyögéseket kiváltva belőle. Nem sokkal később, már egy ujja bennem mozgott, egy pedig még mindig a csiklóm körül. Elvesztettem az eszemet. Minden más gondolatom helyét az élvezet vette át. Egyre hangosabban nyögdécseltem Dávid kezei alatt, teljesen átadva magamat neki, a gyönyörnek. Már majdnem elélveztem, mikor abbahagyta.

-Ne... miért... ne hagyd abba... - lihegtem.

Ekkor minden előzetes nélkül belém tolta péniszét. Már az első lökéstől kezdve gyorsan mozgott bennem. Olyan eszeveszett tempóban, hogy alig győztem nyögdécselni. Olyan erősen markoltam az ágyrácsot a fejem felett, hogy belefehéredtek az ujjaim. Egy pillanat alatt elmentem, az előjáték után már nem volt nehéz. De Dávid még nem, ő továbbra is gyors tempóban mozgott, ami először meghosszabbította az élvezetet, majd újra kezdett gyűlni bennem az az érzés... és egymás után másodjára is elmentem. Ekkor már Dáviddal együtt.
Kimerülten lihegtem, miközben Dávid gyengéden megfogta a görcsösen a rácsot markoló kezeim és elvette onnan. Teljesen lehúzta rólam a pólóm, így újra a szemébe nézhettem. Halvány mosollyal az arcán feküdt az ágyra, fél kezével átkarolva engem. Én a mellkasán feküdtem és hallgattam nyugtató szívverését.

-Nagyon élveztem. - szakítottam meg a csöndet, mire felülről a hajamba puszilt. - Máskor is csinálhatunk ilyet.

-Jól láttam, hogy kétszer élveztél el? - kérdezte halkan.

-Jól. - helyeseltem. - Mindig meglepődöm, hogy miket tudsz művelni velem.

-Én meg mindig meglepődöm, hogy miket művelhetek veled. - válaszolt.

-Lassan már elfogadhatnád, hogy nem megyek sehova. Itt leszek veled. Mindig. - suttogtam és felnéztem rá. - Nagyon szeretlek.

-Nálam nem jobban. - ingatta a fejét, majd egy puha csókot nyomott a számra.

Ezután ránk húzta a takarót és adott még egy csókot az ajkaimra.

-Jó éjt! - mondta halkan.

-Jó éjszakát! - suttogtam én is, majd nem sokkal később elnyomott az álom.